– Sokat gondolkodott miután felkérték a felnőtt kapitányi posztra?
– Nem volt sok időm, és nem is volt min gondolkodni. Ha nemet mondok, akkor cserbenhagyom az úszást, a magyar sportot és azt az eszmét, amiben gyerekkorom óta nevelkedem. Az úszástól rengeteget kaptam, haszontalan kisfiú voltam, aki kétoldalas intőkkel jött haza az iskolából.
– Később, állatorvosként sikeres karriert futott be.
– De a nevemről mindenkinek az úszás jut eszébe. Örülök, ha most már az állatorvosi szakmában is megbecsülik a nevemet, de amit kaptam, azt a neveltetésemnek és az úszásnak köszönhetem. Én nem hagyhatom cserben az úszást, ami most nagyon nagy bajban van. Ha meghátráltam volna, akkor az rövid időn belül a második pofonja lett volna a sportágnak. Azt is tudtam, hogy bennem hosszú távon gondolkoznak a vezetők.
– Arról volt szó, hogy az olimpia után veszi át a stafétabotot Kiss Lászlótól.
– Igen ami jelenleg a magyar úszás körül zajlik, rémálom. Ez nemcsak az úszásra, a magyar sportra, hanem az egész közéletre jellemző. Ha van egy történet, amiről nem indulatból, előítéletből, hanem józanul, megfontoltan kell véleményt formálni, akkor az a legjobb, ha a kétezer éves kultúránkból merítünk erőt. Amiről az emberiségnek írásos dokumentumai vannak. Mindig előfordulhat olyan eset, amilyen Kiss Lászlóé, de a kezelésére vannak útmutatások.
– Mire gondol?
– A Bibliában is vannak arra útmutatások, hogy a bűnös ember miként bűnhődjön, vezekeljen, és hogyan kap bűnbocsánatot. Gondoljon csak Mária Magdolnára vagy a tékozló fiú esetére. Az európai keresztény világ ezen alapszik.
– Ebbe a csoportosan elkövetett szexuális erőszak is beletartozik?
– Most az általánosságból kiemeltünk egy konkrét elemet. Én azt állítom, hogy általánosságban a bűn megbocsátható. Jogászok szerint csak az emberiesség elleni bűntett nem bocsátható meg, de minden más igen. Más lapra tartozik, hogy az áldozat családja meg tud-e bocsátani az elkövetőnek.
– Az úszószövetség vezetése határozottan kiállt Kiss László mellett.
– Egységesen.