Wichmann Tamás a magyar sport halhatatlanja, ám őt az a bizonyos hiányzó aranyérem a mai napig nyomasztja.
– Négy olimpián vehettem részt, ám egyik eséllyel sem tudtam élni. Különösen a moszkvai emlékek fájóak a mai napig. Toronymagas esélyesként érkeztem Moszkvába, a középfutamban egészen kiváló időt lapátoltam ezer egyesben, a döntőben azonban leblokkoltam. Máig nem tudom rá a magyarázatot, hogy miért. Talán a túlzott akarás, a túlzott drukk miatt. Valószínűleg úgy volt megírva, hogy ne én nyerjek. Az elmaradt arany az életem további folyását is meghatározta. Nem kaptam lehetőséget, hogy edzőként egyből a sportágban dolgozzak, ezért nyitottam éttermet. Nagyon sok emberrel találkoztam. Nem a népszerűség tesz boldoggá, hanem az a tudat, hogy kivívtam az emberek szeretetét.
Összegzésnek is beillő, nagy szavak. Ám Wichmann Tamásnak még vannak tervei az életben. Először is szeretne ott lenni augusztusban a szegedi világbajnokságon.
– Nagyon jó érzés lépten-nyomon Kozák Danuta plakátjával találkozni. Rajta kívül a kajakos Kopasz Bálintban bízom nagyon, s persze abban, hogy a magyar kenusok több év után ismét eredményesek lesznek – beszélt a várakozásairól, s aligha kell majd csalódnia.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!