A kilencvenes évek minap megidézett bor-reneszánszának szerves része volt a szaksajtó felfutása, a borturizmus fellendülése, a máig prosperáló kis- és középbirtokok térfoglalása mellett a szabad téri boros nagyrendezvények, a borfesztiválok megjelenése. A két legnagyobb, a Vörösmarty térről induló, de több, mint két évtizede a Várban megrendezett megarendezvény, valamint a szegedi máig népszerű, országos szinten jegyzett esemény.
A kétezres évek első évtizedében a zárt térben megrendezett sétálókóstolók szaporodtak meg, azok örömére, akik igyekeznek rajta tartani az ujjukat a magyar borélet pulzusán. A Tokaj Reneszánsz Egyesület évjárat-bemutatójától a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett egri felsereglésen át a Borbarát magazin jegyezte 7x7-es kóstolókig igen komoly volt a választék. Sajnos ezek jó része elhalt, szárba szökkent viszont a következő évtizedben egy sor olyan sétálókóstoló, mely hosszú életűnek ígérkezik s már most jelentős múltra tekint vissza.
Elindult a Vince Wine Show, a Furmint Február, a Borjour, majd megalakult a Winelovers közösség, mely nemcsak sétálókóstolók szervezésével foglalkozik, de megjelenteti a „100 legjobb magyar bor” kiadványt, oktatási központot és szaküzletet működtet, vagyis nagymértékben dinamizálja a magyar boréletet.
A kilencvenes éveket a bordeaux-i stílus dominanciája jellemezte, ez képezte az etalont, amihez igazodni igyekeztek a borászok, még az egriek közül is sokan, az „Év bortermelőinek” többsége azok közül került ki, akik ezt az irányt képviselik.
Ebben az időben, ha el akartunk igazodni a borok dzsungelében iránytűnk lehetett a Rohály Gábor és Mészáros Gabriella által jegyzett Borkalauz, amin nemzedékek nőttek fel, valamint az Alkonyi László alapította Borbarát magazin, nem becsülve le a többi boros kiadványt és szakkönyvet. Családi és baráti körben haszonnal forgattuk például a Jim Ainsworth és Simon Woods által jegyzett Fehérborkalauzt illetve Vörösborkalauzt. Ezek valamelyikében olvastuk, hogy a borszerető közönség kétharmada a vörösborokra esküszik és azok kétharmada a Cabernet Sauvignont kedveli legjobban. A mi köreinkben is nagyjából ez volt az arány. De talán még inkább a korpulens, sűrű szövésű, tanninos, mélyszínű vörösborok voltak népszerűek mifelénk, tehát elsősorban a Bordeaux-i fajtákat, a Cabernet Sauvignont, a Cabernet Franc és a Merlot részesítettük előnyben s persze ezek különböző házasításait. Balla Géza nemcsak harsány kacajt fakasztott, de elégedettséget is indukált társaságukban, midőn a kétezres évek elején a fehérek megkóstolása után annyit mondott szokása szerint, hogy „most jöhetnek a borok”. Azóta néhányan nyitottunk a fehérborok felé, de a vörösboros-dominancia megmaradt.
