Van, amiben Hamilton sem tudja túlszárnyalni a legnagyobbakat

Habár Lewis Hamilton sorra írja át a Formula–1 történelemkönyvének lapjait, vannak rekordok, amelyeket valószínűleg sem ő, sem más versenyző nem fog megdönteni. Ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.

Mint arról a Magyar Nemzet is beszámolt , Lewis Hamilton 92. Formula–1-es futamgyőzelmével vasárnap Michael Schumacher megdönthetetlennek hitt rekordját átadta a múltnak, rövidesen pedig a világbajnoki címek számában is utolérheti a német legendát. Vannak azonban olyan rekordok, amelyeket a sportág jelenlegi lebonyolításának okán esélytelennek tűnik, hogy megdöntsenek valaha is.

Legkisebb és legnagyobb különbség a győztes és a második között: a legszorosabb célba érés rekordja a hetvenes évekhez kötődik: az 1971-es Olasz Nagydíjon célfotó döntött Peter Gethin és Ronnie Peterson között. Előbbi 0,01 másodperc előnnyel győzött. A másik oldalon – a legnagyobb különbségeket tekintve – Lewis Hamiltonnak a Portugál Nagydíjon kialakított 25,6 másodperces fórja eltörpül Jim Clark 1963-as Belga Nagydíjon összehozott 4 perc 54 másodperce mellett, aki ennyit vert a másodikra. A brit pilóta előbb az egész mezőnynek kört adott, később a második helyezett Bruce McLaren visszavette a körét, így alakult ki a végső időkülönbség. Ezt a rekordot már csak azért sem dönthetik meg korunk versenyzői, mivel rövidebbek a versenypályák, mint Clarkék idején: 1963-ban a spái pálya 14,1 kilométer hosszú volt, ma már csak feleannyi. Mégis ez számít a 2020-as versenynaptár leghosszabb pályájának.

Legidősebb pilóta és legidősebb világbajnok: a jelenlegi mezőny veteránja Kimi Räikkönen, aki október 17-én töltötte be 41. életévét. Ahhoz azonban, hogy a Formula–1 valaha volt legidősebb versenyzője legyen, még majdnem tizenöt évet kellene eltöltenie a száguldó cirkuszban, hiszen Louis Chiron 55 éves, 9 hónapos és 19 napos volt, amikor célba ért az 1955-ös Monacói Nagydíjon. A legidősebb pedig, aki valaha világbajnok lett, a legendás Juan Manuel Fangio. Az argentin az 1957-es Német Nagydíjon 46 évesen lett ötödször a királykategória legjobbja. Napjainkban már a fiatal versenyzők dominálnak, ezt bizonyítja, hogy a sportág történetének legfiatalabb világbajnoka Sebastian Vettel, aki első címét 2010-ben 23 évesen és 133 naposan nyerte.

Legtöbb pilóta a rajtrácson: a Formula–1 megszületését követő években nem volt megszabva, hányan vehetnek részt a futamokon. A valaha volt legtöbb pilóta az 1953-as Német Nagydíjra állt ki, aznap harmincnégyen voltak a rajtrácson. Ehhez képest napjainkban már csak húszan indulnak.

Legkevesebb célba érő versenyző: soha nem ért célba kevesebb versenyző, mint az esős Monacói Nagydíjon 1996-ban. Huszonkettőből mindössze hárman látták meg a kockás zászlót: Olivier Panis, David Coulthard és Johnny Herbert. A francia pilótának ez volt pályafutása egyetlen győzelme.

Legtöbb pole pozíció sorozatban az istállók között: a legtöbb pole pozíciót sorozatban csapatként a Williams szerezte, amely dominált az 1990-es évek elején. Nigel Mansell, Alain Prost, Damon Hill és Riccardo Patrese vezetésével 1992 és 1993 között sorozatban huszonnégy időmérőt nyert meg. A felsorolt rekordok közül ez az egyetlen, amelynek megdöntéséhez közel járt bárki is az elmúlt években. Hamiltonnal és Nico Rosberggel a volánnál a Mercedes 2014 és 2015 között huszonhárom pole pozíciót kaparintott meg egyhuzamban.