Magasban a hokibotok

A magyar női jégkorong-válogatott a hazai rendezésű tornán aratott magabiztos győzelemmel feljutott a világ legjobb tíz csapatát jelentő elitbe. A siker korszakos: hazánkban új sportág született.

Van ok az örömre, a magyar lányok történelmet írtak Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Az iménti mondatot a női hokiban élők talán zokon veszik, hiszen a szakág már nálunk is több mint két évtizede színre lépett. Pontosan tudom, ott voltam a kezdeteknél. Éppen húsz esztendeje Magyarország adott otthont az egyik világbajnoki tornának. Miért is tagadnám, azzal az előítélettel utaztam Székesfehérvárra, rendben, hogy a nők atletizálnak, úsznak, tornáznak, kézilabdáznak, röplabdáznak és még sorolhatnánk, de ezt azért mégse: a hokit, amely az egyik legférfiasabb csapatjáték, ugyan hagyják meg az uraknak. Ám már akkor sem lehetett rosszat írni róla, róluk. Bodicsek és palánkra szorítás nélkül – ezek tilosak a női változatában – a jégkorong kissé olyan, mint a kosárlabda a kezdetek kezdetén, amikor valóban nem volt testi érintkezés, de a lányok lelkesek voltak, hajtottak, s már akkor is akadt egy-egy szép alakítás.

Azóta hatalmas változáson ment keresztül a sportág úgy általában a világon, s a fejlődés üteme nálunk még az átlagosat is meghaladta. Kézzelfogható példaként 1999-ben a még harmadik vonalnak sem, csupán selejtezőnek nevezett tornán a mieink 8-1-re kikaptak attól az olasz csapattól, amelyet most 9-0-ra elgázoltak. Most legyőzték továbbá a férfiaknál előttünk járó ­Dániát, Norvégiát, és szombaton, már feljutókként, Ausztriát, csupán Szlovákiától kaptak ki váratlanul, szétlövésben. A viadal ívéről pontosan árulkodik az érdeklődés növekedése: az első három meccsünkön durván ezer néző gyűlt össze, pénteken az olaszok ellen már több mint 1300, szombaton pedig majdnem annyian rekedtek a káposztásmegyeri Jégpalotán kívül, mint ahányan bejutottak.

Van ok az örömre, a magyar lányok történelmet írtak
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A siker több szempontból is különleges: hazai jégen, s ugyanúgy Pat Cortina vezérletével született, akivel a ­férfiak 2008-ban jutottak fel először az A csoportba; s az elit, a legjobb tíz azért is fontos, mert az olimpia mezőnyét is ennyi csapat alkotja, tehát mostantól reális esély van arra, hogy hölgyeink ott legyenek a 2024-es pekingi téli játékokon. S halkan tegyük hozzá, szemben a férfiakkal, a nőknél idővel nem lehetetlen még ennél is előrébb csúszni, hiszen Kanada és az Egyesült Államok ugyan utcahosszal kiemelkedik a mezőnyből, mögöttük azonban viszonylag kiegyensúlyozottak az erőviszonyok.

– Minden edző számára óriási elégtétel, ha a csapata eléri célját. Édes ez az érzés, hiszen hatalmas nyomás volt a lányokon. Csapatként kellett játszanunk, hogy ne két vagy három kulcsjátékostól függjön a teljesítményünk. Talán ezt tudtam hozzáadni a válogatotthoz. A siker még szorosabbra fűzte a viszonyom Magyarországgal – összegzett a rá jellemző módon egyszerre lényegre törően és érzelmesen Pat Cortina.

A kanadai-olasz (és magyar…) szakember a következő idénytől ugyan a német élvonalbeli Grizzlys Wolfsburg férfigárdájának vezetőedzője lesz, de aligha teheti meg, hogy közömbösen viseltessen a magyar hölgyek további sorsa iránt. Akik most megadták a lökést a szakágnak.

Korszakos siker született.