– Ha azt mondom, Bon Jovi: It’s My Life…?
– Adrenalinbomba – vágta rá Király Gábor. – 2000-től az összes hazai meccsem előtt ez a szám kísért fel a pályára, hiszen az üteme, a lendülete, a keménysége jól párosítható a labdarúgással.
– Miért pont Bon Jovi? Honnan a rajongás?
– Régen nagy Scorpions-fanatikus voltam, és még emlékszem arra, amikor Bon Jovi a Scorpions előzenekara volt. Egy idő után átpártoltam hozzájuk. Konkrétan az It’s My Life pedig 2000–2001 környékén lett meghatározó. Azokban az években szerepeltem a Herthával a Bajnokok Ligájában és született meg a lányom Berlinben. Óriási energiaőrületben éltünk, és a szám tartalma, ritmusa jól kifejezte a napjainkat.
– 2013-ban személyesen találkozhatott az együttes frontemberével, Jon Bon Jovival, aki az 1860 München mérkőzése után látogatott el az Allianz Arénába.
– A gyerekeim a mai napig nevetve mesélik, hogy sosem láttak olyannak, mint akkor.

– Miért?
– Nagyon alacsony a pulzusom, de akkor az egekbe szökött, teljesen meg voltam döbbenve. 3-0-ra nyertünk az Aalen ellen, jöttem le a pályáról, amikor odaszólt a sajtófőnök, hogy egy órán belül érkezik a stadionba Jon Bon Jovi. Tudta, hogy rajongok érte, ezért leszervezte a találkozót a média kizárásával, csak a családom és én lehettünk ott, ez volt Bon Jovi feltétele. Korábban megesett, hogy a szurkolók akár remegő kezekkel léptek oda hozzám aláírást kérni, és végre megtapasztaltam, milyen a másik oldalon állni. Hihetetlen meglepetés volt, csak kétszer éreztem ilyet életemben.
– Mi volt a másik eset?
– Amikor Peter Schmeichellel találkoztam. Az Aston Villával játszottunk az Old Traffordon, öltözködtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a csapattársaim beszélnek valakihez. Akkor vettem észre, hogy Peter Schmeichel támaszkodik az ajtófélfának mellettem. Az én fejemben ő az 1992-ben Európa-bajnok dán válogatott és a Manchester United legendájaként élt, akit csak a tévében láttam védeni, talán ezért érintett meg ennyire a találkozás.
Játszottam David Beckham, Cristiano Ronaldo vagy Oliver Kahn ellen is, de rájuk sosem gondoltam így, mert ellenfelekként közvetlenebb a kapcsolat. Schmeichel más volt.
– Ha eligazolt volna az Arsenalba, a Real Madridba, a Milanba vagy a Chelsea-be, amelyeknek az érdeklődéséről korábban nyilatkozott, még több hasonló találkozásban lehetett volna része.