A hír pillanatában minden olyan szépnek, harmonikusnak tűnt. Nem csupán Milák Kristóf és az új edzője, Virth Balázs nyilatkozott bizakodóan, még az elhagyott tréner, Selmeci Attila is megértőnek mutatkozott, már-már úgy fogalmazott, a váltás az ő érdeke is, egyben felajánlotta a segítségét arra az esetre, ha az utódja és volt tanítványa a jövőben netán igényt tartana a tanácsára.
Gyanús volt a dolog, mert Selmeci Attilát nem ilyennek ismertem meg. A kemény kötésű, régi vágású tréner, anélkül, hogy intim részletekről rántotta volna le a leplet, Tokióban őszintén beszélt Milák Kristófról, kettejük viszonyáról. Nem tagadta, egyre nehezebben tudja (tudta) a saját elveinek megfelelően kordában tartani a férfivá érve önbizalomhiánnyal véletlenül sem gyanúsítható tanítványát, s mindez már a szakmai munkát is érinti. (Az immár olimpiai bajnok kiválóság már Tokió előtt kacérkodott a gyorsúszó számokkal, ám nehezen bár, de végül elfogadta a mestere érvelését, hogy azokban legfeljebb döntőbe kerülhet, dobogóra nem.) Összegezve, azt lehetett kihámozni Selmeci Attila szavaiból, hogy bár folytatná a közös munkát, de csakis bizonyos hatáskörök tisztázása után.
A tisztázás ezek szerint kudarcba fulladt. Aztán a korunkat sajnos a sportban is eluraló kommunikációs hadművelet is. Edző és tanítványa a nyilvánosság előtt kölcsönösen panaszkodott egymásra, Milák, ha nem is ezekkel a szavakkal, de vaskalaposnak bélyegezte Selmecit, Selmeci pedig tehetséges, de erkölcsileg éretlen férfinak Milákot, akiből hiányzik az alázat, s aki csak remek sportoló, de nem vérbeli sportember.
A probléma alapvetően generációs jellegű. Selmeci Attila azt szeretné, arra szövetkezne tiszta szívből, ha Milák Kristóf a sportnak mindent alárendelve minden idők egyik legnagyobb magyar úszója, sőt sportolója kívánna lenni – Milák Kristóf viszont mintha beérné azzal, hogy olimpiai és világbajnok, világcsúcstartó úszó, ami ezen felül jön, az már a ráadás, ő mostantól elsősorban az életből ki szeretné hasítani magának azt, amit csak lehet.
Noha manapság is akadnak olyan sportolók, akik Selmeci Attila ideálját követik – mindenekelőtt Kozák Danuta és Kopasz Bálint –, a korszellem inkább Milák Kristófot igazolja. Mindkettőjük törekvése érthető. A tokiói arany különben is, még ha most nem is ezt érzik, örökre összeköti őket.
Selmeci Attilának el kell engedni a tanítványát. A költő után szabadon: kedv, remények, Milák – Isten véletek…
A borítóképen: Milák Kristóf és Selmeci Attila
Forrás: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi
