A sportnak muszáj kivárásra játszania

Terjed a koronavírus, teljesen leállt a sportélet. Nincsenek edzések, nincsenek versenyek, mérkőzések, és még senki sem tudja, hol a vége ennek a tetszhalott állapotnak. A kormány a járvány idején is segíti a sportot üzemeltető vállalkozásokat, de a klubok és a szakosztályok jövője ennek ellenére bizonytalanná vált.

Sánc. Hárítanak a Vasas női röplabdázói Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Üresek a sportcsarnokok, az edzőtermek és a stadionok. A sportolók és a sportvezetők zöme otthon ül önkéntes karanténban, nincsenek edzések, versenyek, meccsek, közben az állam hatalmas összegeket költ engedmények formájában arra, hogy a gazdaság valahogyan talpon maradjon, minél kevesebbek vállalkozása, élete jusson csődbe. Idetartozik a sport is, amelynek a szereplői átmenetileg felmentést kaptak a járulékok egy részének a befizetése alól, ám hosszú távon ez biztosan nem lesz elég ahhoz, hogy a klubok, a szakosztályok zavartalanul működjenek.

– Egyelőre kivárunk, mert az új helyzetre vonatkozó szakmai és működési stratégiánkat csak az állam és a sportirányítás döntéseinek ismeretében dolgozhatjuk ki – mondja Markovits László, az egyik legnagyobb magyar egyesület, a Vasas elnöke.

Sánc. Hárítanak a Vasas női röplabdázói
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

– Ez egyébként így működött eddig is, hiszen az utóbbi évtizedben elsősorban a kiemelt állami támogatásoknak köszönhetőn tudtunk építkezni és működtetni huszonnégy szakosztályt több mint háromezer sportolóval. A kialakult helyzettől függetlenül muszáj derűlátónak maradni, de az nyilvánvaló, hogy a járvány gyökeres változásokat hoz a sportban is, elsősorban a finanszírozásban, ami óhatatlanul kihat a szakmai munkára és a lehetőségekre.

A riói olimpia nyolc aranyérméből ötöt hozott haza Vasas-sportoló; Hosszú Katinka, Szász-Kovács Emese és Szilágyi Áron közül az utóbbi kettő ma is a klub versenyzője. Az angyalföldi egyesület ráadásul nincs rossz helyzetben, a meglévő forrásokkal a 2019/2020-as idény végéig zavartalanul tud működni, ha pedig a kiemelt fővárosi klubok számára az idén esedékes támogatást megkapja, akkor a 2021-re halasztott tokiói olimpiáig stabil az anyagi háttér.

– Talán azért is kedvezőbb a helyzetünk, mert a londoni olimpia után úgy döntöttünk, nem veszünk részt az eredmények őrült hajszolásában, különösen a csapatsportokban kialakult, pénzügyileg roppant megterhelő bérversenyben, inkább az utánpótlást és az abban dolgozó szakemberek megbecsülését helyeztük előtérbe – teszi hozzá Markovits László.

A sport világából kapott információk alapján a járvány kitörése után azok a klubok kerültek rögtön bajba és voltak kénytelenek szerződéseket felbontani, jobb esetben módosítani, amelyek egy nagy szponzorra vagy a helyi önkormányzatra támaszkodtak: előbbi létét megingathatta a koronavírus, utóbbi esetében pedig manapság nem feltétlenül a leállt élsport finanszírozása a legfontosabb.

– A hosszú távú gazdasági hatásokkal nekünk is számolnunk kell, függetlenül attól, hogy a kormány még ebben a helyzetben is kiemelten próbálja segíteni a sportot – folytatja az elnök.

– A legfontosabb az, hogy az utánpótlás-nevelés feltételei ne változzanak, mert akkor rengeteg kiváló szakembert és tehetséget veszítenénk el az egész országban, és a magyar sport visszazuhanna a rendszerváltozást közvetlenül követő évek áldatlan állapotába. Lényeges lesz ebből a szempontból, hogy a megkezdett sportinfrastruktúra-fejlesztési programok a legszükségesebb igényeket kielégítve folytatódhassanak, tehát edzőpályák, öltözők, kiszolgálóegységek továbbra is épüljenek, amelyek az utánpótlás-nevelést szolgálják.

A válság különösen a nagymértékben a taóra támaszkodó hat látványsportágban okozhat majd komoly fejfájást. Az állam az idei költségvetésben valamivel több mint 122 milliárd forint társasági adó terhére kifizetett sporttámogatást tervezett, ám a koronavírus ezt alighanem alaposan átírta – minél tovább tartanak a járvány miatt elrendelt korlátozások, annál alaposabban. A csődbe ment vagy éppen csak életben maradt cégeknek nem vagy alig lesz nyereségük, a nem létező nyereségnek nincs adója, és ha nincs adó, akkor nem lehet a terhére a sportot támogatni.

Csak remélhetjük, hogy az ország hamar és minél kevesebb sebbel szabadul ki a koronavírus állította csapdából, de seb az biztosan lesz jócskán. A sportban sem gondolhatja senki sem komolyan, hogy a közeljövőben visszatérhet a 2010-es évek néhol már-már dőzsölésbe forduló boldog korszaka.