Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a Somlót és a somlói bort mindenki ismeri. Pedig sajnos ez nem így van. A sajnos elsősorban azért, mert számomra a Dunántúl nagyjából közepén elhelyezkedő kissé lomha fekvésű kopott vulkán a Kárpát-medence identitásának elválaszthatatlan darabja. Így érthető talán, hogy boldog lennék, ha mindenki örömmel járna arra és kóstolgatná a hegy jellegzetes és egyedi borait.
A somlói borvidékről szóló első tudósítások a XI. század végéről, a XII. század elejéről valók. A vár első ismert okirati említésének dátuma 1093, a szőlőtermesztésről már 1135-ben írnak.
Ezzel párhuzamban a dobai oldalon levő Szent Márton kápolna neve egy 1309-es okiratban már szerepel. A vásárhelyiek ájtatosságának színhelye, a Szent Margit kápolna az apácakolostorral egyidős. A jenei (Somlójenő) oldalon levő Szent Ilona kápolna első említése 1399-ből való. A vár első térképi ábrázolása 1528-re nyúlik vissza. Hézagos krónikánk fontos állomása a török hódoltság. Ezidőben (1570 táján) 121 szőlősgazda fizetett hegyvámot.
A hegy lakóinak a török uralomnál nem sokkal kevesebb rablást és sanyargatást jelentett a napóleoni hadak átvonulása sem. Veszélybe igazán a filoxéravész alatt került a hegy. A kezdeti szénkénegezés nem bizonyult tartós megoldásnak. Az amerikai alanyba oltott nemes vesszők viszont jelentős fajtaszerkezet változást idéztek elő. A hegy javarészben egyházi és világi uradalmi birtok volt. A szabad emberek (kisnemesek, polgárok) hiánya évszázadokon keresztül lassította a fejlődést. 1933-ban jól működő pinceszövetkezet alakult a borvidéken. Az államosítás ezt is elsöpörte. Tény, hogy a nagyüzemek térhódítása Somlón kisebb volt, mint másutt. A Badacsonyi Állami Gazdaságnak itt csak 37 ha földje volt. 1987-ben a zártkerti ingatlanok 79 százalékban személyi tulajdonban voltak.
Somló első hegytörvénye (eredetijét a Pápai Múzeumban őrizik) 1629. február 27-én kelt. A hegyi életet főleg a kihágásokra kiszabható bírságok leírásával szabályozta. Hegyrendeletet ismerünk 1743-ból, valamint az 1803. és 1864. évekből. Ezekben már a birtok adás-vétel és más közösségi normák leírása is szerepel. Innen tudjuk, hogyan alakult ki a szőlőhegyi tisztségviselők hierarchiája. A szőlőpásztorok után a hegymesterek, végül a hegybírók következtek. A főleg reprezentálással foglalkozó hegyelnök már nemesi származású ember kellett, hogy legyen. 1736-ban Bél Mátyás, 1836-ban Fényes Elek közölt leírást somlóvidéki megfigyeléseiről. Számunkra talán a leghasznosabb Cseresnyés Sándornak Veszprém megye tiszti főorvosának 1848-ban kinyomatott könyve: „A Nagy Somló hegyről…”.
Nem véletlenül volt egészen 1967-ig a tokaji mellett receptre felírható a bora.
Sok helyen olvasható, hogy a somlói bor kemény és savas. Ez a vélemény vélhetően kizárólag a háború utáni nagyüzemi idők boraira lehetett jellemző. Ha nincs érett és egészséges szőlő, túl sok jót nem várhatunk a borától sem. Ma már viszont tudjuk, hogy egészen más lehetett annak idején a filoxéra előtti somlói bor, más stílust kóstolhatott Máray Sándor vagy akár Hamvas Béla is – már ha egyáltalán ivott bort. Amit annak idején magam, mint somlói bort megismertem, nyomokban mutatta a mai kínálat értékeit. Persze mondhatjuk azt is, hogy nagyon jókor voltam nagyon jó helyen. A ’90-es évek legelején ugyanis nem másba botlottunk bele a Somló rusztikus és elegánsnak semmiképpen nem nevezhető borai között, mint Györgykovács Imre Olaszrizlingjébe. Az első Somló élmények Tornai Endre boraihoz köthetők, aki emlékeim szerint 1986-ban már palackozott a saját neve alatt. Ezt sokáig kóstoltam és tartogattam is belőle néhány palackot – családi kötődés okán is. Az akkori hazai fehérbor kínálatból ezek a tételek igencsak kiemelkedtek, érezni lehetett bennük a somlói egyedi jegyeket. Hiába fedte el ezeket sok kispince borainál némiképp az oxidáció– és sokszor a nem tiszta hordók – mégis átütő volt az a karakter, amit még a gyenge technológia sem tudott elrejteni. Sok érdekes bort kóstoltunk akkoriban, Somogyi Lajostól, Inhauser Istvántól, királyfurmintot, olaszrizlingeket, hárslevelűket, traminikat és néhány életképes juhfarkot is. Györgykovács Imre akkor még nem palackozott, csak néhány évvel később sikerült meggyőzni őt, hogy borai megérdemlik a különleges bánásmódot.
De nézzük, mit is jelent valójában maga a Somló, mint borvidék
Területét illetően ma már Mórral vetekszik a legkisebb hazai borvidék címért, az üzleti célú boreladás szempontjából nem lehet nagyobb területet számításba venni, mint 450 ha. A papíron létező mintegy 700 hektárnyi szőlőültetvény termésének kisebbik, de nem jelentéktelen része szinte háztájinak mondható pincék mélyén végzi. A rendelkezésre álló termőhelyek mennyiségét figyelembe véve jellemzően nagyon sok az aprócska terület,
nagyobb ültetvénye csak a Kreinbacher és Tornai birtokoknak van.
Hogy vajon milyen lehetne a Somló optimális birtokszerkezete, nehéz lenne megmondani. Az viszont biztosnak tűnik, hogy még legalább két-három 50 ha körüli birtok elférne errefelé. Nem is maga az ültetvény, sokkal inkább az egyértelmű, csak minőségre fókuszáló gondolkodás, borkészítés és filozófia tenne jót a borvidéknek. Így is rengeteg fejlődést hozott a két – somlói mércével mérve – nagybirtok elmúlt húsz éve. De lenne még bőven hely további befektetésekre. Ezt nem kihasználni, nagy vétek.
Fekvése a Kisalföld keleti határán, a 8-as főút mentén fekvő borvidék. Formája a síkságból kiemelkedő csonkakúp. Legmagasabb pontja 432 méterre van a tengerszint felett. A borvidékhez tartozik 1998 óta a Sághegy és a Kissomlyó is.
Nagysága: papíron 700 hektár, a valóságban ennek kb. a fele ma a termő szőlő. Termőterülete a legnagyobb mennyiségben termesztett fajták szerint: olaszrizling, chardonnay, furmint, hárslevelű, juhfark, rajnai rizling.
Talaja, keletkezése. Miocénkori, pontosabban pontusi beltó üledékére lerakódott agyagmárga és homok alkotja az alapot. Az ezt a réteget áttörő vulkáni működés kiömlött bazaltja és lehullott tufája határozza meg mind formailag, mind összetételében a nagy figyelmet érdemlő kőzeteket, illetve talajokat. A hegylábnál az agyagos homokos, némi lösszel kevert talaj van túlsúlyban, feljebb a bazalt és főleg tufamálladék ad kiváló, ásványi sókban, nyomelemekben gazdag talajt. Ennek kimosódása a hegylábi agyagos részeket is jelentős mennyiségű ásványi anyaggal gazdagította.
Klímája. Az évi napsütéses órák száma 1950-2000. Az évi középhőmérséklet 9,8° C, a csapadék 6 -700 mm. A szőlők 350 m magasságig futnak fel. A Balatontól északra fekvő borvidékeken található vulkáni kúpok közül egyedül a Somló az, amelyen az északi oldalon is találhatók szőlők. Ez nem véletlen.
Ezért is igyekszem minél több lehetőséget teremteni a somlói borok bemutatására. Sok olyan termelő van, akiknek érdemes a boraival megismerkedni. A Somlói Vándor – Kis Tamás, Kolonics Károly, Barcza Bálint, Tóth Péter, Spiegelberg István, Tóth Barnabás, a Somlói Apátsági Pince, Tomcsányi Birtok és persze Györgykovács Imre borai az igényes borkedvelők asztaláról általában nem is hiányzik. Mégis kevesen értékelik a jó somlói olaszrizlingeket, furmintokat, hárslevelűket vagy éppen juhfarkokat. Erre az utóbbi fajtára amúgy már nem tudok másként gondolni, csak ahogy annak idején, amikor még volt Bormustra Pannonhalmán – Alder Yarrow reagált. A neves amerikai borítész, ha felismerte a fajtát a pohárban, egy hatalmas JUHÉJJJ felkiáltással ünnepelte érkezését – remek amerikai akcentussal.
De a Somlónak vannak olyan termelői is, akik jó értelemben nyúlnak vissza a múlt emlékeihez. Andrási László a Somló Kincse Kispince tulajdonosa bakatorral, budai zölddel, sárfehérrel, remek kadarkával és más, a hegyen régen kipusztult fajtákkal is foglalkozik. Gyűjteménye képes remek lenyomatát adni a somlói terroirnak.
Mihez igyuk a somlait?
Primitív módon mondhatnánk, hogy természetesen bármihez. Mert aki egyszer a somlói borokra rákapott, azt már semmi nem tudja eltántorítani. Jó szerkezet, határozott karakter. A Somló nem a gyümölcsbombák lelőhelye. A fajtajelleget alátámasztja a talaj, az a különleges somló-hegyi talaj, ami egyedi ízeket kölcsönöz a boroknak. Az érezhető ásványosság, néha szinte sósnak tűnő íz nem ritkaság egy-egy szép furmintban, hárslevelűben.
A somlói borok tehát nagyon jó ételkísérők, mert relatíve magas savtartalmuk miatt sok olyan étellel jól párosíthatók, ahol erre szükség is van. Ilyenek a káposztás, savanyított alapanyagból készült, vagy bármely más okból savas fogások. Egy zsírosabb étel szinte követeli, hogy egy jósavú bort kapjon kísérőül. Ez az oka annak, hogy jómagam töltött káposztához minden esetben somlói bort kínálok, általában juhfarkot vagy furmintot. Egy jó tejszínes vagy vaj alapú mártás épp így meghálálja a jó savakat, ne féljünk tőlük.
Halételekhez mindig fiatalabb évjáratú bort keressünk, mert egy erőteljesebb ászkolási íz már ronthat a hal és a bor ízeinek összecsengésén. Van két olyan világszerte fogyasztott alapanyag, ami egyszerűen imádja a somlói borokat.
Az egyik az osztriga. Tudom, hogy a Dunán-túl közepén nem feltétlenül osztrigáról szoktunk álmodni, de ha éppen nincs kéznél egy palack Muscadet vagy Champagne, hát ne habozzunk elővenni egy érleltebb somlói bort. De épp ilyen jól élvezhetők a somlói borok az egyre népszerűbb sushi, sashimi félékkel is.
Ne gondoljuk, hogy a nyers hal könnyű, szinte légies borokat kér. Sőt! Szükség van egy komolyabb testre és komplexitásra ahhoz, a hal, a szójaszósz, gyömbér, wasabi egysége kellő alátámasztást kapjon.
Érdekes módon a sajtokkal jóval kevésbé van jó viszonyban a somlói bor, mint a húsfélékkel vagy zöldségekkel. Markánsabb ízű sajtok csak a legömbölyödött, bársonyos borokat kedvelik, a somlói viszont érdesnek tűnik egyik-másik sajtféléhez. Az érlelt kecske és juhsajtok között találni időnként olyanokat, melyek Somlón is megállják a helyüket.
Nagyon fontos tudnivaló a somlói borokról: mindig adjunk egy rövidebb-hosszabb levegőzésre időt. Így a bor sokkal inkább meg tud mutatkozni, ha fogyasztás előtt 10 - 15 percig akár poharunkban, akár a palackban levegővel érintkezhet. Szintén lényeges: ezeket a borokat
mindig valamivel magasabb hőfokon fogyasszuk, mint ahogy tennénk azt más száraz fehér borokkal. (14-15 °C fok az optimális fogyasztási hőfok.)
S hogy a sok jó dicsérő szó után mi lehet ellensége a somlói borok és ételek megfelelő találkozásának? A gyenge minőségű bor. Az alap feltételezés ugyanis mindig az, hogy jó borokkal van dolgunk.
A Spiegelberg borok lassan húsz éve tartoznak életünk szebbik oldalához. Remek területeken terem a szőlője, java részt a Szent Ilona kápolna alatt. A Somló két emblematikus kápolnája, a Szent Ilona és a Margit kápolna a legtöbbre tartott termőhelyek fekvését is kijelöli. István 2007-ben telepedett le végleg a Somlón, érdekes és mozgalmas életútjának egy-egy állomásáról sok helyen lehetett már olvasni. Ösztönös borász, ma is tanul és keresi a legjobb megoldásokat. Borai koncentráltak, teljesen kézi munkával karban tartott és nevelt szőlőnek a termése. Mindössze 2 hektárnyi területen gazdálkodik, 2010 óta organikusan. Borai a somlói átlaghoz képest hosszan érlelődnek hordóban, de palackban is sokáig pihenteti őket a gazda. Tartósak és gazdagok a borai és bár nem minden lépésével tudok egyet érteni, ha kellő időt adunk ezeknek a tételeknek, csoda rejlik a palackokban. Kiegyensúlyozott, időnként halvány túlérettség jegyeivel a melegebb karakterű borok közé tartoznak.
Spiegelberg Somlói Olaszrizling 2018
Jellemzőek a pohárból komótosan nyíló gyümölcsillatok, például vilmoskörte, birsalma, sárgabarack. Ízben azonban a masszív, már kesernyésbe hajló, ásványos jegyek, az alkohol és a test veszi át a központi szerepet. A szinte játékos savak könnyítenek a bor komolyságán. A bor hallatlan sima, tökéletesen ott hagyja a nyomát a szájpadláson, hosszú és elegáns. Nagyon szép bor, több, mint egy olaszrizling.
