Nehéz meghatározni, kit is tekinthetünk „trianoni” magyar sportolónak. Definícióalkotás helyett dióhéjban idézzük fel két olimpiai aranyérmes birkózónk életútját. Keresztes Lajos (1928 bajnoka) az udvarhelyszéki Alsósófalván, Lőrincz Márton a szomszédos Korondon született – egyaránt még 1920 előtt. Ám már az ő életsorsuk is eltérő: előbbi, az 1900-as születésű Keresztes még Trianon előtt költözött Budapestre munkát vállalva, utóbbi, az 1912-es Lőrincz a harmincas években menekült Budapestre. Pályájuk közös pontja, hogy mindketten a magyar csapat tagjaként érték el a legnagyobb sikerüket. Amit nem véletlenül hangsúlyozunk, hiszen az 1887-ben Kassán (tehát az akkori Magyarországon) született, 1912-ben sportlövőként magyar színekben olimpiai aranyérmet szerző, családjával még a XIX. század végén Budapestre települő és 1964-ben itt elhunyt Prokopp Sándor aranyérmét Szlovákia – csak mert Prokopp Kassán született – magának követeli. Ne finomkodjunk a módhatározóval: arcátlanul.
Ilyen alapon az atléta, magasugró Balázs Jolán (kétszer is, 1960-ban és 1964-ben), a tornász Szabó Katalin (négyszer, egyaránt 1984-ben), az evezős Józsáné Veres Ibolya és Horváth Ilona (1984), az ugyancsak atléta, közép- és hosszútávfutó Szabó Gabriella (2000) Magyarországnak szerzett dicsőséget az ötkarikás játékokon. Ahogy természetesen Johnny Weissmüller is, hiszen 1900-ben a Temesvár melletti Szabadfalván látta meg a napvilágot… S persze a modern korból Rebecca Soni (Sőni Rebeka), hiszen magyar szülei Kolozsvárról emigráltak az Egyesült Államokba. A sporttörténelem produkált ennél cifrább eseteket is. Az 1912-ben Brassóban született Bodola Gyula a román és a magyar labdarúgásnak is nagy alakja, hiszen a II. bécsi döntés után Észak-Erdéllyel ő maga is visszatért, s lett román után magyar válogatott. S még csak nem is egyedi élutat leírva.

Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi
Minden egyes (mai fogalmaink szerint) külhonban született sikeres magyar sportolót nem sorolhatunk fel. De hogy legalább az olimpiai bajnokok listája teljes legyen, az említett erdélyi sportolók mellett nem feledkezhetünk meg a szovjet labdarúgó-válogatottal 1956-ban aranyérmes Beca Józsefről. Az ismertség, népszerűség mércéjének eleget téve továbbá a teniszben kilenc Grand Slam-tornán győztes egykori világelső Szeles Mónikáról, az 1986-ban labdarúgásban BEK-győztes Steaua magyar edzőjéről, Jenei Imréről, egyik legjobb játékosáról, Bölöni Lászlóról, az ukrán (szovjet) Dinamo Kijevvel KEK-győztes Rácz Lászlóról.