Idén harmadszor rendezték meg a tágan értelmezett Erdély legnagyobb és legszínvonalasabb gasztronómiai fesztiválját, a „Taste of Transylvania”-t, mely Kárpát medencei szinten is a legjelentősebbek közé tartozik immár, bármikor együtt említhető a Budapest Gourmet-val, vagy a Stílusos Vidéki Éttermiség rendezvényeivel. Nem mellesleg a kiállítók között is jelentős az átfedés, hiszen Erdély és az anyaország legrangosabb gasztronómiai műhelyei közül verbuválták a szóban forgó fesztivál „fellépőit”. A helyszín nem változott, ismét a festői gyímesi táj ölelésében fekvő borospataki Skanzenben rendezkedhettek be három napra a meghívottak.
E mozzanatot, a környezet természeti szépségét emelték ki azok a látogatók és kiállítók, akikkel alkalmam volt gondolatokat cserélni, s hogy az olvasó is érzékelhessen valamit a táj varázsából,
hadd adjam át a szót a legavatottabbnak, Orbán Balázsnak, aki „A Székelyföld leírása” című örökbecsű művében imígyen ír e csodálatos vidékről: „A Tatrosnak honunkból kisiető völgye igen nagy eséssel bir, s bár a Fügéstető aljában még fennebb fekszik Csík terénél, egy órával alább már török buza (kukoricza) földek tünnek fel, sőt mi több, az oldalokon levő fenyvesekkel élénk ellentétben érett cseresznye piroslik a szétszórt lakházakat környező kertekben, mert ezen hegyszoros a világért sem néptelen és puszta, a Tatros és mellékvölgyeiben néhol csoportositva, néhol szétszóva csinos, tiszta havasi lakok tünnek elő, az irtványok között müvelés alatt álló szántóföldek vannak, a bérczélekről nagy nyájaknak kolompzenéje hangzik le, mig lenn a völgyekben szorgalmas munkás nép nyüzsög, kiket oláhos öltözetükről oláhoknak tarthat az utas, de ha az oláhoknál sehol fel nem található csinosságot öltözetben és lakban látja, ha az életeken (udvar) lévő csint és rendet vizsgálja, ha az itteni lakosokkal szóba ereszkedve a legtisztább és folyékonyabb magyar szót hallja: akkor meg fog győződni, hogy az öltözet csalt, hogy e havas regényes völgyületeiben nem e hont elperelni akaró oláhság, hanem e hont szerető, e honhoz ragaszkodó, e hon határait, ha szükség, vérökkel oltalmazó csángó magyarság lakik.