Mennyire volt fura érzés? – kérdeztem Parkes-től.
Nagyon különös volt, bár felkészültem rá, hogy ambivalens érzéseim lesznek. Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam... Jó eredmény Magyarországnak, kiesés Új-Zélandnak, pláne úgy, hogy én dobtam a második magyar gólt. Igen, nagyon nehéz volt, de talán mégsem annyira, mert a mai új-zélandi válogatottból már kevés lányt ismerek. Öt éve jöttem el otthonról, pardon, Új-Zélandról, és az akkoriak közül már kevesen játszanak. Két éve kaptam meg a magyar állampolgárságot, és most már jó lenne hétfőn megverni az olaszokat a negyeddöntőben.
Jó bizony – erről beszélgettünk Bíró Attila szövetségi kapitánnyal.
Ez volt életem első olyan mérkőzése, amit tájfunban játszottunk – mondta a szakvezető. – Ugyanúgy lehoztuk a meccset, mint tájfun nélkül. Realizáltuk a két csapat közötti különbséget. Nem volt azért könnyű, mert egy brusztos, harcos csapat, ráadásul ilyenkor azért mindig nehezebben kap ítéleteket a jobbik csapat, tehát duplán meg kellett küzdenünk az emberfórokért. Az legyen belső titok, hogy mit csináltam azzal a négy-öt játékossal, akivel nem voltam megelégedve az oroszok ellen, egy kicsit hangosabban beszéltem velük. Egy orosz és egy új-zélandi csapatot nem lehet összehasonlítani, az értékmérő az olaszok elleni negyeddöntő lesz hétfőn.
A lányok önbizalmával eddig sem volt gond, még az orosz meccs után sem, mert nem játszottunk rosszul, csak volt egy periódus, amibe beleszaladtunk az elején. Az olaszok semmivel sem gyengébben az oroszoknál, az olaszok a világligában döntőt játszottak, megelőzték az oroszokat, szóval, ugyanolyan kemény ellenfél lesz Olaszország, mint amilyen Oroszország volt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!