Fennmaradtunk Európa térképén

Ennek a viccnek már jó hosszú szakálla van, még a hetvenes évekből ered. Az Amerikába látogató magyart megkérdezik, milyen a szocializmus. Azt feleli, jó. Bővebben? Nem jó… Nos, ez a vicc a magyar férfi-kosárlabdaválogatott világbajnoki selejtezőire fordítva igaz. Ha azt nézzük, hogy a csapat nem jutott ki a kínai vb-re, akkor az nem jó, ha viszont az összképet nézzük, akkor a válasz nem lehet más, mint az, hogy jó.

Keller Ákos egyelőre nem tud edzeni Wroclawban Fotó: Teknős Miklós

A férfiválogatott még sohasem szerepelt világbajnokságon. Az erőviszonyokat tekintve világraszóló bravúr lenne, ha idén szeptemberben ott játszhatna, tehát bármennyire is sajnáljuk a továbbjutás elmaradását, azt számonkérni a csapaton nem igazságos.

Különösen úgy, hogy nem is olyan régen, 2012 őszén alighanem történelmi mélypontot elérve, a sehol sem jegyzett Ausztriától is kikapott Eb-selejtezőn. Onnan jutott el odáig, hogy a 2017-es Európa-bajnokságon két fontos meccset nyerve a tizenhat közé jutott, majd a világbajnoki selejtezők tizenkét mérkőzésének a felét megnyerte, csak egy találkozón kapott ki nagy különbséggel, és itthon minden alkalommal telt házak előtt játszott.

Keller Ákos kulcsembere a csapatnak
Fotó: Teknős Miklós

„Én egy jó család apja vagyok” – jelentette ki a válogatottat 2013 óta irányító Ivkovics Sztojan hétfőn, a horvátok magabiztos legyőzése után. Elsőre érzelgősnek hangozhat ez a mondat, pedig lefedi a lényeget. A szövetségi kapitány 2016 nyarára kialakította azt a közösséget, amellyel csatába indulhatott az Eb-selejtezőkön.

A kiszemeltek azt a nyarat – lemondva az üdülésről – végigdolgozták, majd százszázalékos teljesítménnyel lejátszva a selejtezőket, kijutottak az Európa-bajnokságra. Egy évvel később egy újabb végigdolgozott nyarat követte a sikeresnek mondható Eb-szereplés, amellyel a válogatott feltette a magyar férfikosárlabdát a kontinens térképére.

A 2017 novemberében megkezdődött világbajnoki selejtezőkön ezek a hosszú összetartások elmaradtak, emiatt játszott a csapat több „majdnem” meccset, amelyeken nagyon közel volt a sikerhez. Litvániában vagy itthon az olaszok ellen nagyon kevés hiányzott a komoly bravúrhoz – de hiányzott.

Erre mondta Ivkovics Sztojan: „A játékot tekintve sajnos nem fejlődtünk, nem is fejlődhettünk, mert alig volt lehetőségünk együtt edzeni. Az Eb-selejtezők, illetve az Eb előtt hónapokat dolgozhattunk közösen, ami meg is látszott az eredményeken.

Sajnos Vojvoda Dávidon kívül nincs mindig bevethető európai szintű játékosunk – a klasszis Hanga Ádámra csak az Európa-bajnokságon számíthattunk –, ezért csapatként kell megharcolnunk a sikereinkért, ez viszont sok közös munkát igényelne. A sűrű program miatt erre az idén alig volt lehetőségünk, hiányzott is a játékunkból a precizitás, amit hittel és a példásnál is példásabb hozzáállással igyekeztünk kompenzálni.”

Közben persze épült a jövő csapata. A fiatalok közül egyre meghatározóbb Perl Zoltán, Váradi Benedek és Benke Szilárd szerepe, akik rengeteget fejlődtek az utóbbi egy-másfél évben.

A selejtezőcsoportban a negyedik hely azt jelenti, hogy virtuálisan Európa legjobb tizenhat csapata között maradtunk, ami jól jöhet majd a következő Eb-selejtezők sorsolásakor; illetve csak jöhetne, ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy Magyarország társrendezőként automatikusan a mezőny tagja lesz.

Jöjjenek a fiatalok!

„Most lesz idő újabb fiatalokat beépíteni a csapatba, a szövetség feladata, hogy ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű mérkőzést szervezzen, és emellett fontos a bajnokság színvonalának a megőrzése, mi több, emelése” – mondta lapunknak Szalay Ferenc, az MKOSZ elnöke az utolsó selejtezőt követően. Arra a felvetésre, hogy a szövetségi kapitány szerint a túl sok légiós nem enged kellő teret a magyar fiataloknak, az elnök azt felelte, a klubokban megfelelő szakmai munka zajlik, a korábbiaknál lényegesen jobb légiósok érkeznek, akiktől a magyar tehetségek nagyon sokat tanulhatnak. A nyári utánpótlástornák eredményei azt mutatják, hogy a női szakágnak erősebb a tartaléka a férfinál; ezt Szalay Ferenc is elismeri, hozzátéve, hogy utóbbinál a konkurencia jóval nagyobb. Ő a fizikumban látja a legnagyobb lemaradást, ezért a szövetség erősen ajánlja a kluboknak és az akadémiáknak atlétaedző alkalmazását, emellett szorgalmazzák jó nevű külföldi nevelőedzők szerepvállalását. Az elnök szerint van kikre építeni, ugyanakkor van mit tanulnunk, csak akarni kell tanulni – ez a vb-selejtezők legnagyobb tanulsága.