A kapitány felkészült a szomorú nők látványára

A női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Elek Gábor lehorgonyzott a Balaton déli partján: nyári szabadságát Balatonlellén töltötte, két és fél hét után átautózott a szomszédos Balatonboglárra az olimpiai felkészülés helyszínére. A „másodállásban” a Ferencvárossal bajnoki címet nyert szakember szerint a válogatott jelenleg pontosan ott tart, ahol kell, a közös gyakorlás kezdeti fázisában az sem tragédia, hogy ha a játékosok „elnézést kérnek a labdától”, a formába hozást fölösleges elkapkodni. Elek Gábor szenvedélyes Erdély-rajongó, már alig várja, hogy a csapattal ellátogasson Székelyudvarhelyre, ahol szeretetteljes hangulatban tudnak töltekezni a játékosok az olimpiára.

A kapitány mindent megbeszél Görbicz Anitával Fotó: Mirkó István

– Pályafutása első olimpiai felkészülését vezényli. Izgatott?

– Még korai erről beszélni. Most elsősorban azzal kell megbirkóznunk, hogy a szabadság után minél kevesebb zökkenővel térjünk vissza a munkába. Két és fél hét pihenő jutott az idén, én az évek óta bevált helyszínen, Balatonlellén kapcsolódtam ki a családdal. Szoktam is mondani viccesen, hogy egész évben ezért a balatoni feltöltődésért dolgozunk. Komolyra fordítva a szót: Lelle után a szomszéd városban, Balatonbogláron kezdtük meg a felkészülést. Szokjuk a napi ritmust, dolgozunk, a kérdésére visszatérve, egyelőre nem vagyok izgatott.

Elek Gábor ismerős játékosokkal dolgozik együtt
Fotó: Mirkó István

– És a játékosok? Ők is ugyanúgy éreznek, mint a kapitány?

– Ezt tőlük kellene megkérdezni. Az én kerettagságom biztosnak tűnik, de sajnos közülük négyen nem fognak elutazni az olimpiára. A hét elején azzal kezdtem az eligazítást, hogy a tizenkilenc mosolygós, boldog játékos közül négyen nem fogják fogadni a köszönésemet a keretszűkítés után. A feladat sajnos elkerülhetetlen, meghatározott mennyiségű játékost lehet nevezni az olimpiára, a keretszűkítést nem tudjuk megúszni, fel vagyok arra készülve, hogy négy ember nagyon bánatos lesz, de sajnos ezt tudomásul kell venni.

– A szakmai stábban Görbicz Anita az egyetlen, aki járt már olimpián. Kifaggatta őt az élményeiről?

– Szinte minden szakmai kérdést megbeszélünk, nincs olyan apró részlet, amiről nem váltunk egy-két szót. Ő valóban tapasztalt olimpikon, de a tokiói játékokat teljesen más körülmények között rendezik meg, mint amit eddig bárki, többek között Görbicz Anita is megtapasztalt. Más rendszabályok szerint kell élnünk, és ezekhez kell alkalmazkodnunk.

– Eszébe jut a franciák elleni július 25-i nyitómérkőzés? Mikor kezdik az ellenfél-specifikus gyakorlásokat?

– Ez még odébb van, a formaidőzítés egyelőre nem hangsúlyos. A felkészülés elején járunk, annak minden „szépségét” élvezzük: néha a játékosoknak „bocsánatot kell kérniük a labdától”. De nem gond, hamar visszarázódnak a munkába. Majd az edzőmérkőzéseken elkezdünk részfeladatokat megoldani.

A kézilabdázó család sarja, Bordás Réka (jobbról a harmadik) először kapott meghívót
Fotó: Mirkó István

– Június 28-tól július 2-ig Székelyudvarhelyen folytatódik az olimpiai felkészülés. Miért mennek Erdélybe?

– Az én ötletem volt, de természetesen konzultáltam a stábbal és a magyar szövetség vezérkarával. A kint tartózkodásunkat összekötjük a székelyudvarhelyi kézilabda-akadémia látogatásával. Én Erdély és Székelyföld szerelmese vagyok, számomra nem volt kérdés, hogy ha van rá lehetőségünk, akkor ott töltődjünk fel magyarságtudattal, identitástudattal az olimpia előtt.

Ismerősökkel dolgozhat

A kézilabda-válogatott tizenkilenc fős bő keretében dominánsan vannak jelen a ferencvárosi játékosok. Minden poszton legalább egy fradista áll a szakmai stáb rendelkezésére, köztük a március végén súlyos vállsérülést szenvedett Kovacsics Anikó, aki rehabilitációval töltötte a nyári szabadságát. A következő szezontól újra a Fradiban kézilabdázó Szöllősi-Zácsik Szandra májusi sérülése után teljesen egészséges. Az FTC után holtversenyben a Siófok és Debrecen képviselteti magát a legnagyobb létszámmal a válogatott keretben. A DVSC adja a válogatott újoncát: Bordás Réka kézilabdázó-család sarja, édesapja, József tagja volt az 1986-os vb-ezüstérmes és az 1988-as olimpiai negyedik helyezett csapatnak.