Ember feletti teljesítmény

Az országúti kerékpározás, amellett, hogy százmilliók érdeklődését lekötő versenyforma, egyben természetesen hatalmas üzlet. A siker hajhászása egyrészt a technológiai fejlődés szó szerint is értendő motorja, másrészt a csalás melegágya.

Tekernek, ahogy csak bírnak – az apróbb trükkök felett szemet hunynak a bringások Fotó: LUK BENIES Forrás: Europress/AFP

Ami új fogalom a coubertini eszméktől fényévnyire eltávolodott modern sportban. Leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nemcsak emberi izomerő, hanem villanymotor is hajtja a kerékpárokat.

Nevezzük nevén: a csalásnak ez a formája a sportág berkein belül már tíz, sőt talán húsz éve ismert, s a gyanú öt éve a laikusok tudatába is befészkelte magát.

A Giro 2012-es győztese, Ryder Hesjedal a 2014-es Vueltán az egyik hegyi szakaszon a kanyarban kicsúszva bukott, ami után a bringája abnormálisan viselkedett: körbe-körbe forgott az aszfalton, mint egy felhúzott búgócsiga vagy mint egy megbokrosodott motorbicikli.

Legalább ennyire árulkodó volt, hogy a kanadai bringás nem a sebeit nyalogatta, hanem igyekezett minél gyorsabban ismét nyeregbe pattanni, valószínűleg nem is elsősorban azért, hogy utolérje a társait, hanem hogy palástolja a bizonyítékot.

A kínos esetet elemezték, bizonygatták pró és kontra, de a szellem kiszabadult a palackból.

A hajdanán, 1986-ban, 1989-ben és 1990-ben, tehát még mindenképpen a „motoros” korszak előtti időkben háromszoros Tour-nyertes Greg LeMond, a Eurosport állandó szakértője nem véletlenül jelentette ki, hogy az e-dopping nagyobb veszély a sportágra nézve, mint a klasszikus tiltott szerek használata.

Cáfolhatatlan bizonyítékok persze nincsenek. Legalábbis a motor használatára, mert maga a technológia közismert. S hogyan is kell elképzelni a motoros kerékpárt?

A motor a bringa vázába van beépítve úgy, hogy rácsatlakozik a hajtásra. Egy országúti kerékpáros átlagosan 250 wattos teljesítményre képes – az egyéni időfutamokon, illetve a hegyi szakaszon elérheti akár a 400 wattot is –, tehát akár 10-20 wattos rásegítés is hatalmas előnyt jelent.

Mivel elektromos alkatrészről van szó, ezért az eszköz könnyen kiszűrhető. Csakhogy a csúcskategóriás versenykerékpárok ma már elektromos váltóval vannak felszerelve, tehát akkumulátor eleve van a csőben, ezek után már nem is annyira a fantázia birodalma, ha az aksira még egy motor is rá van kötve.

Az akkumulátor persze lemerül, de ma már – állítólag – ez sem akadály: a kísérő kocsiból feltölthető vezeték nélküli technikával…

Ám van néhány bökkenő. Először is, az akkumulátor és a motor megnöveli a kerékpár tömegét. Méghozzá több kilóval, ami a 6,8 kg-os csúcsmodellek esetében könnyen kiszűrhető.

„Még csak szétszerelni sem kell a bringákat, egy ezerötszáz forintos konyhai mérleggel is leleplezhető a csalás. Ha ránézek egy kerékpárra, a felszerelés alapján megmondom, mennyit kell nyomnia. Ha ettől csupán húsz-harminc dekával eltér, akkor tuti, hogy motor van benne” – mondta az érdeklődésemre az egyik bennfentes.

A másik: a motornak hangja van, amit a vájt fülűek könnyen kiszűrnek a megszokott surrogásból. Csak csúcstechnológiával érdemes próbálkozni a csalóknak.

De hogy próbálkoznak, abban – sajnos – egészen biztosak lehetünk. A felelősöket – csakúgy, mint a doppingszerek esetében – elsősorban ne a versenyzők között keressük. Ők csupán azt teszik, amire szerződtek: tekernek, ahogy csak bírnak.

Emberfeletti, s olykor valószínűleg ember feletti teljesítménnyel. S afelől se legyenek kétségeink, hogy a Girón, a Touron és a Vueltán a legjobbak állnak rajthoz, hosszú éveken át kell szenvedni, az elitbe bekerülni, hogy egyáltalán valakit hírbe hozhassanak.

Ne felejtsük, a kerékpársport is elsősorban üzlet. A csalás leleplezéséhez nem feltétlenül fűződik érdek. S hát a nézőnek is kell az illúzió, a még csak nem is mesterkélt izgalom. Különösen találó a közmondás: a kutya ugat, a karaván halad. Avagy a show-nak folytatódnia kell.

Magyar agy

A sok kétely közepette van egy jó hírünk: a kerékpárokba szerelhető motoros hajtásnak a magyar Varjas István az első számú szakértője.

Egykoron ő maga is kerékpározott, olaszországi szerződése is volt, akár profinak is állhatott volna, de amikor belátott a színfalak mögé, elment a kedve a versenyzéstől.

Elektroműszerészként hasznosította a kerékpársportágban szerzett tapasztalatait. Mára híres, sőt talán hírhedt szaktekintély. Bajban van az ember, ha róla ír, nehéz eldönteni, mi az, ami közölhető és mi az, ami bizalmas információ.

Varjas István ugyanis rendre rejtélyesen beszél – miként múlt szombaton Bolognában, az Epowers-Bike Hungarynél tett látogatás alkalmával, amely cégnek ő a fejlesztője, tanácsadója. (Az Epowers is indított csapatot az úgynevezett Giro E-n, amelyen motoros hajtású kerékpárok mennek végig ugyanazon az útvonalon, mint a „nagy” Giro résztvevői, azzal a megkötéssel, hogy a rásegítő hajtás 25 km/óra sebesség fölött lekapcsol, tehát csak emelkedőn felfelé jelent előnyt.)

Varjast állítólag a francia rendőrség is zaklatta már: ugyan árulja el, kinek, melyik csapatnak adott el motorral szerelt kerékpárt, s az idei Giro előtt is kapott-e ajánlatot.

Mint elmondta, ő maga húsz éve szerelt először motort kerékpárba. Nincsenek kétségei afelől, hogy a profik élnek ezzel a technológiai vívmánnyal.

Amikor a csalás és kiszűrésének problematikája kerül szóba, a sarokból elővesz egy olyan bringát, amelynek a tömege alig tér el a megszokottól, szinte hangja sincs: ötven wattal járul hozzá a versenyző teljesítményéhez, ami behozhatatlan előnyt jelent.

A nehéz és költséges ellenőrzések helyett ő más irányt javasol a tisztulás irányába: a kerékpárok egyetlen műszaki paraméterét limitálná: a tömegüket.

Mondjuk tíz kilóban vagy akár nyolcban, s ki-ki rakjon bele, ami tudása szerint ebbe belefér. Részben persze önös érdekből mondja ezt: e tekintetben jelenleg a versenytársak előtt jár.

Egy-egy ilyen „megbütykölt” csúcstermék ára akár tízmillió forintra is rúghat, ám ez elektromos kerékpár, az e-bike már bekerült a hétköznapi forgalomba, s nálunk is kapható egy típus – elérhető áron – a sportfelszerelést és ruházatot forgalmazó ismert áruházláncban; Németországban pedig ma már több e-bike-ot adnak el, mint hagyományost.

S az igazán nagy robbanás még eztán várható. Jövőre az Epowers kijön a hibrid kerékpárral, amelyet már tölteni sem kell, a lejtmenetben eltárolt energiát hasznosíthatjuk felfelé – kényelmesen… – tekerve.

Ez kis túlzással maga a perpetuum mobile.