Egy Nagyhalász nevű faluból elindult, 19 éves fiatalember felszállt a Móricz Zsigmond körtéren a villamosra, átment a Petőfi-hídon, majd leszállt, körülnézett, és elhatározta, őt egész Budapest ismerni fogja. A tervet túl is teljesítette, mert nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban megismerték a nevét: ő volt az utoljára világbajnokságon járt magyar labdarúgó-válogatott kapitánya.
Nagy Antal volt ez a fiatalember. A nyolcvanas években négyszer lett bajnok a Bp. Honvéd tagjaként, nyert Magyar Kupát, és már 24 évesen a kispestiek csapatkapitánya lett. A fenti történetet egyébként a felesége, Tóth Nikolett Ágnes mesélte el annak a könyvnek a bemutatóján, amelynek ő az egyik társszerzője, a főszereplője Nagy Antal, a címe pedig Nagy-könyv.
– Nyolcéves álmom vált valóra ezzel a könyvvel – tette hozzá. – Ismerve a történeteit, tőlem származott az ötlet, de ő komolyan azt hitte, arról az időszakról már elég könyv született, az ő személye pedig senkit sem érdekel. Én viszont tudtam, hogy nem így van. Ő igazi legenda, a mai napig bárhova megyünk, mindig odajön hozzánk valaki néhány labdarúgással kapcsolatos kérdéssel. Nagy Antal olyan legenda, aki egyben jelenség, és ezt a jelenséget tanítani kellene. Mi azért is nagyon jól értjük egymást, mert mindketten egy-egy távoli faluból jöttünk Budapestre azért, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Ő igazi vezéregyéniség, akinek az életvezetése, az életszemlélete példaértékű, és ez a könyv is ezt bizonyítja.
A Nagy-könyv másik szerzője, Hegyi Iván többek között azt emelte ki, hogy először írt portrékönyvet élő személyről, s megjegyezte, a szovjetektől elszenvedett irapuatói 6-0-s vereség ellenére büszke arra a nemzeti együttesre. Ugyanakkor nem gondolta volna, hogy 35 esztendő elteltével is ez lesz az utolsó magyar vb-szereplés. Természetesen a válogatottnak ez a sikeres, ám kudarccal végződött időszaka is szerepel a kötetben, amelyben Nagy Antal felidézi pályafutásának a legfontosabb pillanatait, de beszél az életfilozófiájáról is, amely sikeressé tette, és rendre átlendítette az összes akadályon. A bemutatón megjelentek a nyolcvanas évek Bp. Honvédjának a játékosai is, így Nagy Antal az egykori társaknak szóló köszönettel kezdte a megszólalását, de köszönetet mondott az akkori edzőknek és vezetőknek is, mert, mint mondta, nélkülük nem futhatta volna be a karrierjét, és akkor ez a könyv sem jöhetett volna létre.