Ebből vizsgázott jelesre csütörtökön este Marco Rossi. Ízig-vérig komoly edzőként viselkedett és beszélt. Mondandójának a lényege az volt, hogy az egyik szeme sír, a másik nevet, előbbi az eredmény, utóbbi a játékunk színvonala miatt. És az előbbi nála nem írta felül az utóbbit. Mindenki más bátran mondhatja, kit érdekel a játék, a lényeg a továbbjutás, a színvonal hamar feledésbe merül, az évkönyvekbe csupán az eredmény kerül be, ami amúgy igaz is, ám a szövetségi kapitány, ha hiteles szakember, akkor nem érheti be ennyivel. Neki fájnia kellett, hogy a csapata nem úgy játszott, és nem azt játszotta, amit a felkészülés alatt megbeszéltek és gyakoroltak, és neki tudnia kell, ha ez legközelebb is így lesz, akkor a mai boldogságot gyorsan felváltja a bánat.
A magyar válogatott még nem ért révbe, a szófiai siker csupán részeredmény. Marco Rossi az örömködés helyett már a november 12-i, Izland elleni tényleg mindent eldöntő mérkőzésre gondolva értékelte a csütörtöki meccset. És mint kiderült, azt látta, ami történt, nem azt, amit nagyon szeretett volna.
És ő emiatt is hiteles.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!