Sokkal jobban állunk most, mint négy éve a riói olimpia előtt

Korosodó klasszisainknak nem jön jól az egyéves halasztás, hisz az idő nem nekik dolgozik, de a már meglévő négy kvóta biztonságot, megnyugvást és előnyt is adhat. Tokió előtt jobban áll a magyar a birkózás, mint amilyen Rio előtt volt a helyzet.

Fotó: Mirkó István

Birkózóinknak megnyugtató lehet, hogy már most négy kvótájuk van, hiszen rögtön az első adandó alkalommal, a tavalyi, kazahsztáni olimpiai kvalifikációs világbajnokságon ennyien harcolták ki az ötkarikás indulási jogot. Ráadásul úgy, hogy mindhárom szakág hozott legalább egy kvótát. Kötöttfogásban a Lőrincz testvérek parádéztak, 77 kilogrammban Tamás világbajnok lett, öccse, Viktor pedig 87-ben ezüstérmes, míg a szabadfogású férfiaknál a honosított Muszukajev Iszmail emlékezetes birkózással és bronzéremmel, a nőknél pedig Sastin Marianna immár édesanyaként, 36 évesen ötödik helyével biztosította be pályafutása negyedik olimpiai kvótáját. És ha azt vesszük, hogy lesz még itt jövőre kvalifikációs sorozat is, benne budapesti állomással (2021. március 18. és 21. között), okkal bízhatunk abban, hogy még egy-két kvóta „leesik” a magyar birkózóknak.

Előrelépés vagy…?

Óriási különbség ez 2015-höz, a riói olimpiát megelőző kvalifikációhoz képest, amikor a magyar szempontból balul elsült Las Vegas-i világbajnokságon csupán egy kvóta jutott Lőrincz Viktor ötödik helye révén.

Persze hurráoptimizmusra azért nincs ok, mert a magyar birkózóknak összességében és látatlanban inkább jön rosszul az egyéves halasztás, mint jól, tekintve, hogy egy sikergeneráció „kifutó” tagjai közül többeknek bevallottan a tokiói olimpia lesz, lehet az utolsó nagy dobása, azzal pedig aligha árulunk el nagy titkot, hogy az idő ilyenkor már nem nekik dolgozik.

A talán legnagyobb éremesélyesnek számító, londoni ezüstérmes, jelenleg világbajnoki címvédő Lőrincz Tamás például idén decemberben betölti a 34-et, első és egyetlen női világbajnokunk, Sastin Marianna pedig 38 éves lesz jövő nyáron. Aligha csoda, hogy egyikük sem repesett az örömtől a halasztás hírére, amellett, hogy természetesen tudták, ez az egyetlen megoldás… (És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a további kvótaesélyeseink, mint például a két BVSC-s világbajnok, a 37 esztendős Kiss Balázs és a 33 éves Korpási Bálint sanszait sem javítja jelentősen az egyéves csúszás).

Bizakodásra az adhat okot, hogy a már biztos kvóták hatalmas könnyebbséget és megnyugvást adhatnak – főleg ezekben a bizonytalan időkben. Arról nem beszélve, hogy Tokióban már kevesebb induló lesz, és kiemeléses rendszer működik majd a birkózóknál is, a világranglista első négy helyezettje erőnyerő lesz, és ne legyen kétségünk, a Lőrincz fivérek például jó eséllyel ott lesznek a súlycsoportjuk top négyesében.

Alkalmazkodnak a körülményekhez

– Az olimpia elhalasztásának hírével járó kezdeti sokkon néhány hét után azért sikerült túltennünk magunkat, de az nem túl megnyugtató, hogy még most is sok a bizonytalanság – magyarázta Lőrincz Tamás. – Próbálunk pozitívan hozzáállni, de hallja az ember ezt a sok nem túl biztató hírt, így meg azért nem egyszerű készülni… Tiszta sor, hogy megvan az újonnan kijelölt jövő évi időpont, de amikor már a NOB-elnök Thomas Bach is olyanokat nyilatkozik, hogy mindent megtesznek, hogy egyáltalán legyen olimpia, az azért sokatmondó. Mindenesetre folyamatosan edzünk, dolgozunk, és bízunk a legjobbakban, ezen túlmenően nem sok mindent tudunk tenni. A célok a halasztástól függetlenül változatlanok: nem titok, hogy nekem például ez a tokiói olimpia lesz az utolsó dobásom, itt szeretnék még valami nagyot alkotni, hogy feltegyem a koronát a pályafutásomra, engem már csak ez motivál!

– Amikor megszületett a döntés, nagyon el voltam keseredve, ezt kár lenne szépíteni – Sastin Marianna hasonlóan élte meg az olimpia elhalasztását. – Annak pedig még annyira sem örültem, hogy egy teljes évvel tolták el az olimpiát. De ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni – most már legalább tudjuk, mire és mikorra készüljünk, ez az egyetlen pozitívum.