Kései sirató

Már négy napja halott Kobe Bryant, a történelem talán legnagyobb hatású kosárlabdázója. Az amerikai azt mondja: legacy. Magyarul örökség, hagyaték. Nem tudom, van-e még olyan sportember, aki ilyen hatású, ennyire tartós örökséget hagyna maga után, mint Kobe Bryant.

„And the youngest starter in NBA All-Star Game history, at guard from the Los Angeles Lakers...Koooobeee Bryant!”

„És a legfiatalabb játékos az NBA All Star-meccsek történetében, aki bekerült a kezdő ötösbe, a Los Angeles Lakers hátvédje... Kooobeee Bryant!”

A Madison Square Garden műsorközlője ugyan lényegesen kisebb hangerővel bömböli bele a földkerekség leghíresebb fedett arénájának légterébe a 19 éves és 170 napos srác nevét, mint kettővel korábban Shaquille O'Nealét, vagy a keleti csapat utolsónak bekonferált játékosáét, a tizenkettedik – akkor még úgy hiszi, utolsó – All Star-mérkőzésén pályára lépő Michael Jordanét, pedig már nem ismeretlen az ifjonc, egy évvel korábban, 1997-ben abszolút újoncként ő nyerte meg a zsákolóversenyt egy olyan kunszttal, hogy a levegőben a két lába között fűzte át a labdát, és utána vágta bele a gyűrűbe. Igen, Kobe akkor még csak egy az NBA reményteljes fiataljai közül, hogy mást ne mondjak, vele együtt mutatkozik be a gálán a nála két évvel idősebb Tim Duncan.

1998. február nyolcadikát írjuk, huszonkét év telt el időközben, de bizonyos mozzanatok ma is olyan élénken élnek az emlékezetemben, mintha mindez tegnap történt volna.

Például az, hogy az amerikai himnuszt a Broadway-n egy évvel korábban felújított Sherman Edwards, Peter Stone-musical, az 1776 szereplőgárdája énekli el, kórusban, korhű ruhákban, rizsporos parókával a fejeken. Mintha a Hazafi című filmből ugrottak volna elő.

Vagy az, hogy Susan Sarandon ül mögöttem. Végigbeszélgetjük a meccset az 51 évesen is vonzó, bűbájos vörös hajú színésznővel, aki – szégyenszemre – jobban ismeri az NBA világát az önmagát (tévesen) szakértőnek gondoló magyar firkásznál.

Azért néha megszakítjuk a trécselést, mert a kölyök folyton „közbeszól”.

Jordan már egy hete influenzás, de nem az a fajta sportember, aki meghátrálna a kihívás elől. Pontosan tudja, hogy Bryant életcélja letaszítani őt a kosárlabdázás trónjáról. Persze, hogy beleáll a párviadalba.

Mert ez az All Star-mérkőzés Michael és Kobe párviadala, a többiek csak a hátteret szolgáltatják a két főhős duellumához, akár egy jól megírt Broadway-musicalben.

Kobe elcsíp egy labdát, végigszáguld a parketten, és helikopter-zsákolással – 360 fokos perdület a levegőben – fejezi be az akciót.

Jordan válaszul egy-egyezik a nála 15 évvel fiatalabb sráccal, megugrasztja a sihedert, majd laza tempóval a kosárba küldi a labdát.

Kobe megint labdát szerez, oldalra pattintja Kevin Garnettnek, aki visszalöbböli a már légi útra indult gyereknek, és ő jó fél méterrel a gyűrű fölött elkapja, majd bezsákolja.

Susan akkorát csap a hátamra, hogy kis híján leszédülök a székemről. De még nincs vége. Jordan egyik rutinos kosarat dobja a másik után, de a látványosságot Kobe szolgáltatja.

Jordan megpróbál megmenteni egy labdát, kiugrik a pályáról, és a levegőben úszva húzza vissza a Spaldingot a játéktérre.

Csakhogy éppen Kobe erre várt.

Elkapja a labdát, megindul a keleti gyűrű felé, ám ott tornyosul előtte Dikembe Mutombo a maga 218 centijével. Valamit ki kéne találni, mert a kongói a liga legjobb dobásblokkolója.

Kobe Bryant otthona a kosárlabdapálya volt, ott érezte magát igazán otthon
Fotó: Reuters

Kobe kitalál valamit. Úgy tesz, mintha a háta mögött passzolna az akciót kísérő társhoz, de az utolsó pillanatban megállítja a labdát a bal tenyerével. A kongói azonban már bekapta a horgot, megállíthatatlanul repül a labda feltételezett irányába, csakhogy Kobe elővarázsolja a másik oldalon, és vigyorogva beejti az üresen hagyott gyűrűbe.

Az első sorból, a maga ezerdolláros „courtside” székén Jack Nicholson messzelátóval figyeli a történéseket, de ebben a pillanatban kiesik a kezéből a kukker.

Rám utazik, látom rajta – mondja Jordan mosolyogva a szünetben, amikor a riporter villáminterjút készít vele, az egész beszélgetés látható, hallható a nagy kivetítőn. – De nincs ezzel semmi baj. Ha én tudnám, hogy az ellenfél legjobb játékosa influenzásan játszik, azonnal a torkának ugranék. Pont olyan Kobe mentalitása, mint az enyém. Gyilkos ösztön. Ezt szeretem benne!

Kobe a meccs végén nyilatkozik: – Ahogy a parkettra léptem, elszállt minden idegességem. Tudtam, hogy hazaérkeztem. (Pedig nem New York-i. Philadelphiában született és Los Angelesben élt. A pokolba is, az a nyavalyás múlt idő...)

És milyen igaz! Kobe Bryant otthona a kosárlabdapálya volt, ott érezte magát igazán otthon. Nem mintha azon kívül idegenül mozgott volna, hiszen olaszul is anyanyelvi szinten beszélő világpolgár volt, verset írt, rövidfilmet forgatott, ódát szeretett sportágához (Dear Basketball!), Oscart is kapott érte, és mielőtt a végzetes helikopterútra indult volna, éppen egy gyerekeknek írt könyvet tervezett...nem mással, mint Paulo Coelhóval.

De azért tényleg a pályán volt otthon, azon kívül olykor eltévedt, mint 2003. június 30-án a Colorado állambeli Edwardsban, a Lodge & Spa at Cordillera luxushotelben – a mai napig nem tudjuk, hogy tényleg vagy csak állítólag – megerőszakolt egy szobalányt. Végül 14 hónapig tartó jogi huzavona végén megúszta a pert, azt mondják, 2,5 millió dollárt fizetett a lánynak fájdalomdíjul. Akkor 24 éves volt Kobe, de már megvolt a felesége, Vanessa és a legidősebb lánya, Natalia Diamante. Bizony, a makulátlan imázson csúnya fekete folt esett.

Szóval, a pályán volt igazán otthon.

Később még három lánya született, Gianna Maria-Onore, Bianka Bella és Capi Kobe. Capri hét hónapos volt a tragédia idején, amelyben Gianna is életét vesztette. Gianna, a családi kosarashagyományok reménybeli folytatója. Az ő meccsére repültek vasárnap a Sikorski helikopterrel.

Négy nap telt el azóta. A világ- és hazai sajtó tele van a megemlékezésekkel. Mindenki kötelességének érzi, hogy megszólaljon.

Nekem idő kellett hozzá, túl jól ismertem Kobe-t. Amikor a halálhíre eljutott hozzám, éppen a Duna Aréna vegyes zónájában voltam, a pár perccel korábban Európa-bajnokságot nyert magyar férfivízilabda-válogatott kapusát, Nagy Viktort próbáltam megszólaltatni. Akkor dobta be egy kolléga: „Hallottátok? Meghalt Kobe Bryant!”

Nem sok hiányzott hozzá, hogy összeroskadjak. Azért a Nagy Viktor-interjú valahogy elkészült.

És milyen érdekes, éppen a Duna Aréna kellett ahhoz, hogy négy nap elteltével klaviatúrát ragadjak. Hosszú Katinka adott interjút szerdán az uszoda jakuzzijában. A beszélgetés végén Kobe Bryantre terelődött a szó.

– Még mindig nem tudtam feldolgozni a halálát. Nem akarom elhinni, hogy nincs többé. Rengeteget tanultam tőle. A céltudatosságot, azt, hogy mindenkinél jobban kell akarnod a magad elé kitűzött célt. Ennek érdekében kettős identitást fabrikált magának. A pályán kívül Kobe Bryant volt, a parketten pedig a Black Mamba, a világ leggyorsabb, leghalálosabb mérgű kígyója. Egy kicsit ő inspirált az Iron Lady-imázs kialakítására – mondta a háromszoros olimpiai bajnoknő.

Az amerikai azt mondja: legacy. Magyarul örökség, hagyaték. Nem tudom, van-e még olyan sportember, aki ilyen hatású, ennyire tartós örökséget hagyna maga után, mint Kobe Bryant.