Sokszor próbáltam már megfogalmazni, mi is tesz igazán kiemelkedővé egy bortermelőt. Nyilván vannak olyan ismérvek, amelyek sokkal inkább terroir-hoz, azaz termőhelyhez, szőlőfajtákhoz, évjáratokhoz köthetők és kevésbé a bor gazdájához.
Több évtizednyi kóstolói tapasztalatom mégis azt sugallja, hogy a legjobb borok számomra azok, amelyeken egyértelműen fel lehet ismerni a borász keze nyomát.
Karatere van, egyénisége, nem azért szép mert szabályos, sokkal inkább azért, mert megszólít.
Vitán felül áll, hogy Berecz Stephanie egyike azoknak a hazai termelőknek, akik kezdetektől fogva hordozzák boraikon ezt a védjegyet. Számomra – és gondolom mások számára is - a kiváló szerkezet, finom savak, puha tapintási érzet és a mindezekhez társuló finoman citrusos aromatika a Tokaj Kikelet borainak jelenlétét jelzik a pohárban. Ezek a borok ráadásul igen hosszan érlelhetők is.
Ezzel ugyan már tisztában voltam korábban is, mégis jó ezeket az élményeket újra feleleveníteni. Ritka alkalom, egyben megtisztelő is, ha gazdája lehetek egy-egy ilyen kóstolónak. Júniusi záró nagykóstolónkon ugyanis Berecz Stephanie húsz borát kóstoltuk meg 2005 és 2015 közötti évjáratokból.
A ritkaság sajnos esetünkben azt jelzi, hogy kevés termelő tudta eddig úgy irányítani a készleteit, hogy akár tíz-tizenöt vagy éppen húsz évre is vissza tudjunk nyúlni. Stephanienál ez – hála neki – működik. Két évvel ezelőtt Bárdos Saci és Stephanie hárslevelűből készült tételeit néztük hasonló távlatokat nyitogatva. Nem voltak tehát kétségeim, mégis nagy örömmel töltött el, hogy ilyen remek formát mutattak a borok. A legidősebb tétel 2005-ös volt. Nem volt igazán nagy évjárat, de a hűvösebb nyár szép savakat adott a boroknak, amit azok meg is háláltak rendkívüli tartóssággal. A furcsa 2006 és a nagyon meleg 2007 épp olyan szépen megtartotta a borok szerkezetét, mint örök kedvencem 2008. De valójában ezúttal nem az évjáratokon, sokkal inkább a dűlők közötti eltéréseken volt a hangsúly.
Tarcal dűlőit igazából pont Stephanie kezdte el felrakni a térképre. Az ő Lónyai, Kassai, Váti – és Farkas dűlőkből származó borai úgy tudnak egyéniségek lenni, hogy a sajátos és egyedi stílust mind megtartja. Nehéz volt a legjobb ötöt kiválasztani, ugyanis tényleg rengeteg kiváló bort kóstoltunk.
Ami talán mégis a legmeggyőzőbb volt a számomra az a nagyon meleg 2015, a nehezen nyíló 2012 és a most is remek formában lévő 2008. Sok-sok buja mégis egyértelmű, feszes szerkezetű bor.
Tokaj dióhéjban? Nem. Sokkal inkább az elegancia eszenciája, simogató finesz és egyértelmű gyümölcsösség mellett.
Stephanie történetét a hazai borkedvelők zöme ismeri, őt magát is. Ismeretségünk a 90-es évek közepéig nyúlik vissza, még a korai Disznókőnél töltött időszakban ismerkedtünk meg. Ezekre az évekre általában épp úgy szívesen emlékszünk vissza, mint a Holdvölgy indítására. Ott is letette a névjegyét, de a saját birtok hozta el számára az igazi tokaji identitást. Boraival kezdetben sokszor jártam úgy, mint Györgykovács Imre tételeivel. A nagyon finom és kordában tartott hordóhasználat és egyértelmű tisztaság miatt sok szakember, akinek mutattam a borokat, nem akarta elhinni, hogy mind hordóban erjedt és érlelődött. A remek egyensúly, feszesség és határozott sós aláfestés sokakban keltette azt az érzést, hogy a borok intenzív ásványosságot kínáló talajról érkeztek és acéltartályban nevelkedtek. Kétségtelen, hogy fiatalon a lendületes savak valóban elvihetik a kóstolót ebbe az irányba, de néhány év palackos érlelést követően ezek a részletek gyönyörű komplex fűszeresség felé hajló aromatikává fejlődnek, a szakadatlan finom, élénk citrusosság megtartásával.
A magam részéről kívánom minden borkedvelőnek, hogy legyen része ilyen kóstolókban. Ha valaki folyvást csak friss, fiatal borokat kóstol, soha nem kapja meg a termőhely és a termelő lényegét. A magam részéről boldog vagyok, hogy tudósíthatok ilyenekről. Bíztatok is mindenkit, hogy ne fogja vissza magát. Keresse és szeresse az érlelt magyar borokat.
Íme néhány nagy kedvencem pillanatfelvétele. (A teljes borlista hamarosan a www.meszarosgabriella.com oldalon.)
FARKAS Furmint 2011
Illatában érezni az érleltséget, de meglepően erőteljes karaktere van. Illatában kis ananász, érett őszibarack, nagyon halvány diós jegyekkel. Remek egyensúly, finom savak, telt íz. Láthatóan meg sem kottyant neki a 13 év. Érleltsége cask savai szolidságában érhető tetten. Komplexitása is van, nyomokban egy pici oxidációval.
FARKAS Furmint 2006
Nem volt egyszerű évjárat 2006 de én kimondottan kedvelem. Pont a sokat szidott nyáron nem mozduló savak miatt érzem úgy, hogy nagyon jó tartásúak a borok ebből az évből. Illatában mintha leheletnyi botritisz lenne érezhető, de remekül tartja magát. Középtájon kezd picit kiüresedni, de aromatikája most is gazdag. Rebarbara és bodza érezhető az utóízében.
FURMINT 2005
Ez a legidősebb tétel ma. Hűvösebb nyár volt, ami segített a savak megőrzésében. Illatában érett, kicsit fahéjas, szegfűszeges és alapvetően citrusos. Szerkezete teljesen rendben van. Gazdag, buja és kitűnő állapotban van ez is. Melegebb tónusú, mint a 2006, talán kis lomhaság van a végén.
LÓNYAI HÁRSLEVELŰ 2015
A meleg évjárat nem tűntette el a savakat ebből a borból. Illata komplex és elegáns, leheletnyi vaníliás-őszibarackos felütéssel. Szájban telt, meleg tónusú de egyáltalán nem lomha. Sőt. Talán most lehet a csúcsa körül, minden részletében hordoz eleganciát.
LÓNYAI HÁRSLEVELŰ 2014
Kevés bor maradt talpon ebből az évjáratból, de ez biztosan köztük van. Illatában a szinte kötelezően előbukkanó botritisz citrusos-kajszis karaktere bújik elő. Szájban mintha lenne benne egy kis maradékcukor, ami épp csak kerekíti a bor utóízét. Nem a legkoncentráltabb alapanyag, de a szerkezete határozott. Alapvetően a savas karaktere dominál, aromatikája is a botritiszes jegyekről szól.
LÓNYAI HÁRSLEVELŰ 2012
Számomra mindig talány, hogy ennek a végtelenül meleg évjáratnak a borai hogy viselkednek. Ez a tétel is több éves érlelést követően mutatta meg magát. Fiatalabb korban nagyon zárkózottnak tűnt, most remek formában van. Mintha még a hordó is alakítaná az ízképét, szerkezetében teljesen kiegyensúlyozott. Savai megtartottak, melegsége csak a záró korty kerekségében érezhető.
LÓNYAI HÁRSLEVELŰ 2011
Hú. Nem gondoltam, hogy ennyire jó állapotban van ez a tétel. Ez is jó meleg év volt, bár még maradt kis csapadék tartalék a 2010-es horror esőzések után. A Lónyai aromatikában a leglégiesebb karaktert hozza Stephanie dűlői közül, most mégsem ez az oldala, sokkal inkább a határozott szerkezet vezeti a kortyot. Rengeteg finom mérsékeltövi fehérhúsú gyümölcs, gazdag citrusossák még most is az utóízében.
VÁTI FURMINT 2015
Kissé féltem az évjárattól, sokszor beleszaladtam már lomha 2015-ös tokaji szárazokba. Itt ez most fel sem merülhet, mert zárkózottabb illata ellenére hallatlan finom és határozott bort kapunk. Kis szikárság mellett tengernyi mezei virág és méz az illata, remek arányokkal. Szájban telt, tartós és hosszú, nagyon finom tapintási érzettel.
VÁTI HÁRSLEVELŰ 2015
Az illat tiszta és markáns, nem tolakodó, elegáns gyümölcsösséggel. Egy kis fűszer, némi bazsalikom és nagyon kevés a hárslevelű mézes oldalából. A savak kifinomultak, de határozottak. Kifogástalanul kiegyensúlyozott, testes és hosszú a szájban. Aromatikájának tisztasága és eleganciája mindvégig nyilvánvaló. Az egyik legszebb a sorban.
