Még most is alig hisszük, hogy egy olasz a világ leggyorsabb embere

A férfi 100 méteres síkfutás és a 4×100-as váltó is olasz győzelmet hoz, cselgáncsban a tizennégy egyéni aranyból kilencet megszerző japánok elbukják a csapatdöntőt, ritmikus gimnasztikában az elmúlt húsz évben egyeduralkodó oroszoknak nem jut első hely, az Olimpiai stadionban váratlanul kialszik a láng. Ha fogadni kellett volna, hogy a négy jóslat közül melyik válik valóra, a negyedikre teszünk, Tokióban azonban „kötésben” az első három esemény következett be. Összeállításukban a vasárnap zárult ötkarikás játékok szenzációiból szemezgetünk.

Usain Bolt visszavonulása után üres maradt a királyi szám, a 100 méteres síkfutás trónja, s minden olimpián talán az a legizgalmasabb kérdés, hogy ki lesz a földkerekség leggyorsabb embere. Bolt után persze fanyaloghatunk, hogy a 9,58 másodperces világcsúcsát az utódai meg sem közelítik, és a jamaicainak azt is elnéztük, hogy Rióban már ő is „csak” 9,81-gyel győzött. A legutóbbi vb-n, 2019-ben Dohában az amerikai Christian Coleman 9,76-tal vitte el az aranyat, de ő novemberig az eltiltását tölti, mert egy éven belül háromszor is megesett vele, hogy a doppingellenőrök nem találták azon a helyen, amelyet a holléti nyilvántartásában előzetesen megadott. Tokió előtt a világranglistát az ugyancsak amerikai Trayvon Bromell vezette és vezeti most is 9,77-tel. Ám Tokióban elvérzett az elődöntőben, az aranyérmet pedig mindenki megdöbbenésére az olasz Marcell Jacobs szerezte meg 9,80-as idővel.
 

A 27 éves sprinter édesanyja olasz, édesapja amerikai, s ugyan az Egyesült Államokban látta meg a napvilágot, szülei féléves korában elváltak, s Olaszországban nőtt fel. Március elején a toruńi fedett pályás Eb-n 60 méteren aranyérmes lett, de az olimpián nem számított az esélyesek közé, 100 méteren korábban soha nem futott 10 másodperc alatt, az egyéni csúcsa 2019-ből 10,03 volt. Tokióban aztán az előfutamát 9,94-gyel nyerte, az elődöntőjéből 9,84-es Európa-csúccsal a harmadik helyen, jobb időeredménnyel jutott tovább – a kínai Szu Bing-tian és az amerikai Ronnie Baker 9,83-mat repesztett –, erre jött a döntőben a 9,80 másodperc, egy másik amerikai, a 9,84-gyel ezüstérmes Fred Kerley előtt. Azóta is hüledezünk, nem kevesen pedig meg is kérdőjelezik, hogy Jacobs „tiszta” eszközökkel javította így fel a formáját. Nem kisebb meglepetésre a 4×100-as váltót is az olaszok nyerték meg – az amerikaiak a döntőbe sem jutottak be, pedig a szokásukkal ellentétben most nem ejtették el a botot –, s ezt a finálét Jacobs egyedül nem nyerhette volna meg, kellett hozzá a három társa is – valamit nagyon jól csináltak az olaszok. S ha már atlétika, még ízlelgetnünk kell, hogy a férfi-gerelyhajításnak indiai olimpiai bajnoka van, bár Neraaj Chopra a világranglista negyedik helyezettjeként érkezett Tokióba.

A házigazda japánok a számukra legfontosabb sportágban, cselgáncsban a férfiaknál a hét súlycsoportból ötöt, a nőknél négyet megnyertek, az olimpiai programba most bekerült vegyescsapat-versenyt viszont elbukták. Az eddigi négy vb-t ők nyerték meg, ezúttal viszont a döntőben 4-1-re kikaptak a franciáktól. Nem utolsósorban azért, mert a női 70 kg-ban olimpiai bajnok Araj Csizuru kikapott az egy súlycsoporttal lejjebb, 63 kg-ban aranyérmes  Clarisse Agbegnenoutól. Majd a nehézsúlyban, +100 kg-ban Tokióban bronzérmes Teddy Riner elbánt a 100 kg-ban győztes Wolf Aaronnal. Így Rinernek mégiscsak meglett a harmadik olimpiai aranya. A francia óriás, London és Rio bajnoka ritkán kap ki, tavaly 154 győztes meccses sorozata szakadt meg, amikor éppen Párizsban győzték le, és most Tokióban is szögbe lépett – ez is világszenzációként hatott.

A nyolc között vívott meccsén a hosszabbításban maga felé húzta Tamerlan Basajevet, ám óvatlan volt. Basajev jó ütemben rátolt az instabilan álló franciára, aki – rajta az orosszal – az oldalára zuhant. Volt egy kis videózás, utána azonban megadták a vazarit Basajev akciójára, amivel eldőlt a csata. Riner a vigaszágon aztán a bronzot megszerezte, együtt állt a dobogó harmadik fokán az orosszal, a „királygyilkos” az olimpiát nem tudta megnyerni.

Teddy Riner akkor a bronznak is örült, ritmikus gimnasztikában azonban az eddig hozzá hasonlóan egyeduralkodó oroszoknak a két ezüst kész katasztrófa. Az előző öt olimpián az egyéni összetettben és a kéziszercsapatok versenyében egyaránt ők győztek. Egyéniben 2009 óta minden vb-t megnyertek, az utolsó hármat Dina Averina, aki most sem hibázott, a pontozók azonban behozták eléje az izraeli Linoy Ashramot, aki az utolsó gyakorlatában elejtette a szalagot. Az oroszoknál hatalmas a felháborodás, s Dina Averina szerint a pontozók megelégelték, hogy mindent ők nyernek. Ikertestvére, az Eb-címvédő Arina Averina még a dobogóról is leszorult, csak negyedik lett.

Azt nem nevezhetjük meglepetésnek, hogy műugrásban a női toronyugrásban egy kínai versenyző győzött, ráadásul az a Csüan Hong-csan, aki októberben hazájában megnyerte az országos bajnokságot. Ám az mégiscsak egyedi megvilágításba helyezi a történetet, hogy az olimpiai bajnok még csak 14 éves! Tokióban mégsem ő lett a legfiatalabb aranyérmes, az ötkarikás játékokon most bemutatkozó gördeszkában a női street versenyszámot a 13 éves japán Nisija Momidzsi nyerte meg, megelőzve a szintén 13 éves brazil Rayssa Lealt és a 16 éves japán Nakajama Funát. (Az aranyérmes 13 éves és 330 napos korában nem lett minden idők legfiatalabb olimpiai bajnoka, kevéssel elmaradt Marjorie Gestringtől, aki 1936-ban 13 évesen és 267 naposan nyert műugrásban.)  A nők park számában az ezüst a 12 éves Hiraki Kokonának jutott, itt szinte az a meglepetés, hogy a győztes honfitársa, Josozumi Szakura már elmúlt tizenkilenc, ő már-már veterán versenyző a sportágban. No persze ez kétségkívül a fiatalok sportja, a világon 7-8 évesen jóval többen mondják otthon azt, hogy anyu, mennék gördeszkázni, mint ahányan inkább egy tízméteres toronyból ugranának bele a medencébe.