Olimpiavita: „Minél többet tudnak az emberek, annál elutasítóbbak”

Míg a kormányoldal néma a rendezésről szóló népszavazás kapcsán, a baloldali ellenzék életjeleket mutat.

Ezen a ponton bújt bele Kóczián a rendezéspárti gúnyába, érvként felhozva, hogy Magyarország számára kellenek a hosszú távú víziók, egészséges nemzeti öntudat, fejlesztési célok és egy intézkedési terv, aminek kiváló katalizátora lehetne az olimpia. A közönség soraiból ekkor minden előzmény nélkül – nincs erre jobb kifejezés – kipattant a szája Fürst Izabellának, a Schmuck Andor-féle Szociáldemokraták 2014-es főpolgármester-jelöltjének, és két, Fidesz által elcsalt választásról, valamint politikai korrupciós kutatási munkájáról kezdett el szónokolni. Kóczián annyira megdöbbent, hogy néhány sikertelen csitítási kísérletet kísérlet után kiküldte a teremből, ám Fürst kinevette a műsorvezetőt, majd nagy nehezen elhallgatott, innentől kezdve az est során – általános derültségtől kísérve – folyamatosan a kézfejét lobogtatta, amikor valamely kijelentés elnyerte a tetszését.

Azzal Szigeti Cecília egyetemi docens is egyetértett, hogy egy fenntartható társadalomnak kell a hosszú távú tervezés, de szerinte ennek a mozgatórugója nem lehet az olimpia, ugyanis az „nem egy integrált fejlesztés, hanem önálló test, ami nem visz előrébb”. Hogy „jobb kedvet kell csinálni” Magyarországon, azt a gondolatot is osztotta, de erre is van jobb, olcsóbb és hasznosabb eszköz. Örsi ehhez csatlakozva megjegyezte, a Fidesz az olimpiai eszme paravánja mögé bújik, közben pedig „egy bankrablást hajt végre az emberek pénzéből”. Örsi emlékei szerint amikor az olimpia ötletét a jobboldal újra elővette, az ellenzék rögtön kérte, hogy a Fidesz tegye mellé az egészségügy és az oktatás rendbetételének koncepcióját is, de ezt már hallgatás övezte.

Attól pedig a kormánypártok még el is hiteltelenednek, amikor arról beszélnek, hogy az olimpia hasznából jut a szociális ellátórendszereknek is, miközben az egy szem vizes-vb költségei rövid idő alatt 9-ről 90 milliárd forintra nőnek.

Orosz Anna vette vissza a szót, aki arról beszélt: a miénknél sokkal kevésbé korrupt országoknak sem sikerül nyereséges olimpiát rendezni, nem mellékesen pedig olimpia nélkül is sorjáznak a megkérdőjelezhető beruházások, emiatt aligha hihető, hogy ebben majd épp egy olimpia hoz megváltást.

Az est derekán bekapcsolódó fővárosi DK-képviselő, Gy. Németh Erzsébet felidézte, mekkora nyomás nehezedett rájuk a Fővárosi Közgyűlésben, amikor Budapest olimpiai pályázatáról kellett gombot nyomni: a döntéskor számtalan magyar olimpiai aranyérmes foglalt helyet a Városháza impozáns üléstermében. Mint hozzátette, ezeroldalnyi módosított dokumentumot kellett volna átnézniük két nap leforgása alatt a szavazás előtt, ami tükrözi a hatalom működési mechanizmusát. „A költségek úgy emelkednek, hogy azt már senki nem tudja követni. Az egész semmi másról nem szól, mint hogy 2017-ig mennyi pénzt lehet elkölteni, ilyen-olyan csókosoknak tovább lehet adni.” Nettó hazugságnak nevezte, hogy 774 milliárdból kijön az olimpia, mert ebben egy fillér sincs az infrastruktúrából és a biztonságból.

Ekkor Kóczián kapcsolódott be megint a kormányoldal érvével: hét év alatt 230 ezer milliárd forintnyi magyar GDP-ből kellene „mindössze” 4000 milliárdot felszabadítani, stadionokra pedig évente uszkve 90 milliárd megy, ezért politikai haszonlesés arról beszélni, hogy ebbe belerokkanna az ország, arról nem beszélve, hogy korrupció mindenféle színű kormány alatt lesz.

– Ha rendelkezésünkre áll ez az összeg – ragadta meg a szót Csárdi Antal –, akkor arról kell beszélni, hogy mire költsük el. Számos kórházban a minimális higiéniai szükségletek sincsenek meg. Ugyanígy van a mindennapos testnevelés ügyével is, ami bár helyes döntés volt, nincsenek meg a feltételei, egy tornaterem kevés. Ha annyira szeretnénk propagálni az egészséges életmódot vagy a testmozgást, ennek a pénznek az egészen minimális töredékéből lehetne támogatni a tömegsportot, és nem kéne felháborodni egy évben három vasárnap délelőtti futóversenyen – sorolta a zöldképviselő, hozzátéve még, hogy a metrófelújítás, a -pótlás és a korrupció felszámolásának, de még a hóeltakarításnak az ügye is előrébb való az olimpiánál; a kormány közben viszont olyan helyzetbe hozza a fővárost, hogy ezeket a problémákat nem oldhatja meg.

Gy. Németh a szót átvéve arról beszélt, az is előfeltétele volna az olimpiának, hogy Budapestet a Fidesz egy hónapon át normálisan működtesse, de még a kukásautók sem jártak egy Európa közepén lévő fővárosban, amikor le voltak fagyva az utak. Úgy érzi, a Fidesz ma már pontosan tudja, hogy nem fog olimpiát rendezni ez az ország, de nem mond le arról, hogy a szeptemberi döntésig minden pénzt kivegyen belőle, amit csak tud. A Tarlós-kritikába belelendült szocialista résztvevők még gyorsan felírták a dicsőségtáblára, hogy a főpolgármester üldözi a hajléktalanokat, átnevezi a közterületeket, a Széll Kálmán téren pedig kiönt egy csomó betont és felállít egy nem működő órát. Örsi ugyanakkor arra a nem mellékes kormányoldali jelzésre is rámutatott, hogy a korrupcióra lehetőséget adó beruházások nagy részét akkor is végrehajtják, ha nem rendezünk játékokat.

A részletekbe belemenve Orosz Anna beszélt arról, hogy az összes költés az egyes háztartásokra a mai áron 700 ezer forintos terhet ró. Egy még kisebb szeletet vizsgálva Szigeti Cecília arra mutatott rá, hogy az olimpiai költségvetés kitágulását vetíti előre, hogy a PricewaterhouseCoopers 5,7 milliárdos olimpiai tanulmánya is időközben drágult 7,2-re. „Ami kicsiben nem igaz, az nagyban sem lesz az”, vonta le a következtetést. És folytatta a matekórát: a tanulmány egyetlen oldala körülbelül 7 millió forintba került, ez pedig egy egyetemi tanár teljes éves bérköltségének megfelelő. Márpedig Szigeti nehezen tudja elképzelni, hogy az olimpiai tanulmány mögött „Magyarország teljes szellemi elitje ott van”. És még egy párhuzam: egy egyetemi kar egyéves teljes bérfejlesztése 2-3 oldalnyi költség ebből a tanulmányból, ami Szigeti szerint nagyon nagy problémát jelez.

Kóczián ezt követően eljátszott a gondolattal, hogy a Fidesz taktikát vált, egyeztetésekbe kezd. Gy. Németh ezt élből visszautasította és „elmúlt hét évezni” kezdett, leszögezve, hogy ha a kormányoldal bármikor is egyeztetni akart volna, akkor az egész kérdéshez nem így áll hozzá, Orbán Viktornak pedig mára már a személyisége is alkalmatlan arra, hogy a konszenzus keresésébe belefogjon. Csárdi szerint inkább gyáva a Fidesz ahhoz, hogy leüljön vitatkozni, de belemenne Kóczián játékába: „nekem lennének feltételeim, egy 20-25 éves programra volna szükség, amiről nem tér le egyetlen politikai erő sem”, osztotta meg idealista gondolatát. Örsi egy 2015-ös emlékét idézte fel: amennyiben egy széles körű, szakemberekből létrejövő bizottság zöld jelzést ad rá, a szocialisták támogatást ajánlottak az olimpiának, de ez a feltétel nem volt adott, ezért változtattak a retorikán ezt követően. Ugyanakkor a maga részéről azt sem tartja kizártnak, hogy az olimpiai pályázat a vasárnapi boltzár sorsára jut, abban az értelemben, hogy amikor a hatalom érzékelte a népszavazás várható sikerességét, gyorsan megsemmisítette annak alapját. Mellette ülő korábbi párttársa, Gy. Németh Erzsébet ezután nemes egyszerűséggel naivnak nevezte a hangosan gondolkodó Örsi Gergelyt.