Félresikerült átigazolások: „Az első edzésen megbántam a váltást”

Hétfő este kontinensünk labdarúgóligáiban lezárult a téli átigazolási időszak. Ennek kapcsán felidéztünk néhányat az elmúlt évtized legdrágább, mégis csalódással végződött januári klubváltásai közül.

Gabriel Mercado, a spanyol Sevilla (b) és Alexis Sanchez, a Manchester United játékosa a labdarúgó Bajnokok Ligája nyolcaddöntõjének visszavágó mérkõzésén a manchesteri Old Trafford Stadionban 2018. március 13-án. () Fotó: MTI/EPA/Peter Powell

Coutinho (jobbra) küzdelme volt csapattársával, Jordan Hendersonnal
Fotó: MTI/EPA/Neil Hall

Azóta visszatért a katalán fővárosba, de ez az idénye sem alakul fényesen. Sérülések miatt tizennégy mérkőzésen kapott szerepet, és ezeken mindössze háromszor talált be (az egyik gólja a Ferencváros ellen született a Bajnokok Ligájában).

Philippe Coutinho a Liverpoolból való távozásakor azt nyilatkozta, hogy a trófeák elhódításának reményében igazol el. A sors fintora, hogy a Vörösök sikeridőszaka éppen 2018-ban – a brazil búcsúja után – kezdődött, abban az idényben a Bajnokok Ligája fináléjáig masíroztak, a következő évben pedig útközben a Coutinho-féle Barcelonát is búcsúztatva meg sem álltak a végső sikerig. Talán nem véletlen, hogy gyakran felvetődött a pletyka, miszerint a brazil visszavágyódik Angliába.

FERNANDO TORRES

Coutinho előtt hét évvel Fernando Torres is ugyanezekkel a szavakkal távozott Liverpoolból. A spanyol csatár számításai bejöttek, tekintve hogy a Mersey-parti klub futballistájaként nem jutott neki trófea, míg a rivális Chelsea-vel a Bajnokok Ligáját, az Európa-ligát és a FA-kupát is megnyerte. Eközben viszont közönségkedvencből tucatjátékossá vált, teljesítményével nem tudta bizonyítani, hogy megérte volna az akkor brit rekordot jelentő 58,5 millió eurós vételárát.

Első londoni gólját a tizedik bajnokiján szerezte meg, s abban a félidényben nem is tett hozzá többet. Liverpooli formáját nem sikerült újra elérnie, az ottani 142/81-es mérlege helyett a Kékeknél csupán 172/45-ös mutatót produkált, ami középcsatárként nem túl acélos teljesítmény. Három és fél évig „tűrték meg” a Chelsea-nél, előbb kölcsönbe, majd 2015-ben egymillió euróért végleg az AC Milanhoz igazolt. Olaszországban összesen tíz meccs és egy gól jutott neki, de 2019-es visszavonulása előtt megjárta még nevelőegyesületét, az Atlético Madridot és a japán első osztályban szereplő Sagan Tosut is.

Torres (kék szerelésben) volt csapata ellen mutatkozott be a Chelsea színeiben
Fotó: MTI/EPA/GEOFF CADDICK

Fernando Torres tavaly ősszel beszélt a heves érzelmeket kiváltott átigazolásával kapcsolatban, és elmondta, nem bánta meg, hogy a Chelsea-hez igazolt. Kifejtette, hogy a Liverpool akkori tulajdonosai sok hazugsággal áltatták, ezért kellett megkeresnie a maga útját, amely Londonba vezetett. S hogy ott nem vált be, azért elmondása szerint csak magát okolhatja.

– Az én hibám volt, mert nem tudtam elég gyorsan alkalmazkodni. Voltak nagyon jó pillanataim, de hullámzó volt a teljesítményem. És ha valaki egy nagy klubnál nem képes egyenletes teljesítményt nyújtani, akkor jön a helyére egy másik játékos, aki ezt meg tudja tenni. Nem voltam elég jó a világ egyik legjobb klubjának – foglalta össze az Európa- és világbajnok labdarúgó.

ANDY CARROLL

Torres a téli átigazolási ablak zárónapján történt átigazolása lavinát indított el, ugyanis a Liverpoolnak villámgyorsan pótolnia kellett a spanyol klasszist. A szükséghelyzetben lévő klubnak a Newcastle húszéves támadójára, Andy Carrollra esett a választása, és 41 millió eurót áldozott a 2,5 millióra taksált játékosra.

Az angol támadó sérülten érkezett a Vörösökhöz, egy hónapig nem ölthette magára új csapata szerelését, de bemutatkozását követően hamar egyértelművé vált, hogy a haraghoz hasonlóan a pánik sem jó tanácsadó, s Carroll leigazolása baklövés volt a Liverpool részéről. A csatár 44 Premier League-mérkőzésén mindössze hat gólt szerzett új csapatában, így nem jelentett túl nagy meglepetést, hogy másfél évvel később kölcsönbe került a West Hamhez. Újabb egy év elteltével 17,5 millió euróért megvásárolta őt a londoni klub, a Pool pedig két és fél év alatt 23,5 millió eurót bukott az üzleten.

Andy Carroll (8-as számú mezben) Liverpoolba érkezését követően másfél évvel már a West Hamnél játszott
Fotó: MTI/EPA/Karel Prinsloo

Andy Carroll nyolc évvel később, 2019 nyarán visszatért a Newcastle-hoz, és elmondta, valójában sosem akarta elhagyni nevelőegyesületét a Liverpoolért. Az átigazolási időszak kaotikus zárónapján még abban reménykedett, hogy nem megy át a klub orvosi tesztjén.

– A televízióban néztük a híreket, én pedig mondogattam, hogy nem megyek sehová. A csapatnál viszont azt mondták nekem, hogy mennem kell, és ezzel el is dőlt a dolog. Pedig éppen egy nappal az átigazolásom előtt vettem magamnak egy házat és egy macskát! – emlékezett vissza a csatár. – Sérült voltam abban az időben, és csak arra tudtam gondolni, hogy meg szeretnék bukni az orvosi vizsgálaton. Ahogy felszálltam a helikopterre, már abban a percben vissza akartam menni Newcastle-be. De ha visszatekintek, valójában nem volt rossz döntés az átigazolás, emberként és játékosként is megváltoztatott. Szükségem volt rá, hogy kikerüljek a városból és felnőjek. Valószínűleg most is megtenném.