Márciusban, a Glasgow-ban rendezett fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon a magyar sportszerető közönség egy csapásra a szívébe zárt két kiváló gátfutót, Kozák Lucát (képünkön) és Kerekes Grétát. Nem csupán remek teljesítményüknek köszönhetően – előbbi a legjobb idővel jutott a döntőbe, ám sérülés miatt ott már nem tudott rajthoz állni, utóbbi pedig ötödik lett a döntőben –, hanem mert kedvesen, intelligensen nyilatkoztak. Mindketten a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola versenyzői, csakúgy, mint a Koroknai testvérek, Tibor és Máté, akik 400 gátasok.
Debrecenben nagy hagyománya van a gátfutásnak. Az ötvenes években Kiss Ernő 110 és 400 gáton is az ország legjobbja volt, 1983-ban Bodó Béla 13,68-as magyar csúcsot állított fel a rövidebb gátfutószámban.
A Koroknai testvéreknek Giczei Csaba a mesterük. A nyolcvanadik életévében járó edző évtizedek óta szolgálja a debreceni atlétikát, első sikeres versenyzője a már említett Bodó Béla volt. A Koroknai testvérek még gyerekként kezdték nála a sportolást. Azóta egyengeti az útjukat, amikor a nebraskai egyetemen tanultak – mindketten villamosmérnökként végeztek –, ott is meglátogatta őket. Volt is eredménye az edzői munkának. Mindketten kiválóan szerepeltek az USA egyetemi bajnokságán, s idejüket fokozatosan közelítették az 50 másodperces lélektani határhoz. Kettejük – csekély – különbségét jelzi egyéni csúcsuk, amelyet tavaly az Eb középdöntőjében értek el, hajszálnyira lemaradva a döntőről: Tiboré 49,24, Máté 49,77 mp volt 400 gáton.
Kozák Luca a bevezetőben említett fedett pályás Eb-n 7,97 másodpercre javította az országos csúcsot, a döntőben peches bokasérülés miatt nem állhatott rajthoz. Kerekes Gréta a fináléban 8,03-dal csak három századdal maradt le a dobogóról 60 gáton.
A lányok anno Faragó Klára gyerekcsoportjában bukkantak fel. Ő hívta fel rájuk Suba László figyelmét. Jól tette. Mindkét lány genetikusan is az atlétikára termett: mindkettejük édesanyja atletizált, Gréta pedig rokona a Loki futballcsapatából a magyar válogatottságig is eljutó Kerekes Györgynek. – Második apja vagyok a lányoknak – mondta egyszer róluk Suba László –, szinte többet tudok róluk, mint az igazi. Dicséri a lányok munkabírását, intelligenciáját és fegyelmét. – Luca a makacsabb természetű, de szerencsére én is az vagyok, s meg tudom győzni arról, amit szükségesnek tartok – mondta.
