Megdönthetik a megdönthetetlennek hitt világrekordot

Több mint három évtizeden át el sem tudtuk képzelni, hogy megdőlhet a női százméteres síkfutás kétségektől övezett, 10,49 másodperces világcsúcsa, amit az amerikai Florence Griffith-Joyner még 1988-ban állított fel. Múlt szombaton azonban nap­jaink első számú női sprinterklasszisa, a jamaicai Elaine Thompson-Herah a 10,61-es egyéni csúcsát – amivel a tokiói olimpián az örök-világranglista második helyére lépett – 10,54-re javította. S ha kicsivel nagyobb hátszelet fog ki, már az övé lehetne minden idők legjobb eredménye.

SPO-RUN-2021-PREFONTAINE-CLASSIC Fotó: JONATHAN FERREY

Florence Griffith-Joyner a földöntúli 10,49 másodperces világcsúcsát 1988. július 16-án futotta az amerikai olimpiai válogatón, Indianapolisban. Az addigi rekordot honfitársa, Evelyn Ashford tartotta már négy éve 10,76-tal; mondani sem kell, a döbbenetes javulás sokkolta a világot. Ennek semmi előjele nem volt. A 28 éves Florence Griffith-Joyner addig csak egyike volt a jó amerikai sprintereknek, de nem emelkedett ki közülük. Kétszáz méteren az 1983-as, Helsinkiben rendezett vb-n negyedik lett, az 1984-es, Los Angeles-i olimpián ezüstérmes volt, az 1987-es, római vb-n szintén. Az örök városban a 4×100-as váltóval győzött, a szöuli olimpiát megelőző évben azonban százon még csak 10,96 másodperc volt a legjobbja. 1988. június 25-én San Die­góban 10,89-et futott, ezzel az egyéni csúccsal érkezett az olimpiai válogatóra. 

Itt az előfutamában a hátszél a megengedett 2,0 méter/másodpercnél jóval erősebb, 3,2-es volt, Florence Griffith-Joyner 10,60-as ideje nem lehetett világcsúcs. A negyeddöntőben a döbbenetes 10,49-es futásánál hivatalosan teljes szélcsend volt, legalábbis a szélmérő ezt mutatta – ám ezt rengetegen vitatták már akkor is, és teszik ma is. Aznap is erős szél segítette a sprintereket és velük párhuzamosan a távolugrókat is, de hogy, hogy nem, a történelmi futásnál teljesen elállt. Egy verzió szerint a szélmérő elfordult, és nem a megfelelő irányban mért, s ezt csak később vették észre. Az igazság örökre kideríthetetlen marad. Florence Griffith-Joyner Indianapolisban az elődöntőben 10,70-es (+1,6), a döntőben 10,61-es idővel volt a leggyorsabb; tény, ezek is jobbak voltak  Ashford világcsúcsánál. 

Szeptemberben következett a szöuli olimpia, ahol Florence Griffith-Joyner a döntőben 10,54 másodperces idővel győzött, a hátszél megint túl nagy volt (+3,0), de ezzel most senki sem foglalkozott. A világcsúcs pedig Szöulban is összejött az amerikai sprinternek. Négy nappal később kétszáz méteren a német Heike Drechsler 21,71 rekordját az elődöntőben 21,56-ra javította, a döntőben pedig 21,34-gyel győzött. Majd bónuszként olimpiai bajnok lett a 4×100-as váltóval is. 

A külsejével is feltűnést keltő, saját tervezésű dresszeiben, elképesz­tően hosszú körmökkel repesztő atlétanőről még nem említettük, hogy a Los Angeles-i olimpia után lazábbra vette az atletizálást, egy bankban dolgozott, s csak 1987-ben tért vissza. Öt hónappal a szöuli ötkarikás játékok után pedig bejelentette a visszavonulását, nem sokkal azelőtt, hogy bevezették a versenyeken kívüli doppingellenőrzéseket. Ez is felerősítette azok hangját, akik megkérdőjelezték az eredményei tisztaságát. S a kételyek újból táptalajt kaptak, amikor Florence Griffith-Joyner 1998-ban, mindössze 38 évesen elhunyt; a halálát hivatalosan epilepsziás roham okozta, ami fulladást idézett elő. 

Az eredményeit meg sem tudták közelíteni. Száz méteren a jamaicai Merlene Ottey legjobbja 1996-ból 10,74, a francia Christine Arron 1998-ban az akkori Népstadionban máig fennálló 10,73-as Európa-csúccsal nyerte meg a budapesti Eb-t. Ugyanebben az évben az amerikai Marion Jones Johannesburgban 10,65-öt futott, ezzel az örökvilágranglistán az ötödik, de ő később bevallotta, hogy doppingolt, a 2000 és 2002 közötti eredményeit törölték, a három olimpiai aranyát is bukta. Egy másik amerikai, Carmelita Jeter 2009-es, 10,64-es idejével a negyedik a rangsorban, s a hét elején még azt mondhattuk, hogy a sanghaji futásánál csak hatszor jegyeztek jobb időt, ebből háromszor Florence Griffith-Joyner. 

A másik három futás viszont idei. A jamaicai Shelly-Ann Fraser-Pryce a pekingi és a londoni olimpia bajnoka száz méteren, és június 5-én Kingstonban 34 évesen javította meg a legjobbját, 10,63-ra. Tokióban azonban nem ő nyert, hanem címvédő honfitársnője, a 29 éves Elaine Thompson-Herah 10,61-gyel. Még erre sem mondhattuk, hogy Florence Griffith-Joyner-léptékű űridő, a 10,54-re viszont – amivel múlt szombaton az Egyesült Államokban, a ­Eugene-ben megrendezett Gyémánt Liga-viadalt megnyerte – már mondhatjuk. S ezt Elaine Thompson-Herah mindössze 0,9 méter/másodperces hátszélben érte el. A verseny után azt nyilatkozta, hogy még sok van benne, így a világcsúcsot is elérhetőnek tartja, és küldetésének is tekinti, hogy megjavítsa, akár még idén. Nos, tegnap a lausanne-i Gyémánt Liga-versenyen 10,64-gyel második lett, Fraser-Pryce 10,60-nal legyőzte; a rekordhajsza folytatódik.

(A borítóképen Elaine Thompson-Herah az eugene-i versenyen. Fotó: Europresa/AFP/Jonathan Ferrey)