Májusban egy a dunavarsányi edzőtáborban elvégzett drogteszt során kokaint találtak két világbajnoki érmes kajakos, Dombvári Bence és Csipes Tamara mintájában. Mivel felkészülési időszakban lett pozitív a drogtesztjük, így „csak” fegyelmi vétséget követtek el, a szövetség azonban saját eljárás keretében így is eltiltotta őket: az augusztus végi országos bajnokság kivételével nem szerepelhettek és szerepelhetnek az idény hazai és nemzetközi versenyein, valamint év végéig megvonták tőlük az összes anyagi juttatást.
Augusztus elején újabb pozitív drogteszt került nyilvánosságra a sportág egyik jeles képviselőjétől, és mivel a kétszeres világbajnok Kucsera Gábor a szolnoki második világbajnoki válogatóversenyen elvégzett teszten bukott meg kokainnal, így ő többéves eltiltásra számíthat. Ennyit a tényekről. S hogy mi következik az eltiltás után? Milyen partvonalra kerülve szemlélni a többiek felkészülését? Mit jelent kontroll alatt élni, elterelésre járni és megélni egy súlyos hiba következményeit? Erről a Szolnokon edzőtáborozó Dombvári Bence beszélt lapunknak.
– Láttam, ahogy beszállt a világbajnokságra készülő női négyes mellé edzeni. Milyen érzésekkel tette?
– Örömmel. Bár az idén el vagyok tiltva a versenyektől, ugyanúgy edzek a csapatommal, mint korábban. Én is itt vagyok, itt élek a szolnoki edzőtáborban, elvégzem mindennap az edzésmunkát. A különbség annyi, hogy nincsenek kapaszkodóim, nincs verseny, ami motivációt adna, amelyen megmutathatom, hogy mit tudok, és ezt egy sportolónak elég nehéz megélni. Minden egyes edzésen kell az embernek valami, ami előreviszi, most ez hiányzik az én életemből. Vagyis, közeledik az országos bajnokság, amin már szerepelhetünk. Ez most az én kötelem, amivel továbbhúzom magam. A formámmal egyébként nincs gond, és gyakran végzek versenyszimulációt. Úgy megyek ki edzeni, mintha előfutamra, majd középfutamra készülnék. Ez segít a túlélésben.
– A közeg nem utasította el? Nem bélyegezte meg?
– Egyáltalán nem. Mindenki inkább segítő szándékkal fordult felém, ami szintén nagyon fontos számomra.
– Ha jól tudom, a szövetség kötelezte rendszeres mintaadásra.
– Igen, minden hétfőn reggel nyolckor meg kell jelennem a Magyar Antidopping Csoportnál, és elvégzik a drogtesztet. Emellett kéthetente elterelésre kell járnom, ahol a droghasználatról beszélgetünk. Kontroll alatt vagyok tartva, de elfogadom ezt a helyzetet, és megpróbálok alkalmazkodni hozzá.
– Mi az, amihez nem tud alkalmazkodni?
– Sokszor hangoztatjuk, hogy az élsport lemondásokkal jár, de az emberek nem értik, hogy pontosan mit is jelent ez. Én speciel nagyon rosszul kezelem a kötöttségeket, a monotonitást. Sokan úgy hiszik, könnyű életünk van, süt a nap, vízen vagyunk, azt csináljuk, amit szeretünk. De egy két hónapos edzőtábor akár Sevillában, akár itt, Szolnokon nagyon megterhelő. Nekem szükségem van arra, hogy kijöjjek ebből a monotonitásból, kell valami, ami kizökkent. Nem tagadom, most is elmegyek olykor bulizni, de minden hétfőt tiszta lappal tudok kezdeni. Higgye el, én is jobban örülnék neki, ha visszafogott Kökény Roland lehetnék, aki tudatosan él, tudatosan kel és fekszik. De én nem ilyen vagyok. Pláne huszonkét évesen nem.
