–Valahogy úgy nézett ki ez a meccs is, mint az Erste-liga elődöntőjében a Csíkszereda elleni meccseink. Volt egy pici mezőnyfölényünk, megvoltak a helyzeteink, üres kapunk is volt, mégsem sikerült a legnagyobb helyzeteket sem belőni. Az is igaz viszont, hogy hiába volt szoros találkozó ez is, ennyiszer zsinórban nem lehet véletlen, hogy ez történik velünk. Önkritikusnak kell lennünk tehát, tükörbe kell néznünk, és átgondolnunk, valóban megtettünk-e mindent azért, hogy elérhessük a legnagyobb sikereket. Ennek a csapatnak az elmúlt két évben az volt a legnagyobb erénye, hogy kiment a jégre és az utolsó másodpercig kapart, csúszott-mászott a sikerért. Mindenki úgy játszott, mintha élete utolsó cseréje lenne. Talán ezt a megalkuvás nélküli küzdelmet egy picit hiányolhattuk az egész szezonban. Át fogjuk gondolni a helyzetet, de előtte még vár ránk egy bronzmérkőzés, amin remélem, hogy sikerül egy kicsi vigaszdíjat szerezni magunknak. Ha máskor nem, ezen a meccsen szeretném újra viszontlátni ezt a bizonyos megalkuvás nélküli játékunkat – értékelt önkritikusan Fodor Szabolcs, az FTC vezetőedzője.