Csendes szerdai napnak ígérkezett 1980. április 23-a a tatai edzőtáborban. A Magyar Atlétikai Szövetség szabadtéri idénynyitó versenye előtt a gerelyhajítók kissé csalódottan állapították meg, hogy kedvezőtlen oldal- és hátszél fúj. Fejes Zoltán, a válogatott vezetőedzője azonban a bemelegítő dobások után elégedetten konstatálta, hogy Paragi Ferencet ez sem zavarja, mert kétszer is nyolcvan méter fölé hajította a szert. A 26 éves csepeli versenyző az előző hetekben edzéseken 87 méter körül dobott. Januárban az alapozási időszak közepén Új-Zélandon 92,10 métert ért el, ami nagy eredmények számított, de nem élete legjobbjának. 1979-ben Koblenzben volt egy 92,14-es dobása is, amivel az örök világranglistán a 12. helyen állt. A világcsúcsot Németh Miklós 94,58-cal tartotta, ennyivel nyerte meg az 1976-os montreali olimpiát – akkoriban nagyon ment nekünk ebben a versenyszámban! –, és ő is ott volt Tatán, de csak edzett, ő májusban szándékozott elkezdeni a versenyszezont.
Az ötödik dobásig semmi különleges nem történt, amikor Paragi állt a nekifutó elejére. A Nemzeti Sport korabeli tudósítása szerint hosszan összpontosított, majd kitűnő ritmusban futott neki, és hatalmas erővel hajította el a gerelyt, ami úgy szállt a levegőben, mintha agyúból lőtték volna ki. Végül jóval 90 méter fölött landolt, és mindenki érezte, hogy szenzációs eredmény született. Mindszenty János, a MASZ vezető szakfelügyelője, a versenybíróság elnöke megőrizte higgadtságát és a nemzetközi szabályoknak megfelelően kétszer is lemérette a dobást. A jegyzőkönyvbe 96,72 méter, hatalmas világcsúcs került! Paragi 214 centivel javította meg a korábbi rekordot, és elsőként Németh Miklós gratulált neki.
– Éreztem, nagyon jó formában vagyok, de ilyen eredményre azért nem számítottam. Kimondhatatlanul boldog vagyok, és úgy érzem, hogy még ennél több van bennem – nyilatkozta Paragi, és három nap múlva már a Népstadionban lépett a dobókörbe, a Vasas versenyén. Hatalmas volt a felhajtás a jókötésű, bajuszos sportoló körül. Amikor megérkezett és kiszállt a sárga, 1500-ös Ladájából, alig győzte fogadni a gratulációkat. Nehéz volt koncentrálnia a versenyre, de így is 89,90 méterrel győzött. A téma persze még ekkor is a világcsúcsa volt, ami – elmondása szerint – mindenekelőtt megnyugvást adott neki, most már látja, nem hiába emelgetett tonnányi súlyokat, és nem volt felesleges a rengeteg dobás. Elárulta, hogy a technikáján még mindig van mit javítania, mert a jobb lábával sok „butaságot” csinál, de ilyenkor mindössze öt századmásodpercen múlik, hogy összeálljon a tökéletes dobás. S hogy meddig élhet a világcsúcsa? – kapta a kérdést.
