2010. április 22-én magam is ott gubbasztottam mintegy kétszázadmagammal a Corvin mozi Kabos Gyula-termében, amikor Magyarországon először vetítették le az 1960-as Real Madrid–Eintracht Frankfurt labdarúgó BEK-döntő filmjét, a valaha volt legjobb magyar sportriporter, az akkor 88 esztendős Szepesi György és méltó utódja, napjaink kimagaslóan legjobbja, Hajdú B. István tolmácsolásában. Ennek már tíz éve, azóta egyszer sem néztem meg a videót, de hétfő este megtettem, mert a magyar televízió, az M4 Sport csatorna leadta a kilencven percet a feledhetetlen döntő – sokak szerint minden idők legjobb klubmeccse – hatvanadik évfordulóján.
A felvétel amúgy a BBC közvetítése, a legendás sportriporter, Kenneth Wolstenholme hangját hallhatjuk, persze csak halkan, mert Szepesi és Hajdú B., a két magyar szpíker szövege dominál. Wolstenholme egyébként második világháborús hős volt, a Királyi Légierőnél szolgált, több mint száz bevetésben vett részt Németország fölött, repülőszázad-parancsnokként szerelt le.
A kezdőrúgásból Di Stéfano Puskáshoz passzolta a labdát, így kezdődött a mérkőzés, amelynek első húsz percében a négyszeres címvédő Real Madrid bizony csak keresgélte a játékát. Sok mindenre volt idő, Szepesi fel is idézte 1945. augusztus 20-át, a Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzést, amelynek 12. percében a 18 éves Puskás Ferenc élete első válogatott meccsén Zsengellér passzából belőtte élete első válogatott gólját. Majd a legendás riporter azon morfondírozott, hogy az 1960-as Real–Eintracht meccs kapcsán Puskás mesternégyese idehaza titokban maradt, mert „felső körök nem engedték kiejteni a nevét”. Hát, meglehetősen eufemisztikus megfogalmazás...
Közben érdekes jeleneteknek lehettünk tanúi, beleértve néhány hazaadást, ami akkor még bőven megengedett volt, vagy például egy bedobásnál a Madrid játékosa kiütötte a frankfurti csatár kezéből a labdát, amiért manapság minimum sárga lap járna, ott és akkor Mowat skót játékvezető még csak nem is figyelmeztette a vétkest. Láthatunk Marquitostól, az egyik madridi védőtől (!) pompás sarkazást, Gento is cifrázza, oxi, majd rabona, a fene se gondolta, hogy ilyesmit már hatvan éve is tudtak! De az igazi sztár Di Stéfano, aki center létére bejátssza az egész pályát, ahogy elnézzük, legalább húsz évvel megelőzi a korát.