Ütött-kopott csarnokban is az aranyra hajt Márton Anita

A világ idei legjobbjánál is messzebbre lökte a súlyt Rio bronzérmese, amikor meglátogattuk edzésén.

– Becsukjam az ajtót? – kérdezi Márton Anita a szegedi tornaterem bejáratánál. – Szerintem ne, kint melegebb van – válaszolja edzője, Eperjesi László. Az SZVSE csarnokában az olimpiai bronzérmes súlylökő edzésének kezdetén 10,6 fokot mutat a termosztát hőmérője, de ez ahhoz képest jónak mondható, hogy ilyenkor már be sem kapcsolják a fűtést.

Ami egyébként egy éve, amikor Márton Anita Rióra készült, egyáltalán nem volt. Elmondása szerint megesett, hogy mínusz tíz fokban kellett gyakorolnia. – Olyankor három pulóver és két mackónadrág volt rajtam – meséli nevetve, de ez volt az egyetlen mondata, amelyből némi panasz szűrődött.

Pedig körülményei nem mondhatók ideálisnak: a két héten belül záruló téli szezonban ebben a kézilabdapálya méretű tornateremben, hiányos, töredezett parkettán, téglalap alakú dobókörből s – a negyvenezer forintért kapható súlygolyó épségét megőrzendő – tatamielemeket lehelyezve végzi edzéseit.

Ám magát a súlylökést megelőzi a bemelegítés, amelybe belefér, hogy edzőjével vidáman elcsevegjenek az Anitát sűrűn érintő doppingellenőrzésekről: ebben a hónapban már ötször vettek tőle mintát, ráadásul a múlt hét végén kétszer is, a szombathelyi országos bajnokság után este fél hatkor, majd onnan hazatérve, szegedi otthonában másnap reggel fél nyolckor. Egyébként a dobó-ob-n nemcsak súlylökésben, hanem diszkoszvetésben is nyert, a hasonló mozdulatsor miatt ezt is gyakorolja, de csak olykor, a változatosság kedvéért: – Ezelőtt szeptemberben volt utoljára a kezemben diszkosz.

– Picit hamar elindítod a lökést – szól az intelem a munkáját 17. éve irányító Eperjesi Lászlótól, amikor először próbálkozik. Anita kedvesen, lassítva is bemutatja nekünk, mit is jelent ez, s miként kell a legtöbb izomcsoportot megmozgató pillanatban elereszteni a golyót: – Akármilyen hihetetlen, a legtöbbet a láb kell hogy dolgozzon, lentről indul a mozdulatsor, onnan megy át az erő a törzsön keresztül. De hiába erős valaki, ha a technikát nem tudja, az mit sem ér.

A negyedik próbálkozás aztán fantasztikusan sikerül. Mérőszalag segítségével megállapítják, hogy 19 méter 24 centire repült a golyó, ez csupán kilenc centivel kevesebb az Anita által tartott országos csúcsnál. De ami még beszédesebb: ekkorát még senki nem lökött versenyen az idén a világon.

– Hazamehetek? – viccelődik, egyben elismerve saját teljesítményét. – Itt most ezt befejezném, szökdelek egy kicsit, aztán kész is.

Bár még lök hetet, ezt már nem sikerül túllépni, de azt mondja, talán még a bronzérmet hozó riói olimpia előtt sem volt ennél jobb eredménye a felkészülés hajrájában. És ugyan állítja, a múltban voltak olyan problémái, hogy az edzéseken jobban ment, mint a versenyeken, sportpszichológus segítségével, mentális technikákkal sikerült kiküszöbölni.

– Ha bizonyos mértékig benne van az emberben a drukk, az még pozitív, de hogyha már túl magas, akkor az annyira elviszi negatív irányba a teljesítményt, egyszerűen kisebbet lök az ember – meséli, majd leírja, mi a teendő utóbbi esetben: – Ha érzem, hogy kicsit túlpörögtem, és nem tudok odafigyelni, akkor két lökés között, fél perc alatt végre tudom hajtani a begyakorolt technikát: leülök, becsukom a szemem, lenyugszom, átgondolom, mire kellene technikailag jobban odafigyelnem, elképzelem a mozgást, azt is, ahogyan repül a golyó a végén. S ha ez az úgymond meditáció megvolt, jöhet is a következő lökés.

Elárulja: megtanulta azt is, hogy amikor belép a dobókörbe, átgondolja még egyszer, mire kell odafigyelni, de a mozdulatsor végrehajtása közben már nem azon gondolkodik, akkor már megy magától.

A lökés után egy kis szökdelés következik, majd megnézzük a konditermet, amelyet ősszel újítottak fel. De nem képzett munkások, hanem néhány segítő bevonásával Eperjesi Lászlóék. (Az épület ezen része azelőtt hivatalosan is életveszélyes terület volt.) Anita büszkén mutatja, melyik ajtót festette ő: – Tizenvalahányan voltunk itt, s amikor minden kész lett, nagytakarítást tartottunk, törölgettünk, felmostunk, porszívóztunk, majd egy nagy pizzaevéssel zártuk a közös munkát.

Bár a konditeremben is csupán 9,4 fokot mutatott a műszer, Márton Anita hihetetlenül pozitívan áll mindehhez: – Azt kell hogy mondjam, ennél sokkal rosszabb körülmények között is készültem, s talán ez tanít minket alázatra. Innen szép az élre jutni, nem?

Hogy nézne már az ki, hogy tökéletes körülmények között gyakorolva érnék el eredményeket?!

Biztosra veszi, hogy vetélytársai többségének jobb a helyzete, ám ez nem különösebben zavarja. – Azért csak más rekortánpályán futni, meg mindig azonos hőmérsékletnél edzeni. De én megszoktam, tavaly télhez képest nagyon sokat javult a helyzetünk, ennek örülök. Persze, lehetne még sokat fejlődni, egy hónapja Orbán Viktor atlétikai centrumot ígért Szegedre, de a teljes sportágnak, országosan is van még hová fejlődnie. Kellene még két-három Syma-csarnok Magyarországra.

Azt mondja, jó kérdés, hogy a körülmények javulása mérhető lenne-e centiméterekben, de edzője szerint bizonyára meglátszana az eredményén.

– Az izomzatomnak sem mindegy ugye, hogy 13 fokban vagy 20 fölöttiben edzek, de igazából nem okoz problémát. Mások mondják, úristen, hogy tudsz ilyen helyen készülni, ám én már megszoktam. Itt vagyok otthon – teszi hozzá Anita, aki ugyan a Békéscsabai AC sportolója, de Szegeden él és készül. Edzőjével remélik, nyáron a parkettát is cserélhetik, ahogyan a kinti dobókör előtti területet is szeretnék finomabb salakkal feltölteni, mert a mostani, apró kavicsokat rejtő talaj könnyen tönkretesz egy-egy súlygolyót.

Ám látogatásunk fő apropója a pénteki belgrádi fedett pályás Európa-bajnokság, amelyre címvédőként utazik, s szeretné a 19,33 méteres magyar csúcsát megdönteni.

– A cél mindkettő, de ha bármelyik meglenne, úgy gondolom, nem lenne okom a panaszra – mondja Anita, de edzője közbeveti: – Leegyszerűsítem: ha az országos csúcs meglesz, akkor az aranyérem is – állítja Eperjesi László. Versenyzője hozzáteszi: – Most úgy néz ki, talán a magyar rekord alatt is meg lehetne nyerni – vetíti előre Anita, aki tudja, mire képes a nemzetközi mezőny, hiszen februárban győzött a World Indoor Tour-sorozaton, a háromból két állomáson aranyérmet szerezve. Felvetjük, a most dobott 19,24 akár Belgrádban elég is lehet, amire azt mondja,

igen, csak ezt versenyen kell produkálni, amikor bárki bármikor kifoghat egy rossz napot.

Ám neki ez az utóbbi években állítása szerint tökéletesen sikerült, Rióban nyert bronzérme – amikor 19,87 méterre repítette a golyót – a hálószobájában található üvegvitrin legfelső polcáról a kabalafigura társaságában „néz le rá”. De a gyűjtemény hamarosan bővülhet: az Eb után indul a szabadtéri vb-re való felkészülés, s augusztusban Londonban szeretne egy ilyen világbajnoki medált is bezsebelni. Amivel az első magyar atléta lehetne, akinek az öt legnagyobb világversenyről van érme.

Márton Anita toronymagasan vezeti női súlylökésben a nevezési listát a belgrádi fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon, és további négy magyar található az első hatban.

A címvédő Márton Anita 18,97 méteres eredményével áll az élen, a második fehérorosz Julija Leancsuk 18,39-ig jutott az idén. A mezőnyben rajtuk kívül csak ketten tudtak ebben az évben 18 métert vagy nagyobbat dobni.

Az ötpróbázóknál az idei eredmények alapján Krizsán Xénia a második (4533 pont), de nem mindenki rendelkezik 2017-es ötpróbaeredménnyel. A tavalyi teljesítményeket figyelembe véve Zsivoczky-Farkas Györgyi a negyedik (4691 p) a 16 induló között. A meghívásnál figyelembe vett eredmények szerint Zsivoczky-Farkas Györgyi a hétpróbában az olimpiai nyolcadik helyezését jelentő 6442 ponttal második a rangsorban, míg Krizsán Xénia 6266 ponttal – amennyivel negyedik lett a tavalyi amszterdami Eb-n – a hatodik.

Baji Balázs 7,53 másodperces országos csúcsánál 60 méter gáton csak hárman futottak jobbat az idén, ketten pedig ugyanennyit. Kazi Tamás 3:40,05 perces egyéni rekordjával 1500 méteren a hatodik. A belgrádi Eb-n 15 magyar atléta vesz részt. (MTI)

###HIRDETES2###