Nem vagyok oda a nagy nyári melegekért, hacsak annyiban nem, hogy ilyenkor a hőség a szobába, leginkább a könyvespolchoz vonz. A lélegzetvételt engedő hűvösben jólesik válogatni a kötetekből, beleolvasni régen látott albumokba, fellapozni gondolatébresztő írásokat vagy éppen elmerengeni az idő mozdulatlanságán. Ami persze csak annyiban igaz, hogy a honi borvilág kérdései szinte pontosan ugyanazok, mint amit a kilencvenes évek elején feltettünk részben magunknak, részben azoknak, akikről úgy gondoltuk, előre vihetik a magyar bor ügyét.
Ami számomra sem akkor, sem ma nem volt kérdés, az a Kárpát-medence borainak imázsalkotó egyedisége. Az, hogy a terroir jegyeit magán hordozó, kizárólag a mi klimatikus és geológiai viszonyainkhoz köthető borok nem szomjoltóként és nem is csupán alkoholos italaink egyikeként kell hogy éljenek a fejünkben. Mert csupán ez az a kategória, ami a szoros értelemben vett borkultúra tárgya lehet.