Legendák és halhatatlan bajnokok

Wichmann Tamás a magyar sport halhatatlanjai közé tartozik. Hivatalosan is, hiszen a kilencszeres világbajnok kenus alapító tagja a magyar sport örök nagyságait tömörítő egyesületnek. Itt az ideje, hogy a pályafutásáról dokumentumfilm is szülessen. Ennek apropójából járt Budapesten egykori vetélytársa, barátja, a négyszeres olimpiai bajnok román Ivan Patzaichin, aki egykor sokszor tört borsot az orra alá.

A kenu királyai: Ivan Patzaichin (balra) Wichmann Tamás kedvéért utazott el Budapestre Fotó: Teknős Miklós

– Máig a bögyömben van az 1972-es döntő. Felkészülten, jó taktikával versenyeztem, meg is előztem a nagy mumust, a német Detlef Lewét, ám sajnos nálam is akadt gyorsabb ember – elevenítette fel a kenu egyesek müncheni fináléját Wichmann Tamás. Majd egykori vetélytársa felé sandítva hozzátette: – Milyen kár, hogy az előfutamban be tudtál evezni a célba!

Ez volt a kajak-kenus történelem egyik legemlékezetesebb eseménye. Patzaichinnak a rajt után eltört a lapátja, úgy evickélt végig a pályán. Miként tegnap elmesélte, először ki is zárták, ám végül helyet adtak a román óvásnak, így rajthoz állhatott a reményfutamban. A többit pedig már ismerjük. Megszerezte pályafutása második olimpiai aranyérmét; a másodikat Wichmann Tamás előtt, hiszen 1968-ban Mexikóvárosban Covaliovval előzte meg a Wichmann, Petrikovics Gyula magyar párost.

– Előfordul, hogy én nyertem ellene, de Ivan sokszor tört borsot az orrom alá. Tiszteltük egymást versenyzőként, ma pedig már barátok vagyunk. Nagyon jó kenus volt, született tehetség – méltatta Patzaichint Wichmann Tamás.

Így igaz. Kevés sportolóval fordul elő, hogy az olimpia pályafutása első nemzetközi versenye, s ott mindjárt diadalmaskodik.

– A vízen nőttem fel a Duna-deltában, édesapámmal halásztam. 1966-ban olvastam egy újságcikket a román kenusokról, ami olyan hatással volt rám, hogy elhatároztam, én is kenus leszek. 1967-ben jelentkeztem Bukarestben azzal, hogy versenyezni akarok. Akkor térdeltem először versenykenuba, mégis már abban az évben mindenkit megvertem – mesélt tényleg páratlan karrierjéről az orosz felmenőkkel bíró, „lipován” Patzaichin.

A kenu királyai: Ivan Patzaichin (balra) Wichmann Tamás kedvéért utazott el Budapestre
Fotó: Teknős Miklós

S a páratlan jelző cseppet sem túlzás. Azóta sok kiválóság hasította a nemzetközi vizeket, köztük több magyar is, ám a sportágnak a mai napig egyetlen négyszeres olimpiai bajnok kenusa akad: Ivan Patzaichin. Wichmann Tamást azonban ő is különösen tiszteli, tulajdonképpen az ő kedvéért látogatott el Budapestre, hogy ő is szerepeljen a készülő dokumentumfilmben.

– Tamás már 1966-ban világbajnoki ezüstérmes volt, én is felnéztem rá. Megérdemelte volna az olimpiai bajnoki címet, de hát mindig csak egy nyerhet – jegyezte meg a román kenus. Wichmann-nal együtt cáfolta, hogy a kajak-kenuban a magyar–román vetélkedésnek lett volna különös éle. – A ruházati cégemnek magyar a tervezője, Csíkszeredában pedig kerámiaüzemem van – adott nyomatékot a szavainak Patzaichin, akit beválasztottak a száz leghíresebb román közé, s életnagyságú szobra köszönti az érdeklődőket a bukaresti Dinamo stadionja előtt.

Wichmann Tamás a magyar sport halhatatlanja, ám őt az a bizonyos hiányzó aranyérem a mai napig nyomasztja.

– Négy olimpián vehettem részt, ám egyik eséllyel sem tudtam élni. Különösen a moszkvai emlékek fájóak a mai napig. Toronymagas esélyesként érkeztem Moszkvába, a középfutamban egészen kiváló időt lapátoltam ezer egyesben, a döntőben azonban leblokkoltam. Máig nem tudom rá a magyarázatot, hogy miért. Talán a túlzott akarás, a túlzott drukk miatt. Valószínűleg úgy volt megírva, hogy ne én nyerjek. Az elmaradt arany az életem további folyását is meghatározta. Nem kaptam lehetőséget, hogy edzőként egyből a sportágban dolgozzak, ezért nyitottam éttermet. Nagyon sok emberrel találkoztam. Nem a népszerűség tesz boldoggá, hanem az a tudat, hogy kivívtam az emberek szeretetét.

Összegzésnek is beillő, nagy szavak. Ám Wichmann Tamásnak még vannak tervei az életben. Először is szeretne ott lenni augusztusban a szegedi világbajnokságon.

– Nagyon jó érzés lépten-nyomon Kozák Danuta plakátjával találkozni. Rajta kívül a kajakos Kopasz Bálintban bízom nagyon, s persze abban, hogy a magyar kenusok több év után ismét eredményesek lesznek – beszélt a várakozásairól, s aligha kell majd csalódnia.