Buborékolimpia

Ma megkezdődnek Tokióban a XXXII. nyári olimpiai játékok – írhatnánk, ha a koronavírus nem forgatta volna fel nem csupán a sport, hanem az egész világ életét. Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szándéka szerint pusztán egy évvel elhalasztotta az egész emberiséget megmozgató eseményt, jelenlegi ismereteink birtokában, az általános közhangulat alapján Japán jövő nyáron aligha rendezheti meg az emlékeinkben élő grandiózus formában a nyári játékokat. Összeállításunkban azt igyekszünk körbejárni, hogy az érintettek – a sportolóktól a döntéshozókon át az egészségügyi szakemberekig – mire számítanak, hogyan készülnek a „buborékolimpiára”.

A woman wearing a protective face mask stands in front of a screen showing a countdown of the days to the Tokyo 2020 Olympic Games, on the day to mark the one-year countdown to the summer games that have been postponed to 2021 due to the coronavirus disease (COVID-19) outbreak, in Tokyo, Japan July 23, 2020. REUTERS/Issei Kato - RC2XYH9KPRG5 Fotó: Issei Kato

Nézők előtt zajlott a labdarúgó-bajnokság hajrája, újraindult a sportélet, már nem csak a felkészülés zajlik gőzerővel, egyre több sportágban rendeznek versenyeket – egy-egy elszigetelt esetet leszámítva Magyarországon, a magyar sportéletben már alig-alig érezzük a járvány hatását. Eközben Európa a vírus második hullámától retteg, a világ túlnyomó részén pedig az elsőn sem tudtak még úrrá lenni.

Márpedig az olimpia nem egy zártkörű klub rendezvénye, hanem az egész világ közös játéka. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) 206 tagállama van, ezek mindegyikéből összesen durván 11 ezer sportolót (és legalább ugyanennyi sportvezetőt, kísérőt, hivatalos személyzethez tartozót) várnak Japánba. A nézőkről, szurkolókról nem is beszélve. Ehhez képest a szigetországban február óta rendkívül szigorúak a beutazási feltételek, 129 ország egyenesen tiltólistán szerepel.

Nem dönthetett másként a NOB

A felkészülés, a kvalifikáció nehézségein, a sportolók egészségének szavatolásán felül Japánra és a NOB-ra irdatlan súlyú jogi (törvénykezési és szabályalkotási) munka várt a járvány eszkalálódása miatt. S mert sem a rendező ország, illetve város, sem a NOB nem negligálhatta – az akár valós, akár eltúlzott, de az emberek tudatába beférkőzött – veszélyérzetet, a NOB március 24-én egyszerűen nem dönthetett másként, mint hogy elhalasztotta az olimpiát. Helyesebben dönthetett volna másként: törölhette is volna a XXXII. játékokat, de ennek az ódiumát természetesen nem akarta magára vállalni.

Megkezdődött az újabb visszaszámlálás. A vírus még tartja magát
Fotó: Reuters

Március 24. óta kereken négy hónap telt el – és semmivel sem vagyunk okosabbak. Az elmúlt két hét hírei alapján leszámolhatunk az illúzióval, miszerint a veszély magától elmúlik, a koronavírus, ahogy berontott az életünkbe, ugyanúgy, nyomtalanul távozik is onnan. Továbbra is égető a kérdés: mi lesz veled, sport, mi lesz veled, olimpia?

Úgy tartják, értelmetlen „mi lett volna, ha…” kezdetű fejtegetésekbe bocsátkozni, ezért látszólag azon is haszontalan merengeni, mi történik, ha a NOB és Tokió kitart az eredeti tervek, az olimpia megrendezése mellett, hiszen a tiltakozás egyre erősödő hulláma végül úgyis elsöpörte volna a 2020-ra kiírt játékokat. Ám abban a formában igenis helyénvaló a kérdés felvetése: biztos, hogy 2021-ben, netán még később jobbak lesznek a feltételek, mint amilyenek lennének (lettek volna) 2020-ban? Erre aligha felelhetünk határozott igennel.

A vakcina sem jelent teljes biztonságot

Százszázalékos biztonságot képtelenség szavatolni. Csak egyetlen esetben lehetne: ha rendelkezésre állna az immunitást biztosító védőoltás. Ám a vakcina egyelőre csupán kutatási, jobb esetben tesztelési fázisban tart, valószínűleg hosszú évek kérdése, mire Földünk minden országában elérhető, használható lesz. (Merkely Béla professzor, a Semmelweis egyetem rektora erről is részletesen beszél a vele készített interjúban.) A védőoltás hiányában maradnak a korlátozó, avagy biztonsági, szociális intézkedések, csupán ezek mértéke kérdéses. És bizony továbbra is ott lebeg az olimpia felett az újabb halasztás, sőt a törlés réme is. Azok után, hogy a NOB törölte – bár hivatalosan csupán elhalasztotta 2026-ra – a 2022. évi ifjúsági olimpiát, ez sajnos nem riogatás, valós veszély.

„A NOB-nak könnyebb lett volna a játékokat vis maiorra hivatkozva törölni, hiszen akkor megkaptuk volna a biztosítási összeget. De mi azért dolgozunk a NOB-ban, hogy megszervezzük, nem pedig azért, hogy töröljük az olimpiát”

– nyilatkozta sokatmondóan Thomas Bach, a NOB elnöke az Inside the Games portálnak.

Egyelőre a NOB júniusi bejelentéséből indulhatunk ki, miszerint a szervezet az eddigieknél egyszerűbb olimpiára készül 2021-ben – a világjárvány elleni védekezés, illetve a gazdaságilag nehéz időszakban fontos pénzügyi stabilitás megtartása érdekében, persze. Ugyanez határozza meg a japán kommunikációt is. Az olimpiai ügyekért felelős miniszter, Hasimoto Szeiko szintén arról beszélt, hogy aligha rendezhetnek grandiózus olimpiát.

A szervezőket az is óvatosságra inti, hogy a japán lakosság sem egységes az olimpia ügyében. Egy néhány napja nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint a szigetország lakosságának háromnegyede egyenesen ellenzi a játékok megrendezését 2021-ben. Bár ezt az adatot a lapunknak adott interjúban Palanovics Norbert, Magyarország tokiói nagykövete árnyalta, szerinte az olimpia igenis élvezi a lakosság támogatását.

A szolidaritás olimpiája

Ma még korai lenne részletekről szólni. Nyilván korlátozzák a szurkolók számát – zárt kapus olimpiával is számolhatunk –, s valószínűleg a sportolókét is. Megválaszolhatatlan továbbá, hogy különösen a magasan fertőzött, jelenleg, miként utaltunk rá, tiltólistán lévő országokból hogyan engedik be Japánba a versenyzőket. Egyfajta zöldfolyosó – egyelőre jogi – kialakításáról hallani, hogy ez párosul-e kötelező karanténnal is, az még a jövő zenéje. A labdarúgó Bajnokok Ligája augusztusi végjátéka és az NBA Orlandóra szorítkozó folytatása szolgálhat példával, hogyan is valósulhat majd meg a buborékolimpia.

Türelemre, megértésre, korlátozásra és önkorlátozásra kell felkészülnünk. Ahogy a NOB szóhasználatában már találkoztunk vele: Japán a szolidaritás olimpiáját rendezheti meg.

A távolabbi jövőt is érdemes fürkészni. Könnyen lehet, hogy a koronavírus, a járvány természetét, a valós veszély nagyságát hónapok, sőt akár évek múltán sem ismerjük. A reakcióékét annál pontosabban. Az emberiség egyelőre nincs felkészülve arra, hogy együtt éljen a vírussal. Inkább hajlandó engedni a megszokott életminőségéből, akár az olimpiáról is lemondani, csak hogy biztonságban higgye az egészségét.

A sportvilágnak, élén a NOB-bal, választ kell adnia arra, vállalja-e a – számokkal nehezen kifejezhető – kockázatot, vagy inkább képletesen bezárja a boltot. A buborékban rendezendő viadalok csak eseti megoldást jelenthetnek. Hosszú távon, fenntarthatóan sportéletet, hát még nemzetközi sportéletet, így nem lehet szervezni.

Így vélekednek a magyar sport kiválóságai a jelenlegi helyzetről: