– Pályafutása első olimpiai felkészülését vezényli. Izgatott?
– Még korai erről beszélni. Most elsősorban azzal kell megbirkóznunk, hogy a szabadság után minél kevesebb zökkenővel térjünk vissza a munkába. Két és fél hét pihenő jutott az idén, én az évek óta bevált helyszínen, Balatonlellén kapcsolódtam ki a családdal. Szoktam is mondani viccesen, hogy egész évben ezért a balatoni feltöltődésért dolgozunk. Komolyra fordítva a szót: Lelle után a szomszéd városban, Balatonbogláron kezdtük meg a felkészülést. Szokjuk a napi ritmust, dolgozunk, a kérdésére visszatérve, egyelőre nem vagyok izgatott.
Fotó: Mirkó István
– És a játékosok? Ők is ugyanúgy éreznek, mint a kapitány?
– Ezt tőlük kellene megkérdezni. Az én kerettagságom biztosnak tűnik, de sajnos közülük négyen nem fognak elutazni az olimpiára. A hét elején azzal kezdtem az eligazítást, hogy a tizenkilenc mosolygós, boldog játékos közül négyen nem fogják fogadni a köszönésemet a keretszűkítés után. A feladat sajnos elkerülhetetlen, meghatározott mennyiségű játékost lehet nevezni az olimpiára, a keretszűkítést nem tudjuk megúszni, fel vagyok arra készülve, hogy négy ember nagyon bánatos lesz, de sajnos ezt tudomásul kell venni.
– A szakmai stábban Görbicz Anita az egyetlen, aki járt már olimpián. Kifaggatta őt az élményeiről?
– Szinte minden szakmai kérdést megbeszélünk, nincs olyan apró részlet, amiről nem váltunk egy-két szót. Ő valóban tapasztalt olimpikon, de a tokiói játékokat teljesen más körülmények között rendezik meg, mint amit eddig bárki, többek között Görbicz Anita is megtapasztalt. Más rendszabályok szerint kell élnünk, és ezekhez kell alkalmazkodnunk.
– Eszébe jut a franciák elleni július 25-i nyitómérkőzés? Mikor kezdik az ellenfél-specifikus gyakorlásokat?
– Ez még odébb van, a formaidőzítés egyelőre nem hangsúlyos. A felkészülés elején járunk, annak minden „szépségét” élvezzük: néha a játékosoknak „bocsánatot kell kérniük a labdától”. De nem gond, hamar visszarázódnak a munkába. Majd az edzőmérkőzéseken elkezdünk részfeladatokat megoldani.
