Siklósi, a megújuló energia

A múlt hét végén nem akármilyen mezőnyben, 332 induló között nyerte meg a heidenheimi párbajtőr-világkupát Siklósi Gergely, majd világbajnokunk rögtön megcáfolta azt a tételt, miszerint aki az egyéniben kimagaslóan vív, az másnap a csapatversenyre már nem tudja felszívni magát. Nos, a Honvéd 22 éves pengeforgatója olyannyira fel tudta, hogy az aranyérmével olimpiai kvótás pozícióba került együttesünk mind az öt találkozóján pozitív mérleggel zárt, mi több, tizennyolc találattal többet adott, mint amennyit kapott.

Már az év végén tudta, hogy nagyon jó formában van Fotó: Mirkó István

– Heidenheimben a Honvéddal még a bajnokcsapatok tornáján is pástra lépett, és az ötödik hely aligha rontotta el a hétvégéjét.

– A negyeddöntőben nem volt jó érzés kikapni a németektől, főleg azért, mert egymás után harmadszor nyerhettük volna meg a BEK-et. De szombaton mindent kiadtunk magunkból. S ha már kiestünk, legalább hamarabb indulhattunk haza. Heidenheimbe mindig kisbusszal megyünk, mert repülővel sem lenne rövidebb az út, így viszont kényelmesebb, és vasárnap éjfélre már itthon is voltunk. Most kicsit pihenhetünk, de csütörtökön már újra keretedzésünk lesz.

– Aznap az Év sportolója gálán is lehetne jelenése az eredményhirdetésnél, de a sportújságírók nem szavazták be az első háromba. Ez hogyan érinti? S ha nem is lesz díjazott, a gálára legalább kapott meghívót?

– Nem, nem hívtak meg. Rajtam kívül azonban a birkózó Lőrincz Tamás és a kajakos Kopasz Bálint sem került be az első háromba, pedig tavaly ők is olimpiai számban lettek egyéni világbajnokok. Nem tagadom, jó érzés lett volna ott állni a színpadon, de nem így alakult. Ez most egy ilyen sztori, igyekszem túllépni rajta és teszem továbbra is a saját dolgomat.