Egervári segítőjének következő megfigyelt játékeleme a passzok hatékonysága volt, amiben szintén történt előrelépés, és bár szintén megemlíti, hogy a két legrosszabb hatékonysággal „passzolós” meccs a csehek elleni idegenbeli és a törökök elleni itthoni volt – mindkettőt megnyerte a magyar válogatott –, ebből sem von le következtetést.
De akkor mi volt szerinte a gond? „Véleményem szerint leginkább egy perc, illetve egy durva játékvezetői tévedés.” Ezzel Kenyeres egyértelműen az itthoni magyar–románra (2–2) utalt, amihez még hozzátette a bukaresti, szégyenteljes 0–3-t. „Nem igaz, hogy a csapat lélektelenül futballozott volna. Döntő helyzetekben hibáztunk, de a játékosok nyerni akartak.” Ezt alátámasztandó megint számokat citált – no, nem az eredményjelzőn láthatóakat: 82–81-re mi nyertük a jó passzok százalékarányát az összes passzhoz képest, s csak 4 százalékkal maradtunk el labdabirtoklásban. A kapura lövés volt az, amiben gondjaink adódtak Bukarestben (a kaput eltaláló lövések aránya: 7–1 oda).
„Tiszta lelkiismerettel állunk fel a kispadról” – összegez Kenyeres Imre, aki szerint bár felállt a szakmai stáb a két súlyos vereség után, „a három év eredményei megmaradnak”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!