Debrecen ismét a gátfutók városa

Debrecenben nagy hagyománya van a gátfutásnak. Az ötvenes években Kiss Ernő 110 és 400 gáton is az ország legjobbja volt, 1983-ban Bodó Béla magyar csúcsot állított fel.

Kozák Luca szenzációs országos rekordot ért el 100 méter gáton Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Márciusban, a Glasgow-ban rendezett fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon a magyar sportszerető közönség egy csapásra a szívébe zárt két kiváló gátfutót, Kozák Lucát (képünkön) és Kerekes Grétát. Nem csupán remek teljesítményüknek köszönhetően – előbbi a legjobb idővel jutott a döntőbe, ám sérülés miatt ott már nem tudott rajthoz állni, utóbbi pedig ötödik lett a döntőben –, hanem mert kedvesen, intelligensen nyilatkoztak. Mindketten a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola versenyzői, csakúgy, mint a Koroknai testvérek, Tibor és Máté, akik 400 gátasok.

Debrecenben nagy hagyománya van a gátfutásnak. Az ötvenes években Kiss Ernő 110 és 400 gáton is az ország legjobbja volt, 1983-ban Bodó Béla 13,68-as magyar csúcsot állított fel a rövidebb gátfutószámban.

A Koroknai testvéreknek Giczei Csaba a mesterük. A nyolcvanadik életévében járó edző évtizedek óta szolgálja a debreceni atlétikát, első sikeres versenyzője a már említett Bodó Béla volt. A Koroknai testvérek még gyerekként kezdték nála a sportolást. Azóta egyengeti az útjukat, amikor a nebraskai egyetemen tanultak – mindketten villamosmérnökként végeztek –, ott is meglátogatta őket. Volt is eredménye az edzői munkának. Mindketten kiválóan szerepeltek az USA egyetemi bajnokságán, s idejüket fokozatosan közelítették az 50 másodperces lélektani határhoz. Kettejük – csekély – különbségét jelzi egyéni csúcsuk, amelyet tavaly az Eb középdöntőjében értek el, hajszálnyira lemaradva a döntőről: Tiboré 49,24, Máté 49,77 mp volt 400 gáton.

Kozák Luca a bevezetőben említett fedett pályás Eb-n 7,97 másodpercre javította az országos csúcsot, a döntőben peches bokasérülés miatt nem állhatott rajthoz. Kerekes Gréta a fináléban 8,03-dal csak három századdal maradt le a dobogóról 60 gáton.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A lányok anno Faragó Klára gyerekcsoportjában bukkantak fel. Ő hívta fel rájuk Suba László figyelmét. Jól tette. Mindkét lány genetikusan is az atlétikára termett: mindkettejük édesanyja atletizált, Gréta pedig rokona a Loki futballcsapatából a magyar válogatottságig is eljutó Kerekes Györgynek. – Második apja vagyok a lányoknak – mondta egyszer róluk Suba László –, szinte többet tudok róluk, mint az igazi. Dicséri a lányok munkabírását, intelligenciáját és fegyelmét. – Luca a makacsabb természetű, de szerencsére én is az vagyok, s meg tudom győzni arról, amit szükségesnek tartok – mondta.

Áprilisban dél-afrikai edzőtáborban volt mind a négy gátas. Hazatérve első útjuk az egyesületi atlétikai pályára vezetett, ahol 12 fok és metsző északi szél fogadta őket. Suba László arcszínéről már messziről látszott, hogy Afrikából jött, de Luca – akinek bokasérülése teljesen meggyógyult – olyan fehér volt, mint korábban. De miért nem olyan szép barna, mint az edzője?

– Azért – válaszolta Luca –, mert Laci bá’ még a naptól is óvott bennünket.

Aztán Laci bá’-t kérdeztem, miért nem mennek fedett helyre, még megfáznak az afrikai meleg után… – Nincs kedvem lemenni a futófolyosóba – válaszolt. Évekkel ezelőtt ígéretet kaptunk arra, hogy fedett atlétikai csarnokot kap Debrecen, de legalábbis felújítják az ócska futófolyosót. Aztán most se csarnok, se felújított folyosó.

Lám, ilyen akadályokkal is meg kell küzdeniük a gátfutóknak. De ahogy ismerjük őket, ez sem jelenthet gondot. A hamarosan kezdődő szabadtéri idényben bizonyára ismét hallunk róluk.