A homo ludens, a játékos ember gyakran előkerül, ha a bor körüli gondolataimat próbálom rendezgetni vagy éppen formába önteni. Az ismeretszerző borkóstolás és jó esetben a nyomában kialakuló örömszerző borivás sokunk életébe hozott minőségi változást. No nem csak a borok minőségének és értékének növekedésére gondolok, sokkal inkább arra, hogy a jó borok társaságot vonzanak maguk köré. A társaságban elfogyasztott borok gondolkodásra, emlékezésre, társalgásra ösztönöznek és nem utolsó sorban határozott örömszerző képességgel is rendelkeznek.
Mi tehető ezért jó értelemben felelőssé? A borok sokszínűsége, gazdagsága, változása és fejlődése, ami sokunk számára jelent valódi örömforrást szenzorikus érzékszerveink kényeztetése mellett. Rohály Gábor írta le jó harminc évvel ezelőtt talán először, hogy a legizgalmasabb borok képesek komoly esztétikai élményt nyújtani kóstolójának.
Persze ehhez olyan borok kellenek, amelyek szinte kényeztetik a kóstolót kitűnő egyensúlyukkal, gazdag aromatikájukkal, tartós ízélményt adnak és nem utolsó sorban jól esik beszélni is róluk. Mert ne felejtsük el, hogy a borkultúra ott kezdődik, ahol a borokról beszélni tudnak.
Nos, a magam jó sorsa újabb remek termelő boraihoz engedett hozzáférni. Bárdos Saroltát láttuk vendégül a Pasaréti Közösségi Házban, ahol szép számmal szerveztünk már felejthetetlen kóstolókat. Saci a Tokaj Nobilis Pincészet tulajdonosa, arca és egyben elsőszámú rabszolgája.
Mégsem a rengeteg kötöttséget, erőfeszítést, munkát érezzük boraiban, sokkal inkább a szeretetet, elkötelezettséget, tiszteletet, amit a szőlő, a családi örökség, a borvidék és a borok iránt érez.
Nem egyszerű manapság Tokajban bort készíteni. Máshol sem, de mostanában a tokaji termelőt valóban még az ág is húzza. Az évjáratok nem kedveznek a kiegyensúlyozott fejlődésnek, ami az átlagosnál is nehezebb feladat elő állítja termelőinket. De mitől is lesz jó egy évjárat?
A viszonylag korai és gyors virágzás és a jó kötődés a kiindulás, amit jó esetben egyenletes és a szőlő számára kielégítő csapadékeloszlás kellene, hogy kövessen. Mert a közhiedelemmel ellentétben nem a nagyon meleg évjáratok adják a legszebb borokat.
A szőlő vegetatív növekedésének és a zsendülés előtt történő leállása, ami így némi vízhiányt idéz elő a szőlő fejlődésében lehetővé teszi, hogy a gyökereken keresztül felvett összes jó tulajdonság a gyümölcsbe vándoroljon. A szőlő tökéletes fejlődése és optimális érettségi szintjének az elérése a lombkorona optimális kialakítása és működése mellett tud csak bekövetkezni. Ha a szőlő így tudja elérni a biológiai érettséget, sikerül megóvni a különféle betegségektől – nálunk elsősorban a peronoszpóra és a lisztharmat okozza a legtöbb gondot – és még a jégverés is elkerüli, esélyünk van komoly évjáratra. Jó időjárás a szüret alatt, a bogyók gazdag nedvességtartalma, jó sav-cukor-pH egyensúlya alapozza meg a borok magas minőségét és eltarthatóságát.
Akkor lehet tökéletes szőlőre és borra törekedni, ha a termelő, képes minden egyes tőkét a születéstől az elpusztulásáig ápolni, gondozni. Ebben az értelemben akár több ezer gyermeke is lehet egy gazdának.
Mindez pedig azért épp most került elő, mert Bárdos Saci borait 2021 és 2003 közötti évjáratokból kóstoltuk. Ami a játék legszebb oldalát mutatja meg, az évjáratok tükrében lépegetve. Ami lenyűgöző tud lenni, ha ilyen egységes képet mutatnak a borok. Amelyik mind más, mégis mind viseli a gazda keze nyomát. Ha az ecsetvonások felismerhetők, ha a harmóniák vagy éppen egy vonós hangzás azonnal felidézi bennünk a zeneszerzőt. Így kóstolhattunk tizenhét szépséget furmintból, hárslevelűből, remek pezsgőből, száraz és édes borokból.
Nem szeretem a huhogókat. A szenzációkereső negatív hősöket. Mert attól nem megy előre a világ és rosszabbul is érezzük magunkat benne. De szeretem azt, aki képes és elég bátor ahhoz, hogy felvállalja a munkája szeretetét, hitét emberben, Istenben, tájban, szőlőben és borban. Hiszem, hogy nem véletlenül születünk éppen oda, ahol jó esetben leéljük az életünket.
Hallatlan boldog és büszke voltam, amikor Sacit választotta meg a hazai borász közösség a Borászok Borászává. Az elismerés mindenkinek jól esik, de talán egy borász számára a valódi öröm a borok pozitív fogadtatásában rejlik. Mert ez nem más, mint az örömszerző borivás legmagasabb foka.
Különösen koncentrált és jó ízléssel megkomponált boraik mind a száraz, mind pedig az édes kategóriában rendszeresen jól szerepelnek, problémák itt csupán a mennyiséggel lehetnek (ugyanis pillanatok alatt elfogy minden), ami a pincében terem.
Birtokuk 7 ha szőlő, Bodrogkisfalud határában, a Barakonyi és a Csirke dűlőkben fekszik. Tipikusan azokat a borokat köszönhetjük nekik, amelyek eléggé elvontak bor-őrültek kielégítéséhez, de mindegyikben van szerethető és könnyen érthető mozzanat is. A tisztaság, a korrekt szőlő- és pincemunka esetükben nem követelmény, hanem mindennek az alapja. Abban a szerencsés helyzetben voltunk néhányan, hogy Saci hárslevelűit 2005-ig visszamenően néhány éve végig kóstoljuk. Újra és újra csak ismételni tudom magamat: ne igyunk meg mindent fiatalon!
A furmint mellett a hárslevelű is, amiről nem mindenki nyilatkozik pozitívan, jó kezekben tíz-tizenöt évet is tökéletesen hordoz magában. Természetesen nem maga a tény a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy ezek a borok ekkorra érik el legszebb formájukat.
Legyünk türelmesek, komoly termelők borai meghálálják az érlelést. A kérdés már csak az, van-e elég igényes borfogyasztó, akikért valóban érdemes mindezt felvállalni.
Tokaji Furmint 2003
A Barakonyi dűlő bora ez a viszonylag korán (október végén) szüretelt
furmint. Fahordóban erjedt természetes élesztőkkel és érett márciusig. Illata zárkózott, időt kér. Levegővel aztán gyönyörűen megnyílik, körte, szegfűszeg és birs fanyarsága érezhető benne. Pici narancshéj is fűszerezi.
Hihetetlenül szép egyensúly, amit viszonylag magas alkoholtartalma nem befolyásol. Viszont ennek köszönhető az a kerekség, amitől a bor annyira kedves. Több mint húsz év után az egyik legszebb tétele a hazai furmint kínálatnak.
Barakonyi Furmint, karós 2019
Kellemesen induló határozott picit túlérett mézesség az illatban. A korty végén érezhető kerekség meghatározza ugyan a bor ízét, de semmiképpen nem uralja azt. Savai lendületessége teszi ezt a bort igen kedves beszélgető borrá, annak ellenére, hogy koncentrációja igen nagy. Hordóban erjedt és érlelődött, aminek csak a jó oldalát látni ebben a tételben. Egyenesvonalú, díszítő ízeiben nem tolakodó. Inkább nyomokban zöldfűszeres mint bármi egyéb.
Tokaji Furmint Barakonyi 2008
Nem mindenki kedveli ezt az évjáratot, én nem tartozom közéjük. Nehéz volt egészséges szőlőt szüretelni, egy leheletnyi botritisz szinte mindenütt felütötte a fejét az országban. Itt nem! Ennek a bornak az illata, íze, határozott tisztasága és most is kiegyensúlyozott karaktere bárkit meggyőzhet a fajta – és persze a termelő – nagyságáról. Ez nálam egyértelmű brava!
