Szabó Tünde: A nők konfliktuskezelési képességére a sportvezetésben is nagy szükség van

Néhány nap múlva, április 30-án a nőknek a sportban betöltött szerepével foglalkozó konferenciát rendeznek Budapesten, ahol az Emmi sportért felelős államtitkára mond köszöntőt.

Budapest, 2018. szeptember 24. Szab Tnde, az Emberi Erforrsok Minisztriumnak sportrt felels llamtitkra krdsre vlaszol az Orszggyls plenris lsn 2018. szeptember 24-n. MTI Fot: Szigetvry Zsolt Fotó: MTI - Szigetváry Zsolt

Április derekán negyedik alkalommal adott otthont Lausanne, az olimpiai mozgalom „fővárosa”, a nemek közötti egyenlőség nemzetközi fórumának, ahol a globális egyensúly megteremtésének gondolata is napirendre került. Néhány nap múlva, április 30-án a nőknek a sportban betöltött szerepével foglalkozó konferenciát rendeznek Budapesten, ahol dr. Szabó Tünde, az Emmi sportért felelős államtitkára mond köszöntőt. Mennyire tartja fontosnak és sürgetőnek ezt a témát? – tette fel a kérdést a hazai sportélet első számú vezetőjének Szalay Péter, az SzPress Hírszolgálat vezetője.

Régimódi szokások

„A téma kiemelkedően fontos a számomra, ezért is mondtam örömmel igent a konferencia megnyitására, miképpen az sem véletlen, hogy a nemzetközi sportéletben is ekkora hangsúlyt fektetnek a nemek közötti egyenlőségre. Nyilvánvaló, hogy történelmi gyökerei vannak az egyenlőtlenségnek, amit sokáig nem is véltek annak. Az ókorban magától értetődőnek vették, hogy az olimpiai játékokon kizárólag férfiak vehetnek részt, a középkorban pedig még a békésebbnek nevezhető bajvívásokat is csupán az erősebb nem számára rendezték meg. Mint ahogy a modernkori sport hajnalán sem gondoltak arra, hogy a hölgyek számára is meg kellene nyitni a sportpályákat, és megteremteni számukra is a nyilvános versengés lehetőségét. Az újkori olimpiák 1896 óta íródó történetében, illetve a különböző sportágak nemzetközi versenyein a nők rendre a férfiaknál jóval később kezdhették megmutatni tudásukat. De hogy a saját sportágamból, az úszásból vegyek egy példát, a hölgyek számára az ötvenes években még nem engedélyezték a 200 méteres pillangóúszást, mondván, a szervezetük számára az túlontúl megterhelő lenne. (Szabó Tünde 1991-ben világbajnoki, egy évvel később olimpiai ezüstérmet nyert a 100 méteres hátúszásban- a szerkesztő).”

„Ehhez képest óriási változások történtek, az utóbbi évtizedben pedig páratlan lendülettel zajlik az egyenlő feltételek megteremtése, a sportban legalábbis látványosan és megállíthatatlanul. Egyre inkább azt látjuk, hogy a nemzetközi versenyeken, így az olimpiai játékokon is egyre közelebb kerülünk a teljes egyenlőséghez. Az ötkarikás versenyeken szinte minden sportágban ugyanannyi érmet nyerhetnek a férfiak és a nők, és ahol előre megszabott a mezőny nagysága, ott a létszámok is azonosak. Elérkezett oda a sportvilág, hogy a profiknál, mint például a teniszben, de újabban az úszásban is, a pénzdíjak nagysága között már nincs különbség.”

A sportvezetés már nem csak férfi „műfaj”

„Mindeközben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az élet számos más területén is rendre előkerül ez a kérdés, legyen szó politikáról, gazdaságról, vállalatvezetésről, vagy akár a művészetekről. Mindent egybevetve úgy gondolom, a sport élen jár a nemek közötti egyenlőség megteremtésében” – folytatta dr. Szabó Tünde.

”Egyre több nemzetközi sportszervezet alakítja úgy a működési szabályzatát és a szervezeti felépítését, hogy a döntéshozó testületeiben folyamatosan erősödjön a nők jelenléte. Az tény, hogy miközben a sportversenyeken látványos a kiegyenlítődés, addig a sportágakat irányító szervezetekben még nem ennyire kézzelfogható a nemek egyensúlya. Ahogy a politikát, úgy a sportpolitikát is hosszú időn át egyfajta férfi műfajnak tekintették. Elég csak arra utalni, hogy mennyivel később kaptak a nők egyáltalán választójogot. Ám arra is elég sokáig kellett várni, hogy a különféle sportszervezetek vezérkarait ábrázoló régi fotókon fel-feltünedezzenek az első női arcok. Nyilván az élet maga szolgálhat erre magyarázattal: amikor egy nő befejezi a sportpályafutását, jó eséllyel a családalapítás kerül a középpontba, ez pedig hosszú időre kellőképp megtölti tartalommal az életét. Ha emellett még dolgozik is, az üdvözlendő, ugyanakkor a család és a munka mellé egy választott sportfunkciót is társítani, az már valóban embert próbáló feladat. Tény, hogy ezekben a testületekben egyelőre meglehetősen alacsony a női tagok vagy vezetők aránya, nem úgy, mint a klubok és a szövetségek adminisztrációjában. Tudjuk, látjuk, hogy egyre több sportszervezet – így például a Nemzetközi Atlétikai Szövetség – kvótával igyekszik előkészíteni a terepet annak, hogy végre a hölgyek is garantáltan szóhoz juthassanak a legmagasabb szinteken. Ez méltánylandó előrelépés, de nyilván még örömtelibb lenne, ha a folyamat spontán zajlana és gyorsulna fel. Igaz, ehhez szükség van megfelelően felkészült jelöltekre is.”

Amiben a nők jobbak

Az egyensúly megteremtésének gondolata idehaza már többször is napirendre került, látványos áttörésről viszont egyelőre nem lehet beszélni, noha az Ön véleménye szerint is a nők sok mindenben jobbak a férfiaknál…

„Ahogy a nemzetközi sportszervezetekben, úgy a hazaiakban is idő kell ahhoz, hogy a női szerepvállalást még inkább elfogadják. Büszke vagyok arra, hogy az első nő lehetek, aki a magyar sportirányításban az egyik legmagasabb posztot töltheti be, ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, el fog telni némi idő, amíg például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, vagy akár a magyar ötkarikás mozgalom elnöki székébe első ízben ülhet be egy nő. Egyelőre a világ legfontosabb sportszövetségeinek csúcsvezetői között sem találni túl sok hölgyet. Noha sokan és sokszor elmondták már, hogy a nők konfliktuskezelési képessége, konszenzusteremtő ereje nagyon sokszor fontos szolgálatot tehet olyan kiélezett helyzetekben, amikor a férfiak esetleg már nem lelnék meg a közös hangot. A különféle döntéseknél sem baj, ha azok előkészítésében, lehetséges hatásainak felmérésében a másfajta, finomabb, néha más módon racionálisabb megközelítés is szerepet kap. Tudom, hogy a sport ma már leginkább üzlet, a szórakoztatóipar része, mégis hiszem, hogy az emberi élet egyik legősibb és legfontosabb mértékegysége a férfi és a nő kapcsolata. A két nem képviselőinek másfajta, de egymást tökéletesen kiegészítő szerepvállalása továbbra is nélkülözhetetlen alap a sportban, mint ahogy az élet más területein is.”

Egyensúly a saját életünkben

Felmerül a kérdés: minek kell történnie ahhoz, hogy a sportban járatos és ambiciózus hölgytársai közül többen is vezető pozícióba kerülhessenek?

„Őszintén remélem, hogy sokan követnek majd engem, ugyanakkor nagyon fontos, hogy miközben arról értekezünk, miképpen tudjuk megteremteni az egyensúlyt férfiak és nők között a sportban, arról sem feledkezhetünk meg, hogy az egyensúlyt a saját magunk életében is mindenképp megtarthassuk. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem mindig könnyű, hiszen bármilyen felelősségteljes és időigényes egy-egy munkakör, a családi életet nem szabad feláldozni az előrejutás érdekében. Elengedhetetlen, hogy egy szerető és persze rugalmas család vegye körül az embert – és nem véletlen, hogy itt nem a háttér szót használtam, mert a család nem szorulhat a háttérbe, vagy legalábbis nem huzamosabb időre. Ha mindez adott, akkor mindenkit arra biztatok, bátran vállaljon feladatot a sportélet irányításában, mert igenis szükség van mindazokra a tulajdonságokra, értékekre, értékrendre, amelyekkel csakis a nők tudnak hozzájárulni egy szervezet munkájának még színvonalasabbá, még hatékonyabbá tételéhez. Ugyanakkor hadd tegyem még hozzá, akár kvóták útján, akár másképp emelkedünk pozícióba, az egyszersmind felelősséget is jelent: hiszen az is fontos, hogy az adott posztra ne csupán azért juthasson el valaki, mert nő, hanem mert kellően felkészült, és valóban igazi értéket teremt a munkájával” – hangsúlyozta befejezésül az államtitkárasszony.