– Pályafutása legjobb hétvégéje nyilván az, amikor tavaly hazai közönség előtt, a BOK-csarnokban lett világbajnok, de mondhatjuk, hogy a második helyre a mögöttünk hagyott napok kerülnek?
– Mondhatjuk, de igazából nem szoktam ilyen rangsort készíteni, a nagy versenyeken is egyszerűen csak igyekszem tenni a dolgomat. Próbálom megélni azokat a pillanatokat, amikor vívok, és ez most sikerült is. Azt persze tudtam, hogy jó formában vagyok; már az év végén a magyar bajnokságon is éreztem, és bíztam benne, hogy jól megy majd a vívás.
– Nagy tett megnyerni a legrangosabbnak számító heidenheimi világkupát, az pedig egészen különleges, hogy a formáját a csapatversenyre is átmentette, és két arannyal jött haza.
– A vb-címem már adott annyi pontot az olimpiai kvalifikációban, hogy azzal is szinte biztos a tokiói indulásom, így az egyéniben gyakorlatilag tét nélkül vívhattam, és különösebben nem is készültem rá. Úgy vívtam, hogy közben már a sokkal fontosabb csapatversenyre tartalékoltam.

Fotó: Mirkó István
– Így még nagyobb dolog, hogy győzött az egyéniben.
– Na jó, a döntőben már nem tartalékolhattam, az egy nagyon dinamikus asszó volt. De ezenkívül tényleg igyekeztem defenzíven, energiatakarékosan vívni, nem rontottam rá az ellenfeleimre. És amikor megnyertem a versenyt, egyből mondtam Rédlesznek (Rédli András), hogy akármit mutat az egyéni végeredménye, nyugodjon meg, én a csapatversenyre készültem. Szerintem másnap jobban is vívtam.
– Az olimpiai kvalifikációban csapatunk éppen kvótás helyre került, de nem lefutott a verseny. S mivel a leggyengébb eredményét mindenki kiejtheti, az oroszok még közelebb vannak hozzánk, mint amit most mutat a rangsor. Önök hogyan számolnak?
– Még két versenyünk lesz, február elején Vancouverbe, március végén Buenos Airesbe megyünk. Én nem nagyon számolgatok. Most mind a négyen jól vívtunk (Siklósi és Rédli mellett Berta Dániel és Andrásfi Tibor alkotta a csapatot), egységesek voltunk, határozottak és fegyelmezettek. Minden pozitívum megvolt, ami kell ahhoz, hogy egy csapat eredményes legyen. Ezt szeretnénk továbbvinni, és a következő feladatunk az, hogy Vancouverben bármilyen színű érmet szerezzünk. Ha összejön, akkor már tényleg nagyon közel leszünk az olimpiai kvótához, és Buenos Airesbe nyugodtabban mehetnénk.