Gólt lőni a szülőhazának...

Magyarország női vízilabda-válogatottja szombaton 17-6-ra legyőzte Új-Zélandot, és ezzel bejutott a negyeddöntőbe, ahol hétfőn magyar idő szerint 11.30 órakor a világliga-ezüstérmes Olaszországgal találkozik.

Kvangdzsu, 2019. július 19. Keszthelyi Rita, a magyar (b) és Bernadette Doyle, az új-zélandi válogatott játékosa a nõi vízilabda tornán, a negyeddöntõjébe jutásért játszott mérkõzésen a 18. vizes világbajnokságon a dél-koreai Kvangdzsuban 2019. július 20-án. Új-Zéland – Magyarország 6-17. MTI/Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Harmincegy évvel a szöuli olimpia után újra földet érni az incshoni repülőtéren megdobogtatja az újságíró szívét. (Valahol itt szállt partra 1950. szeptember 15-én MacArthur tábornok 50 000 amerikai tengerészgyalogossal, megfordítva a koreai háború menetét.) Ilyenkor feltolulnak az emberben az emlékek – a 14 éves Egerszegi Krisztina meseszerű győzelme 200 méter háton, Martinek János és az öttusa-csapat szédületes diadala, hogy csak a legemlékezetesebbeket citáljam -, s természetesen azt is meg kell állapítani, hogy derék koreaiak ugyanolyan tökéletes világbajnokságot rendeznek, mint amilyen 1988-ban a XXIV. nyári játékok volt. Incshonban készséges önkéntesek várnak, odakísérnek a gépkocsihoz, amely elvisz a háromnegyed órányira lévő vasútállomásra, ahonnan az olykor 300 kilométer/órás sebességgel száguldó vonat bő két óra alatt – a rendezők költségére! – elvisz az onnan csaknem 400 kilométerre fekvő másfél milliós Kvangdzsuba, a világbajnokság városába.

Az eső szakad – megjött a monszun -, még szerencse, hogy meleg van. A Nambu egyetem uszodájában női vízilabda-válogatottunk nyolcaddöntőt vív a gyengécske Új-Zélanddal, előtte a nézőtéren összefutok Várkonyi Gabriellával, a nyolcvanas-kilencvenes évek remek pólósával, majd később játékvezetővel, mellette Szilágyi Dorka édesapja ül. Komoran taglaljuk az eddigi történéseket, az oroszoktól elszenvedett megalázó, 17-12-es vereséget. Amikor megkérdezem, mitől ilyen halovány a magyar válogatott, uniszonóban kérdeznek vissza: „Mitől lenne jobb?” A legfőbb problémának azt tartják, hogy nincsenek centereink, az összes magyar élcsapatban légiósok töltik be ezt a posztot...

Gyengélkedés ide vagy oda, a harmatos új-zélandiak ellen nem okozhatott gondot a fölényes győzelem kivívása, és ezzel együtt a negyeddöntőbe jutás a szakadó esőben – hétfőn Olaszországgal játszunk a négy közé kerülésért. Ha azt a meccset megnyerjük, minden el van feledve, senki sem emlékszik már az oroszok elleni vesszőfutásra...

Amúgy a magyar-új-zélandi meccs pikantériáját az adta, hogy második gólunkat Rebecca Parkes – vagy, ha úgy tetszik – Parkes Rebecca lőtte. Merthogy az UVSE centere 24 éve Új–Zélandon született, és amikor Bíró Attila a déli szigetország válogatottjának volt a szövetségi kapitánya, akkor beszélte rá Rebeccát, hogy jöjjön el Magyarországra, az Eger játékosának. Aztán eljött, itt ragadt, és ma már egykori hazája ellen segítette győzelemre új hazája nemzeti együttesét.

Mennyire volt fura érzés? – kérdeztem Parkes-től.

Nagyon különös volt, bár felkészültem rá, hogy ambivalens érzéseim lesznek. Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam... Jó eredmény Magyarországnak, kiesés Új-Zélandnak, pláne úgy, hogy én dobtam a második magyar gólt. Igen, nagyon nehéz volt, de talán mégsem annyira, mert a mai új-zélandi válogatottból már kevés lányt ismerek. Öt éve jöttem el otthonról, pardon, Új-Zélandról, és az akkoriak közül már kevesen játszanak. Két éve kaptam meg a magyar állampolgárságot, és most már jó lenne hétfőn megverni az olaszokat a negyeddöntőben.

Jó bizony – erről beszélgettünk Bíró Attila szövetségi kapitánnyal.

Ez volt életem első olyan mérkőzése, amit tájfunban játszottunk – mondta a szakvezető. – Ugyanúgy lehoztuk a meccset, mint tájfun nélkül. Realizáltuk a két csapat közötti különbséget. Nem volt azért könnyű, mert egy brusztos, harcos csapat, ráadásul ilyenkor azért mindig nehezebben kap ítéleteket a jobbik csapat, tehát duplán meg kellett küzdenünk az emberfórokért. Az legyen belső titok, hogy mit csináltam azzal a négy-öt játékossal, akivel nem voltam megelégedve az oroszok ellen, egy kicsit hangosabban beszéltem velük. Egy orosz és egy új-zélandi csapatot nem lehet összehasonlítani, az értékmérő az olaszok elleni negyeddöntő lesz hétfőn.

A lányok önbizalmával eddig sem volt gond, még az orosz meccs után sem, mert nem játszottunk rosszul, csak volt egy periódus, amibe beleszaladtunk az elején. Az olaszok semmivel sem gyengébben az oroszoknál, az olaszok a világligában döntőt játszottak, megelőzték az oroszokat, szóval, ugyanolyan kemény ellenfél lesz Olaszország, mint amilyen Oroszország volt.

Háááát, hogy az oroszok ellen nem játszottunk rosszul... Mindegy, csak ismételni tudjuk: ha legyőzzük hétfőn az olaszokat, fátylat boríthatunk az eddigi gyengébb játékra.

Nyolcaddöntő: Magyarország–Új-Zéland 17-6 (4-2, 4-1, 4-1, 5-2) A magyar csapat gólszerzői: Keszthelyi 4, Leimeter 3, Gurisatti, Szilágyi, Vályi 2-2, Csabai, Illés, Parkes, Rybanska 1-1.