étteremkalauz Duna-kanyar Csípős Fesztivál

Nagymarosi gasztro-túra a Csípős Fesztivál alkalmából

A fesztivál alkalmából a legtöbb vendéglátóhely készített valamilyen csípős fogást, beleértve a cukrászdákat is.

2024. 09. 01. 14:50

Panoráma a Vitrin teraszáról Forrás: A szerző felvéltele

A Duna-kanyarba, Belső-Magyarország legcsodálatosabb részeinek egyikébe a Hatvannégy Vérmegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) táborának, a Magyar Szigetnek köszönhetően jutottam el első ízben 2002 nyarán. Akkor még nagyobb volt az átjárás a nemzeti radikális tábor és Fidesz szellemi holdudvara között, az egyik legsikeresebb előadást Bayer Zsolt tartotta. A HVIM akkor még a MIÉP gravitációs terében mozgott, maga az alapító-elnök, Toroczkai László is onnan indult.

Öröm volt részt venni évről-évre e rangos nemzeti rendezvényen, ahol napközben kiváló előadók gondolataival ismerkedhettünk meg, este pedig a nemzeti rock legjobbjai zenéltek. A tábor apropóján ismerhettem meg közelebbről a régió vendéglátását. Az HVIM-ből kivált Egyesült Magyar Ifjúság megalakulása véget vetett a Magyar Szigeten való szereplésemnek, s így hosszú ideig nem volt utam arrafele, a „Kárpát medencei étteremkalauz” tesztelései kapcsán vitt ismét oda az utam másfél évtizeddel később.

A fejlődés látványosnak bizonyult itt is, mint egyébként mindenfelé a Kárpátok-ölelte magyar szállásterületen.

Amivel nem akarom azt mondani, hogy nincsenek szép számmal éttermek, ahol megállt az idő, ahol ma is ugyanazokból az alapanyagokból ugyanazon receptúrák szerint készítik el ugyanazokat az ételeket. Hanem azt igyekszem hangsúlyozni, hogy fejlődött a kiszolgálás-kultúra, a vendéglátóegységek jelentős része minden különösebb marketing nélkül szinte automatikusan asszimilálta a „gasztro-forradalomnak” nevezett minőségelvű változás generálói által hirdetetteket, a szezonalitást, a lokalitást, az alapanyagtiszteletet, a korszerű technológiák alkalmazását.

További Repeta híreink

A hétköznapi felfedezők kikötője Lovason

A minap a tizenkettedik alkalommal megrendezett Nagymarosi Csípős Fesztivál kapcsán volt alkalmam a Dunakanyar néhány vendéglátóhelyét útbaejteni.

Külön elismerést érdemel, hogy ezek nagy része a fesztivál alkalmából készített valamilyen csípős fogást, beleértve a cukrászdákat is.

„Édeske Cukrász Műhelyében”, ahol a történelmi Magyarország fal méretű gyönyörű közigazgatási térképe fogadja a látogatót, s a cukrász-oklevelek mellett egy korondi kerámiatányéron a „Házi áldás” is a dekoráció részét képezi, chilis mangós tojáslikőrös mousset -t kóstoltam, ami ötletes, jól sikerült desszertnek bizonyult.

Útba ejtettem a Street Kitchen Guideba is bekerült Sakurát, ahol a vendégek elképesztő rohamát hősiesen állta a pultosok egy pillanatra meg nem álló csapata. Itt korrekt, nem átütő csípős pogácsát, valamint egy habaneros egzotikus gyümölcsös mousse-tortát ettem, izgalmas, íz- és állagjátékokban gazdag kompozíció volt, a pultban sorakozott még jónéhány új hullámos, felettébb bizalomkeltő süti, ide biztosan visszatérek még, jó esetben többedmagammal.

Nem hagytam ki a városka retro kocsmáját, a Diófa sörözőt, melynek belterét nagy gonddal alakították ki, itt is akad a dekorációban Trianont idéző mozzanat, az a Horthy korszakbeli irredenta térkép, mely azt rögzíti, hogy miként darabolták fel országunkat a grafikus által is megjelenített rabló kezek.

Az italkínálat a szokásos, Arany Ászokat csapolnak, palackban tartanak Pilsner Urquellt is, az üzletben van élet, a teraszon nem is volt hely, de sajnos az ablakba kitették az „Eladó” táblát.

A város főterén működő Bor-Piac is útba esett. Ez egy rendkívül hangulatos és igényes borozó, ahol kézműves söröket is tartanak a Fehér Nyúltól, kifejezetten barátságos áron. A Hajrá Magyarok! elnevezésű pils-re esett a választásom, ami potom 1090 forintba került, ennyiért sokfelé kommersz, nagyipari multi-sört sem adnak.

Benéztem egy sör erejéig a strand talán legigényesebb egységébe, a Piknik Manufaktúrába, ahol a pultosok több, mint 40 fokos hőségben kellett helytálljanak, a sorban állókról is dőlt a víz, el lehet képzelni milyen meleg lehetett bent, ha üdítő volt kijönni a 34-35 fokba a teraszra. Értékeltem, hogy mind a borok, mint a tömények nagy része a felső szegmensbe tartozik és két élvonalbeli kisüzemi főzde termékeit tartják, a Hübris három sörét csapon, a Szent András főzeteket pedig palackban. Van konyhájuk is, azzal talán máskor kötök közelebbi ismeretséget.

Sült halat gondoltam ebédelni, akár hekket is, de a Halas Nokedlinél az idő teltével sem fogyott a sor, a sorbanállással meg egy életre jóllaktam abban a huszonkét évben, amit a Ceausescu-korszakban volt (bal)szerencsém tölteni, így a Google Maps-hez fordultam és kiszúrtam magamnak a Vitrin nevű bisztrót. Jól tettem.

Az étlap kellően összefogott, alapanyag tekintetében változatos, a felszolgálók egytől egyig kedvesek, udvariasak, a teraszról a panoráma lélegzetelállító. Szerepel a választékban többek között ráksaláta, tyúkhúsleves, tárkonyos mustáros muflonraguleves, ropogós kacsacomb, citrom posset. A Csípős fesztivál alkalmából sertésszüzet kínáltak csípős lecsóval és burgonyával.

Kencéket kértem előételnek, a padlizsánkrém savassága túl volt az optimálison, a sóval meg túl óvatosan bántak, de az egyensúlyt helyre lehetett billenteni. A tonhalkrém házias ízletes, mindemellé adtak kockázott koktélparadicsomot, szeletelt kápiapaprikát, lilahagymát és sárgarépát, valamint jó minőségű kovászos, vaslapos pirítóst. Összességében jó volt az indítás.

Főételnek fogasfilét kértem, amit cukkini-uborka salsaval adnak, nem azt mondom, hogy ez volt életem legszebben megsütött hala, de friss volt, kellően szaftos, némi sózás és citromozás után élvezetes is, az ízesítés ugyanis bátortalannak bizonyult.

Jól passzolt mellé a „nyári zöldségek saláta-szószban” nevű köret, ami répa - zsenge zöldborsó – cukkini- fejes saláta egyveleget fedett, melynek minden eleme roppanós maradt, a zöldségek hőkezelése dicséretes módon csak szimbolikus volt, minden elem adta a maga természetes erényeit.

Desszertképpen túrógombócot kértem, amit frissen készült sárgabarackmártással és tejfellel kínáltak. A túró aránya lehetett volna magasabb, a gombóc könnyedebb, de ez így is a jobban sikerültek közé sorolnám a végeredményt.