Marosi a kilencedik helyen zárta a még csütörtökön megtartott körvívást 20 győzelemmel és 15 vereséggel. Csak az összehasonlítás kedvéért, júniusban, amikor megnyerte a vb-t, 26/19-et vívott. Azzal a teljesítménnyel valószínűleg most is győzhetett volna, de mint utólag megjegyezte, a sportban sincs semmi értelme a „ha”-val kezdődő mondatoknak, mert akár egészen odáig visszamehetnénk, hogy Rióban mire vihette volna kitűnő vívással.
Úszásban még jobban is teljesített, mint a világbajnokságon, de ez a tusa fizet a legkevésbé a modern öttusában, egy másodperc csupán két pontot jelent. A lényeg, hogy úszásban megőrizte a kilencedik helyét.
Lovaglásban verőhiba nélkül, három másodperc időtúllépéssel teljesítette a pályát, amivel feljött a hetedik helyre. Az első, a brit Choong és a második, a koreai Jung befoghatatlan előnyben vágott neki a kombinált számnak, a harmadik cseh Kuf azonban már lőtávolban volt csupán tíz másodpercnyire tőle. Persze nem csak előre, hátra is illett figyelni, Marosi lényegében egy hétfős boly tagjaként vágott neki a lövészettel kombinált futásnak.
Az első lövészete nem sikerült valami fényesen, a következő három annál inkább, az utolsó körben feljött ötödiknek, a cseh Vlach azonban – a tizenkilencedik helyről indulva! – őt is lehajrázta, így Marosi végül hatodikként, a másik magyar induló, Kasza Róbert a 24. helyen zárt. Marosi elégedetten értékelt.
– Kihoztam belőle a maximumot, fölösleges kifogásokat keresni, jó volt ez így. Igen, megérte nekiveselkedni ennek az évnek, világbajnoki arany és olimpiai hatodik helyezett lettem, s lehet, hogy az élen maradok a világranglistán – értékelte a szereplését, majd elárulta, a felkészülés hajrájában veszélybe került a tokiói indulása.
– Edzés közben buktam lovaglás közben, csúnyán összezúztam magam, még Tokióba is nyakmerevítővel érkeztem. Az itteni lovaglásomra azonban büszke vagyok, miként a többire is, három olimpián összesen egy verőhibám volt.
Marosi hozzátette, az elmúlt másfél évben elsősorban lelkileg rengeteget fejlődött.
– A kognitív tréning nagyon sokat segített, gyorsabb lettem és jobban megismertem magam tőle. Rengeteget munkát tettem az öttusába, sokat is köszönhetek neki, sőt szinte mindent, amit az életben elértem. Éppen ezért nem is hagyom abba, jövőre mindenképpen ki akarom magam próbálni az új rendszerű öttusába. Hogy Párizs? Azt egyelőre hagyjuk.