Nem adná alább az olimpiai aranynál a 18 éves sportolónk

Salim Omar volt az első, aki Magyarország színeiben Európa-bajnoki címet nyert tekvandóban, de a 18 éves sportoló nem elégszik meg ennyivel, és a tokiói ötkarikás játékokon is az aranyéremre pályázik. Salim a Nemzeti Sportnak nyilatkozott a terveiről.

Forrás: Magyar Taekwondo Szövetség

– Igazán összetett a családi háttere, édesapjának tanzániai és magyar felmenői vannak, de dán színekben lett olimpia bajnok 1992-ben, majd Amerikában telepedett le. Ez milyen hatással volt az életére?

– Rendkívül komplex volt a gyerekkorom a nemzeti hovatartozás szempontjából. Mindig is büszke voltam a magyarságomra, nagyon menőnek tartom. A nagymamám rengeteg történetet mesélt az országról, Budapestről és a sok-sok élményéről, amelyeket ott átélt – ezek elősegítették, hogy kiemelt értékként tekintsek a magyarságomra. Ugyanakkor nem úgy nézek ki, mint egy átlagos magyar, és sokszor kell elmesélnem a történetemet az embereknek, hogy megértsenek. Fiatalabb koromban sajnos keveset tartózkodtunk Magyarországon, ez hátráltatott a nyelv elsajátításában. Most, hogy sokat vagyunk itt, és mindenhonnan a magyar beszédet hallom, már nagyjából megértem. Természetesen tanulom is, a következő lépés, hogy beszélni is tudjam.

– Milyen volt a kvalifikációs torna?

– Nehezebb, mint az Európa-bajnokság. Sokkal szigorúbbak az induláshoz kötött feltételek, úgyhogy tényleg csak a legjobbak versenyezhettek. Az olimpiára összevonták az 54 kg-os és az 58 kg-os kategóriát, így súlyt kellett felszednem, mivel például az Eb-t is 54 kg-ban nyertem.

Fotó: Magyar Taekwondo Szövetség

– Milyen reményekkel utazik Tokióba?

– Csakúgy, mint az apám, mindig is szerettem volna olimpiai bajnok lenni. Erre most itt az esélyem, amit ki szeretnék használni. Nem kis dolog lenne elérni tizennyolc évesen. Általánosságban véve szeretnék boldog és egészséges maradni, élvezni, amit csinálok.

– Mi a terve az előttünk álló rövid időszakra az ötkarikás játékok kezdetéig?

– Edzeni, edzeni, ezenkívül még többet edzeni. Japánba pedig már két héttel az olimpia előtt kiutazunk, hogy legyen időm akklimatizálódni, hozzászokni a körülményekhez és a légkörhöz.

– Hány edzése van egy átlagos napon?

– Három. Reggel futással vagy könnyedebb edzéssel kezdünk, kora délután jön a legnehezebb tréning, nagyjából két órán keresztül, este pedig átmozgatást tartunk. Szinte minden nap így néz ki, illetve néha a vasárnapok könnyebbek, kevesebb feladatot kapunk, valamint nagyobb hangsúlyt helyezünk a rehabilitációra.

A teljes interjút a Nemzeti Sport holnapján olvashatják.