– Bajnoki cím, mellé az idény legponterősebb játékosa díj. Ön is úgy érzi, hogy a mostani a pályafutása legjobb idénye?
– A statisztika egyértelműen ezt mutatja. Jól ment a játék, ez igaz, mégsem érzem azt, hogy annyira kiemelkedően, a korábbi éveknél lényegesen jobban teljesítettem volna. Hálás lehetek a csapatnak, olyan szerepkörben játszottam, hogy tündökölhettem.
– Maszkos utcabál másfél méteres távolságtartással? YouTube-csatornán közvetített bankett? Netán egyéni videóüzenetek a szurkolóknak? Hogyan ünnepelték a bajnoki címet?
– Maszkban, másfél méteres távolságot tartva halk zene kíséretében. Legyen ez a hivatalos verzió… Romániában megyénként vannak járványügyi szabályok, Hargita megye, a Székelyföld szerencsére viszonylag jó helyzetben van, nálunk, ahogy egész télen, most is nyitva vannak az éttermek, kávézók és kocsmák. Először természetesen összejöttünk a csapattal, aztán baráti társaságban ünnepeltem. Így is jó volt, de azért nem az igazi, miként ez az egész idényről elmondható. Természetesen örülünk, hogy egyáltalán játszhattunk, de ilyenkor érzi az ember igazán a bőrén, hogy a sport tényleg a szurkolókért van.
– S ők melyik diadalnak örülnek jobban, avagy ki az első számú rivális, a Fradi, a Brassó vagy a Gyergyó?
– A Gyergyó elleninek a legnagyobb a hagyománya, a Fradi errefelé is népszerű, de hokiban elsősorban ellenfél, újabban viszont a Brassó a fő rivális. A Román Kupa döntőjében ők nyertek, a magyar bajnokságban mi, s még hátravan a román bajnokság.
– Mi igaz abból, hogy a Brassóban szereplő magyarokat árulóknak bélyegzik?
– Én is hallottam már ilyen véleményt, ami túlzás. Inkább örülni kell annak, hogy Brassóban is meghonosodott a jégkorong, így Erdélyben már három Erste-ligás csapat van, amiből a játékosok csak profitálnak. Minden játékosnak csak egy pályafutása van, ami ráadásul nem tart örökké, ha valaki jó ajánlatot kap, meg kell fontolni.
– Ha ön kapna Gyergyóból, akkor fontolóra venné?
– Értem a kérdést… Elég későn, tizenegy évesen kezdtem hokizni, s tizennégy évesen már Magyarországon játszottam. Büszke vagyok arra, Gyergyóban, Szárhegyen nevelkedtem, de hokiban nem alakulhatott ki igazán mély kötődésem a klubbal. Úgy szoktam mondani, inkább kék-fehér a vérem, mint piros-fehér, de természetesen örülök annak, hogy Gyergyóban is egyre fejlődik a klub, a hokiélet.