Lisszabon legjobb sörbárja(i): a Canil Baixa és a Canil Marques

Már az a kedvesség is levett a lábamról, amivel a fiatal csinos pincér hölgy beinvitált a sörözőbe. Nem sejthette, hogy nagyon is tudatosan érkeztem.

Március végén a szentendrei Skanzenben mutatkozik be a „Taste of Transylvania” fesztivál. Az esemény Vineta bárbeli sajtótájékoztatója alkalmából Trucza Adorján a kulináris adatközlőnek számító Róza mamát is bemutatta a fővárosi közönségnek. A fesztivál ötletgazda-alapító-főszervezője Facebook oldalán egy megejtően kedves bejegyzésben számolt be arról, hogy miként fogadta Róza mama a Babelbeli Michelin csillagos élményt. Hadd idézzem: „Pörgős napokon vagyunk túl, de azért van valami, ami mellett nem is akarok – és nem is lehet– elmenni. Történt ugyanis amire már rég készültem, Róza nénit meginvitáltuk egy Michelin csillagos étterembe.

Kaszás Kornél meghívására elmentünk a @babelbudapest -be. Nagy kíváncsisággal vártam, mit fog szólni Roza néni egy fine dining kóstolómenühöz… és jelentem: nagyon tetszett neki. Őszintén le volt nyűgözve.

Csak néhány aranyköpés a vacsiról – és hogy mikor hangzottak el. Minden mondatban ott volt a székely furfang, meg az a jóindulat, és az a humor, ami Róza néninek van és amitől az egész este még szebb lett:

„A kutyák, láttam, hogy szedték, de én még nem ettem.”

— a szarvasgombáról

„Ha ezt még megeszem, hazamegyünk, csak a sál lesz jó.”

— kb. a 6. fogásnál

„Drága gyermökök, menjetek haza, többet ne hozzatok.”

— a pincéreknek, a 8. fogásnál (itt kezdünk már jóllakni)

„Na, mindegy, ezt még megeszem, ki tudja, mikor jövök még.”

— a pre-desszertnél

„Ezt mind ti csináltátok? Semmi sem bóti?”

— direkt kérdés a Séfnek, a konyakmeggynél

„Én nem tudnék ilyen mütyüröket csinálni!”

— Róza mama véleménye a petit fours-ról

Képzelhetitek, mennyi nevetéssel telt az este…

Amúgy most is zseniális volt, és ha valaki nagyon vágyik egy igazi gasztroélményre, akkor nagyon ajánlom a Babel kóstolómenüjét.”

Igen a helyzet az, hogy más okból megyünk el egy csillagos vagy csillagközeli étterembe, és más okból ülünk be egy csárdába. Első esetben a jóllakás másodlagos, mellékesen jegyzem meg, hogy az is beáll végére, s csak a fogalmatlanok csúfolkodnak a fine dining kis adagjaival. Volt alkalmam olyan, két csillagos séf által komponált fine dining vacsorához, hogy a petit four már nem fért belénk.

Mutatis mutandis másért ülünk be a KEG Sörművházba és másért egy bajor sörözőbe (kalapemelés a Na ez az! hálózat előtt, mely behozta a kiváló Traunstein söröket), vagy a Pilsner Urquell valamelyik kiemelt partnersörözőjébe, ahol jól esik akár ugyanabból a sörből legurítani több korsót, a számtalan példa közül hadd említsem a szegedi Kedves presszót, a késmárki Spring bart, a tatai vagy a komáromi Mona Lisát. Persze az a szépsége a dolognak, hogy a KEG akár arra is alkalmas, hogy ott megigyon az ember több korsó korrekt lágert elérhető áron.

Legyen szó ezúttal a KEG-hez koncepcióban leginkább közelálló lisszaboni sörintézményről a Canilról, mely az azonos nevű főzde bemutató üzleteit fedi. Merthogy kettő van belőlük hasonló kínálattal. E helyeket az Untappden szúrtam ki. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki kóstolni szeretné a sört és nem vedelni (azzal sincs egyébként baj, félreértés ne essék), hogy ezen app segítségével keresgéljen, itt kaphatja a legjobb tippeket, jellemzően jobbakat, mint amit a ChatGPT vagy a Google ad.

A Untappd térképén sárga pöttyel jelölt helyek esetében már otthon megnézhetjük, hogy hány még nem kóstolt sör kapható, jó esetben azt is, hogy van-e kóstolóadag s hogy mennyiért mérik a szóban forgó söröket.

Érdemes egy vargabetűt tenni ebben a kérdésben. Összehasonlításképpen: a legendás sörvárosnak, Prágának 16 sárga pöttyös egysége van, Bécsnek négy, Pozsonyban ezidőtájt hatot látok (ami meglep, tavaly ottjártunk idején mintha több lett volna), Nándorfehérváron hetet, Zágrábban ötöt, Kolozsváron egyet. A Bánság fővárosában, Temesváron sajnos egyet sem, pedig a Beretára és a OneTwo Taproomra ráférne, hogy a sörrajongók tájékozódhassanak a gyakran változó kínálatról. 

Ehhez képest a magyar főváros a maga 27 egységével büszkén vezeti a regionális listát. Lisszabon lakossága kevesebb, mint harmada Budapestének, így korrektnek mondható a 14 sárga pöttyös egység.

 

A Rua dos Douradores 133 alatti Canil Baixa egységbe csak sörözni ültem be. Már az a kedvesség is levett a lábamról, amivel a fiatal csinos pincér hölgy beinvitált a sörözőbe. Nem sejthette, hogy nagyon is tudatosan érkeztem. Jómagam pedig azt nem tudhattam, hogy ez lesz a legmeggyőzőbb lisszaboni sörözésem. Pedig volt konkurencia, végiglátogattuk öt nap alatt az összes sárga pöttyös helyet s két szomszédos városban további kettőt a sárgák közül, közelebbről a Villa Craft Beer and Bread-et Almadaban.

Canil Marques

A több, mint 30 csapolt sört ügyesen strukturálták, az első tizenegyet maguk jegyzik, ezekből kérhető kóstoló is, tartanak továbbá ezidőtájt tizenöt portugál kraft főzetet, valamint hat import tételt. Már szó volt arról e hasábokon, hogy mennyire meghatározó egy kocsma vagy sörbár által adott élményben a zene. A már jó ideje megszűnt Szomjas Farkasból kifordultam miután nem tudtunk megegyezni a pultossal, hogy cserélje le az elviselhetetlen rapet bármire, nem mellesleg csak ketten voltunk a teremben. Ezzel ellentétes élményünk volt a minap, amikor a Beer People-ben a pult mögött álló fiatalember nemcsak mosolyogva teljesítette ezirányú kérésemet, hanem távozásunkkor megjegyezte, hogy mennyire jó volt Jimi Hendrix klasszikusokat hallgatni a javaslatomra.

A Canil Baixa-ban Ronnie James Dio „Last in Line” című albuma szólt, egyik szám a másik után. Elég hosszan elüldögéltem, kortyolgatva a jobbnál jobb söröket, szólt a továbbiakban Nirvana, Megadeth és Metallica is, egyetlen nóta sem akadt, amit ne hallgattam volna szívesen. A konyhát itt nem teszteltem, csak a testvéregységben, a Rua de Santa Marta 35A alatt működő Canil Marquezben, ahol nem igazán meggyőző mártással bevont amúgy élvezhető csirkeszárnyakat és kifejezetten ízletes tőkehalkrokettet ettünk. Ez van, ami az ő műfajuk, azt jól csinálják.

Csirkeszárny

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy mindkét Canil a maga több, mint harminc válogatott csapolt sörével, remek dizájnjával, profi és szívélyes kiszolgálásával és elfogadható árképzésével nem Lisszabon vagy Portugália, de egész Európa legjobb sörbárjai közé tartozik.

Fotók és borítókép: Borbély Zsolt Attila