Sajnos már azt megelőzően kínosan éreztük magunkat a nagyszombati City Arenában – amely a helyi edzőlegenda, Anton Malatinsky nevét viseli –, hogy elkezdődött volna a mérkőzés. Odakint ugyanis, a bevásárlóközpont előtti szűk útszakaszon félelmetes jelenetek zajlottak, törött sörösüvegek repkedtek, öklök csattantak, aztán reakcióképpen könnygáz is került a levegőbe, és fájó ezt leírni, de nem a „csatatéren” sokszoros számbeli túlerőben lévő, hihetetlen szervezettséggel, már-már katonás fegyelemmel támadó, visszavonuló magyar brigád volt a vétlen fél.
Bárcsak odabent, a zöld gyepen is viszontláttuk volna ezt a katonás fegyelmet, szervezettséget! Illetve a játékidő jelentős részében derekasan, képességeikhez mérten tették a dolgukat Kleinheislerék, csakhogy éppen a kulcspillanatokban mondtak csődöt. Például az első gólnál, a 42. percben, amikor nyolc védőnk állt szemben két szlovák támadóval, de ebben a sokszoros gyűrűben is Duda, a Hertha Berlin támadója volt az, aki elegánsan bebelsőzte a jobbról érkező beadást. Vagy a 85. percben, amikor már-már úgy tűnt, talán kiegyenlíthetünk, de ehelyett Rusnak bohócot csinált Korhutból, hogy aztán a Szalonikibe igazolt balhátvéd lába és a későn elvetődő Gulácsi karja alatt a rövid sarokba húzza vissza a labdát, valahogy úgy, ahogy negyven évvel ezelőtt Horkai György csinálta – csakhogy a zseniális balos bombázó nem lábbal, hanem kézzel.
A meccs után Marco Rossi szemmel láthatóan megtörten, halk hangon, szinte suttogva értékelt.
– Taktikailag nem hiszem, hogy alulmaradtunk volna, voltak periódusok, amikor jobban játszottunk, azonban a kvalitásbeli különbség döntött ezúttal is, mint oly sokszor a futballban. Ha az egyik válogatott játékoskeretének összértéke háromszorosan felülmúlja a másikét, akkor az valami miatt úgy van. Nem hiszem, hogy szégyenkeznünk kellene, de amíg egy az egyben nem tudják megverni a velük szemben állót a játékosaink, sőt igazából ezt meg sem próbálják, addig nem sikerülhet felborítanunk az egyensúlyt a magunk javára. Ugyanakkor a másik oldalon bátran, nagy önbizalommal vezették ránk a labdát a szlovákok, és nem is eredménytelenül – mondta a kapitány, majd kérdésre válaszolva a csereként beállít Szoboszlai Dominikről külön is elmélkedett: – Az ő szerepeltetésének most jött el az ideje, hiszen előzőleg még jobbára csak a Salzburg alsóbb osztályú fiókcsapatában, a Lieferingben játszott. A felnőtteknél csak a közelmúltban mutatkozott be, gólpasszt adott a Napoli ellen, majd gólt rúgott bajnokin. Dominik az előttünk álló tíz évben a magyar válogatott erőssége lesz, de még csak 18 éves, türelmesen kell adagolni neki a terhelést.
