Néhány beszólást el kellett viselnie

A szegedi kajak-kenu világbajnokságon nem csak a magyar válogatottban találkozhatunk magyar versenyzőkkel. Férfi K–1 1000 méteren, vagyis a „királyi számban” Gecső Tamás 22 esztendősen a szakág legerősebb nemzetét, a németet erősíti, már világbajnok, pedig hat évvel ezelőtt csak nyelvet tanulni utazott ki Berlinbe.

Fotó: Mirkó István

– Gyorsan befogadták?

– Eleinte néhány beszólást el kellett viselnem, és a gulyáslevessel is sokszor poénkodtak velem, de úgy érzem, mostanra már szerethető lettem.

– A riói olimpián a férfi párost és a négyest is a német kajakosok nyerték. Mitől ilyen jók?

– Nagyon intenzívek az edzéseink, és megesik, hogy naponta négyszer is beülünk a hajóba. Reggel nyolctól fél tízig, tizenegytől délig, délután háromtól fél ötig, majd öttől hatig. Megmondom őszintén, ilyenkor a negyedik edzésbe mentálisan már nem könnyű nekifgogni. Emellett tényleg csak aludni és enni van lehetőség, pedig én még a berlini Műszaki Egyetemen is tanulok. Számomra szokatlan volt, hogy az egységek összeállítása nem olyan fakultatív, mint Magyarországon, Németországban sokkal inkább az edzők szava dönt. De fair döntéseket hoznak, aki jól megy, az biztos bekerül egy jó hajóba. Hatalmas a konkurencia, ám azért dolgozom, hogy én is ott lehessek az olimpián.

Fotó: Mirkó István

– Lehet, hogy magyar színekben könnyebb dolga lenne. Volna visszaút?

– Magam is úgy gondolom, hogy Kopasz Bálint kiemelkedik a mezőnyből, de a négyesbe lenne esélyem bekerülni. Ez azonban csak elmélet. Bár huszonkét évesen még fiatal vagyok, ahhoz már öreg, hogy mindent visszacsináljak.