Élet a főváros közelében

Kicsit restellem, hogy csak most tudtam rá időt szakítani, de végre leültem az ApróKertek pincészet borai mellé.

Felvállalták azt a ma még hálátlan szerepet is, hogy biancával és solarissal is foglalkoznak. Nem egyszerű a feladat, tartok tőle, hogy a néróval szemben itt nehezebb lesz becserkészni a fogyasztókat. A cél tiszteletreméltó, bár kóstolhatnék igazán emlékezetes PIWI fajtákat! A környezettudatosság ezt mondatja velem, de sajnos a tapasztalat még jóval távolabb kullog a józan megfontolástól.

Pázmándon készül közösségi bor is. Igaz, ebben hat termelő vesz részt, de az ApróKertek stílusa így is felfedezhető volt benne. Könnyűvér 2022 néven került palackba, néhány ezer palackos mennyiségben. Kékfrankos, néró és cabernet sauvignon az összetétel, inkább hajlik a siller felé – számomra ez teszi annyira értékessé. Csupa finom sav, érett, tisztaízű szőlő, mintha ott lenne mellettünk a szőlőtőke és arról falatoznánk. Nyilván ez a bor sem a végtelen koncentrációról szól, gondolom nem is ez a termelők célja. 

Ezek igazi társasági borok. Jó leülni melléjük , jól esik emelgetni a poharat. A kékfrankosból készülő szűretlen rozé is izgalmas volt. 

Magam a rozéborokat nem szeretem önálló kategóriaként kóstolni. A bor jó legyen, a szín nem számít. Nos, ennek van mit mondania. Kiváló savakkal, jó arányokkal és friss, üde gyümölcsösséggel kóstoltuk, mentes minden művi elemtől. Gondolom rajtam kívül mások is azért fordultak el a rozék világától, mert nem különböztetünk meg nagyüzemi buta egyenborokat azoktól, amelyek borként állják meg a helyüket a kínálatban. Ez ilyen, tartalmas és szerethető.

Örülök az ApróKerteknek. Hamarosan igyekszem sort keríteni rá, hogy más is örülhessen nekik.