Függöny le, vastaps nekik! – Tokió a búcsút jelentette nekik

Tokió több emblematikus magyar sportolónak jelentette karrierje végét, vagy ha nem is, a Nemzeti Sport összeállításában szereplő hét személyből hat biztosan nem vesz már részt olimpián. A kakukktojás, a felsoroltak közötti legidősebb ugyanakkor nem zárta ki kategorikusan a folytatás lehetőségét.

Tokio 20210729 Tokio2020 Japán Olimpia Tokio2020 úszás középfutam Foto Tumbász Hédi TUM Nemzeti Sport a képen Cseh László Fotó: Tumbász Hédi Nemzeti Sport

Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

HOSNYÁNSZKY NORBERT
A kapus- és centerposzt kivételével mindenhol bevethető pólós, Hosnyánszky Norbert válogatottbeli pályafutása kicsivel előbb kezdődött, mint Nagy Viktoré, hiszen ő már a 2006-os Eb-ezüstérmes csapatban is ott volt. Utána párhuzamosan haladt a két ifjú titán karrierje, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Hosnyánszky tagja volt a 2008-as pekingi olimpián aranyérmet szerző együttesnek. A 2017-es budapesti vb-ezüstérem után gyakorlatilag visszavonult a válogatottságtól, de nyitva hagyta a kiskaput, mondván, ha szükség van rá, elérhető. A 2020-as budapesti Európa-bajnokságon teljessé tette éremkollekcióját, hiszen az olimpia és a világbajnokság után a kontinenstornán is aranyat akasztottak a nyakába.
Válogatott pályafutását kitolta egy évvel, így nekifutott az olimpiának, amelyen elsősorban védekeznie kellett, támadásban már kevésbé csilloghatott. A legjobb teljesítményét a megnyert bronzcsatára tartogatta, szépen búcsúzott tehát, de csak a válogatottól, ugyanis klubjában még tovább profitálhatnak a játékából. 

LŐRINCZ TAMÁS
Kivételes érzék, átlagon felüli intelligencia, kellő csibészség, kikezdhetetlen vasakarat – ezek a legfőbb összetevői a Lőrincz Tamás-féle sikerreceptnek. Vagy ahogy a sportági berkeken belül a közmegegyezés tartja, ilyen különleges birkózó nem születik minden évtizedben. Sőt, esetében jóval több ez évtizednél, hiszen meseszerű pályafutását a tokiói utolsó nagy dobásával, aranyéremmel megkoronázó ceglédi klasszis egyedülálló módon tizenöt évnyi különbséggel, két különböző súlycsoportban is csúcsra tudott érni világversenyen.
A balul elsült riói játékok után elgondolkodott a befejezésen, ám csupa szív öccse, a hozzá hasonlóan Tokióban döntőbe jutó Viktor unszolására vállalt még egy ciklust. Egy olimpiai súlycsoporttal feljebb, mert elege lett a folyamatos fogyasztásból és önsanyargatásból. Ami nem is egy, hanem kétkategóriányi ugrásnak, tíz kilogrammos erősödésnek felelt meg. Klasszisa azonban itt mutatkozott meg csak igazán. Korábbi sikereit is felülmúlta: az elmúlt öt évben ahol csak járt, éremmel tért haza, többek között világ- és Európa-bajnok lett, fantasztikus tokiói aranyával pedig 15. (!) világversenyes medáliáját szerezte meg, így a roppant gazdag múltú magyar birkózósport legeredményesebbjeként fejezte be.

Fotó: Mirkó István

NAGY VIKTOR
A BVSC-nevelés Nagy Viktor tizenöt éve, 2006-ban mutatkozott be a vízilabda-válogatottban, az akkor már a Vasas kapuját őrző szépreményű fiatal egy évvel később tagja volt a vb-ezüstérmes és Eb-bronzérmes csapatnak. Kemény Dénes mégsem vitte ki a pekingi olimpiára – gyakorlatilag az volt az utolsó világverseny, amelyről a kapus lemaradt. Onnantól kezdve Kemény Dénesnél, majd Benedek Tibornál, végül Märcz Tamásnál is kihagyhatatlan volt a csapatból. A 2013-as barcelonai világbajnokság több szempontból is meghatározó volt a pályafutásában: aranyérmet szerzett a válogatottal, s megválasztották a torna legjobb kapusának.
Eredetileg úgy tervezte, hogy a tokiói olimpia után még pólózik egy évet, majd visszavonul, de a pandémia keresztülhúzta számításait. A játékokat elhalasztották, így a levezető idényből felhozó lett, Nagy Viktor pedig alaposan formába is lendült: bajnoki címet és Eurokupát nyert a Szolnokkal. Így utazott el Tokióba, ahol harmadik nekifutásra végre olimpiai dobogóra léphetett, pályafutása utolsó mérkőzése után bronzérmet akasztottak a nyakába. Méltóképpen búcsúzott a válogatottól és a vízilabdázástól.

Fotó: Mirkó István

PARTI ANDRÁS
Az, hogy valaki egymást követő négy olimpián képviselheti hazáját, önmagában megsüvegelendő teljesítmény, ráadásul Parti András sportága magyar úttörőjeként, nagyrészt „önerőből” taposta ki az ösvényt a mögötte érkező hegyikerékpáros-generációnak. 2008-ban Pekingben a legjobb húszba is majdnem bejutott, ám a 19. helyen haladva óriási bukott, és csodával határos módon így is bejött 23.-nak. Londonban már nem volt ilyen szerencsés, egy csúnya esést követően fel kellett adnia a viadalt, de ez sem szegte kedvét, négy évvel később ismét kvalifikálta magát. Rióban ő volt az utolsó magyar versenyző, és sokáig úgy tűnt, sikerül felülmúlnia pekingi szereplését – csakhogy egy rosszkor jött defekt következtében ez meghiúsult, és a 24. helyen zárt. Az elnyűhetetlen bringásnak sikerült, ami ebben a sportágban nem sokaknak: a tokiói kvótaszerzéssel és a játékok egyéves halasztásával 38 évesen lehetett ott élete utolsó olimpiáján. Bár a profi sportolók szívből gyűlölik „a részvétel a fontos, nem az eredmény” sportközhelyt, az élete utolsó olimpiáján 32.-ként végző Parti András esetében értelmet nyert a mondás.

MOHAMED AIDA
Noha sokan úgy gondolhatták, hogy a tokiói olimpián két nagy pillanatot is megélő Mohamed Aida a játékok után befejezi pályafutását, az UTE 45 éves tőrvívója tovább versenyez. Az egyéniben világbajnoki ezüstérmes, csapatban Európa-bajnok vívó azáltal, hogy a csapatverseny 7. helyéért vívott mérkőzésen csereként pástra lépett, magyar sporttörténelmet írt: ő lett az első hazai sportoló, aki hét olimpián szerepelt. Mohamed az 1996-os olimpia óta volt állandó tagja a magyar ötkarikás küldöttségnek, s Atlantában a tőrcsapat tagjaként negyedik lett. A 2004-es játékokon egyéniben is a negyedik helyig jutott, majd négy évvel később, Pekingben újra a csapattal maradt le éppen a dobogóról. Japánban Cseh Lászlóval közösen ő vitte a magyar zászlót a megnyitóünnepségen. Örömét azonban beárnyékolta, hogy megosztó döntés után, csapattársai tiltakozása ellenére jelölte őt bevethető tartalékként a csapatba a Magyar Vívószövetség elnöksége. Részben emiatt, nem így szeretné befejezni a pályafutását.

Borítókép: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi