London átlagos olimpia a magyar sport történetében, mégis úgy érezzük, küldöttségünk erőn felül teljesített; a négy évvel ezelőtti, pekingi három bajnoki címhez képest feltétlenül. Hogy kinek, minek köszönhető a harmadik évezredbeli léptékkel mérve szenzációs szereplés? Mindenekelőtt talán annak, hogy az előzetesen tuti aranyesélyesnek kikiáltott versenyzőink szinte kivétel nélkül nyertek. Győzött Kozák Danuta, Gyurta Dániel, Berki Krisztián, Pars Krisztián és a női kajaknégyes is, előzetesen még a Janics Natasa, Kovács Katalin kajakkettest és szólóban Janicsot, esetleg Vajda Attilát soroltuk ebbe a csoportba, nem mintha a hölgyektől az ezüstöt, illetve a bronzot csalódásként könyvelnénk el. Ez öt arany nyolc favorittól. S mellé született meglepetésként további három: Szilágyi Áron, Risztov Éva és a Dombi Rudolf, Kökény Roland kajakkettes révén. S noha Ungvári Miklós és Lőrincz Tamás is ott állt a siker kapujában, véletlenül se legyünk elégedetlenek.
Hiányérzetünk esetleg labdás csapataink miatt lehet. Nem azok miatt, akik kijutottak Londonba. A férfi kézisek negyedik helyezése bravúr, a férfi pólósok ötödik helyezése csak az előző három olimpia aranyérméhez képest csalódás, egyébként szomorú realitás, a női pólósok talán még felül is múlták önmagukat, a negyedik hely csak a helyszínen, az adott pillanatban volt csalódás. Alakulataink Európa-bajnoki bronzokkal kárpótolták magukat, már amennyire az olimpiai medál bármivel is pótolható, helyettesíthető. Biztatóan indult az esztendő, hiszen az eindhoveni vízilabda-Eb-n mindkét csapatunk dobogóra állhatott. A fiúk a 2008-as pekingi diadalt követően először zártak világversenyen a legjobb három között, a kisdöntőben nőiesen fordulatos meccsen – 4-1 ide, 8-5 oda, végül 12-9 ide – verték az olaszokat. Kemény Dénes szövetségi kapitány úgy fogalmazott: közepes játékkal maximális eredményt értünk el.
A lányok bronza, amelyet az oroszok feletti 9-8-cal kaparintottak meg, inkább jó játék eredménye volt, és az érintettek reményei szerint még messze nem a maximum. Merész András szövetségi kapitány az utolsó mérkőzés előtt azt mondta csapatának, ennyi magyar ember előtt legközelebb a londoni döntőben fognak játszani; tévedett, de a jövendölés hátha 2016-ban, Rióban válik valóra.
Újvidéken két kézilabda-Eb-t is rendeztek, a másodikon, decemberben az olimpiáról lemaradt női csapatunk kapaszkodott vissza a dobogóra, hét szűk esztendő után. Klubszinten a Ferencváros lányai két éven belül másodszor hódították el a KEK-trófeát, a Győri ETO azonban még mindig hiába áhítozik a Bajnokok Ligája serlegére, ezúttal a montenegrói Buducnost Podgorica orozta el tőle.
A sportág emblematikus figurái közül örökre eltávozott közülünk két legendás edző, Török Bódog és Elek Gyula, visszavonult a modern kor talán legjobb magyar kapusa, Pálinger Katalin, visszatért viszont önkéntes barcelonai száműzetéséből a válogatottba és Veszprémbe Nagy László.
Hiányérzetünk esetleg labdás csapataink miatt lehet. Nem azok miatt, akik kijutottak Londonba. A férfi kézisek negyedik helyezése bravúr, a férfi pólósok ötödik helyezése csak az előző három olimpia aranyérméhez képest csalódás, egyébként szomorú realitás, a női pólósok talán még felül is múlták önmagukat, a negyedik hely csak a helyszínen, az adott pillanatban volt csalódás. Alakulataink Európa-bajnoki bronzokkal kárpótolták magukat, már amennyire az olimpiai medál bármivel is pótolható, helyettesíthető. Biztatóan indult az esztendő, hiszen az eindhoveni vízilabda-Eb-n mindkét csapatunk dobogóra állhatott. A fiúk a 2008-as pekingi diadalt követően először zártak világversenyen a legjobb három között, a kisdöntőben nőiesen fordulatos meccsen – 4-1 ide, 8-5 oda, végül 12-9 ide – verték az olaszokat. Kemény Dénes szövetségi kapitány úgy fogalmazott: közepes játékkal maximális eredményt értünk el.
A lányok bronza, amelyet az oroszok feletti 9-8-cal kaparintottak meg, inkább jó játék eredménye volt, és az érintettek reményei szerint még messze nem a maximum. Merész András szövetségi kapitány az utolsó mérkőzés előtt azt mondta csapatának, ennyi magyar ember előtt legközelebb a londoni döntőben fognak játszani; tévedett, de a jövendölés hátha 2016-ban, Rióban válik valóra.
Újvidéken két kézilabda-Eb-t is rendeztek, a másodikon, decemberben az olimpiáról lemaradt női csapatunk kapaszkodott vissza a dobogóra, hét szűk esztendő után. Klubszinten a Ferencváros lányai két éven belül másodszor hódították el a KEK-trófeát, a Győri ETO azonban még mindig hiába áhítozik a Bajnokok Ligája serlegére, ezúttal a montenegrói Buducnost Podgorica orozta el tőle.
A sportág emblematikus figurái közül örökre eltávozott közülünk két legendás edző, Török Bódog és Elek Gyula, visszavonult a modern kor talán legjobb magyar kapusa, Pálinger Katalin, visszatért viszont önkéntes barcelonai száműzetéséből a válogatottba és Veszprémbe Nagy László.
Tizenhat esztendei kapitánykodás után a férfi-vízilabdaválogatott kispadját az elnöki székre cserélte Kemény Dénes, és szakvezetőt váltottak a kosarasok és a jégkorongozók is. Előbbieknél válogatottszinten nem történt semmi különös: férfi- és női alakulatunk sem jutott ki az Európa-bajnokságra – Stefan Svitek és Rátgéber László tréner szerződését sem hosszabbították meg –, a hokisoknál is elmaradt a bravúr, így kegyvesztetté vált Kevin Primeau.
Labdarúgó-válogatottunk bezzeg a 2014-es brazíliai világbajnokság selejtezőin háromszor nyert és csak egyszer kapott ki, így legalább jövő március 22-éig, a románok elleni derbiig ábrándozhatunk. Sőt, ki tudja, meddig még?
Egyéni sportolóink közül az úszók taroltak. Az olimpia mellett a májusi, debreceni Európa-bajnokságon, majd az őszi rövidpályás Eb-n és a téli vb-n összesen 51 érmet, köztük 20 aranyat szereztek, Debrecenben Magyarország kilenc arannyal, tíz ezüsttel és hét bronzzal végzett az éremtábla első helyén. Egyéni olimpiai bajnokaink közül idén Berki Krisztián és Pars Krisztián is nyert Eb-címet, előbbi májusban Montpellier-ben már hatodszor lett a kontinens legjobbja lólengésben, utóbbi júniusban Helsinkiben, az atlétikai Eb-n kalapácsvetésben még csak először. Kajak-kenuban versenyzőink júniusban a zágrábi Eb-n négy első, két második és három harmadik hellyel hangoltak az olimpiára.
Asztaliteniszben, birkózásban, cselgáncsban, öttusában, sportlövészetben, súlyemelésben és vívásban, továbbá a sorból kilógó rövidpályás gyorskorcsolyázásban az Európa-bajnokságokon mindenhol születtek magyar érmek, arany viszont csak egy: a dzsúdós Joó Abigél (78 kg) még áprilisban, Cseljabinszkban lett a kontinens legjobbja, a 22. születésnapja előtt már másodszor.
A vitorlázó Majthényi Szabolcs, Domokos András páros áprilisban a spanyolországi Alteában negyedik Eb-, szeptemberben az Egyesült Államokban, a kaliforniai Santa Cruzban kilencedik vb-címét szerezte meg. Bizony sajnálhatjuk, hogy a repülőhollandi hajóosztály már jó ideje nincs az olimpia műsorán.
