Rakodómunkások vették birtokukba az arénát, a mobil székeket villámgyorsan elmozdították a helyükről, a kézilabdakapukat a hátsó körfolyosóra vontatták, már csak egy-két tévéstáb forgatott. Hiába a biztonsági őrök kötelességtudat vezérelte kérése, a fanatikus győri szurkolók a helyükön maradtak, hogy legalább egyszer pacsizhassanak Danyi Gáborral.
A végtelenül szerény, pécsi származású, testnevelő tanár végzettségű szakember nem esett ki a szerepéből, épp úgy viselkedett, ahogy szokott. Jókedvű volt és felszabadult, miután a mikrofonerdő elé terelték, hosszas monológba kezdett. „Pénteken egy, szombaton két, vasárnap három kört futottam a Margitszigeten. Ezt előre elterveztem. Konok ember vagyok, ha valamit mondok, akkor az biztosan úgy is lesz. Lehet, hogy a lányok a kezdetekben kételkedtek a közös sikerben, amikor átvettem a stafétát Ambros Martíntól, de február környékén azt vettem észre rajtuk, hogy eloszlottak ezek a kételyek. Attól fogva teljes mellszélességgel támogattak” – mondta a Győr edzője, az első magyar szakember, aki Bajnokok Ligáját nyert a világválogatott erősségű nemzetközi alakulattal.
„Nagy szerencsém volt, hogy magyarként megkaptam az esélyt, ez jó üzenet a magyar kollégáknak. Itthon vannak nálam sokkal jobb edzők, akik ezt elérték volna, csak nem kapták meg a lehetőséget” – fogalmazott szerényen a történelmi triplát elérő Danyi.
Persze a szakma is szóba került, a BL-döntő eleje katasztrofálisan alakult győri szempontból, két góllal elhúzott a Rosztov, de Danyi nem esett kétségbe. „Kicsit csacsik voltunk, néhány szituációra nem jól reagáltunk. Meg kellett nyugtatni a csapatot, és elismételni a játékosoknak még egyszer, hogy csinálják azt, amit tudnak, és ne nyúljanak a megbeszélteken túl más elemekhez. Egész évben stabilak voltunk, én biztos voltam benne, hogy nem veszíthetünk. Eszembe jutott, hogy elővesszük a titkos fegyvert, a két beállós játékot, de nem volt rá szükség.”
Pedig igen szorosan alakult a döntő vége, 25-21-es győri előnnyel kezdődött a hajrá, 12 másodperccel a vége előtt már csak egy gól maradt az ötből, amikor Danyi időt kért. Utána az történt, amire ő maga sem számított. „Bólogatott a csapat legokosabb játékosa, Stine Oftedal, majd kapura lőtt… Ezt nehéz megérteni. A női csapat edzőjének élete speciális. Stine kiváló, intelligens, szuper sportoló, nagyon büszke vagyok rá. Akkor is az én játékosom, amikor így dönt, és akkor is, amikor egy meccsen tizenöt gólt lő.” A győri edző hozzátette, legközelebb Veronica Kristiansenre vagy Anne Mette Hansenre bízná a feladatot, hogy kierőszakoljon egy szabálytalanságot, és akkor nem kell izgulni a végén. De ilyen kiélezett helyzet tétmeccsen legkorábban a 2020-as budapesti Final Fouron adódhat. Jövőre ezt a Győrt bitang nehéz lesz letaszítani a trónról.
Aranyszavak, ezüstszavak
Stine Oftedal, a Győr irányítója: Az utolsó támadásunknál hatalmasat hibáztam, elvittem a labdát a szélre, és későn jöttem rá, hogy nincs ott egyik csapattársam sem. Ezért ellőttem a labdát. Arra gondoltam, ez nem lehet igaz, de szerencsére megoldottuk! A tavalyi BL-döntő a kétszeri hosszabbítással nehezebb volt, mint az idei. Bár ha jobban belegondolok, Groot és Amorim piros lapja miatt ez sem volt egyszerű.
Nycke Groot, a Győr átlövője: Borzalmas volt a lelátóról nézni a második félidőt, az utolsó percre egyáltalán nem emlékszem… Miközben videóztak a bírók, imádkoztam, hogy csak piros lapot ne kapjak, de nem jött be… Szerencsére nem ezen múlt.
Ambros Martín, a Rosztov edzője: Az első félidei rövidzárlatunk volt a kulcs. Ilyen magas szinten egy Bajnokok Ligája döntőben, ha nem tudsz folyamatosan százszázalékosan koncentrálni, akkor annak sajnos ez a vége.
