Pástra nem lépett Szilágyi Áron a tokiói olimpia óta, mégis mozgalmas időszak áll mögötte. Elég csak a múlt hét eseményeit sorra venni: szerdán sajtóesemény, amelyen kérdeztük őt, csütörtökön 2024-ig való szerződéshosszabbítás nevelőklubjával, a Vasassal, pénteken pedig – Kozák Danuta mellett – a tokiói aranyérmesek közül a legmagasabb állami kitüntetést kapta; bár ez utóbbin nem vett részt, mert Londonban tartózkodott a részben ott élő és dolgozó feleségével.
– Sok-sok élménybeszámolóval, interjúval, megjelenéssel és némi pihenéssel telt az elmúlt két és fél hónap – árulta el Szilágyi Áron. – Lassan lezárom ezt a szakaszt, óvatosan megkezdtem az erőnléti edzéseket. Decemberben rendezik az országos bajnokságot, nekem az lesz a szezonnyitó, a nemzetközi versenyek vérkeringésébe januártól csatlakozom vissza.
Teszi ezt immáron háromszoros olimpiai bajnokként, miután a 2012-es londoni és a 2016-os riói játékok után idén Tokióban is megszerezte az aranyérmet férfi kard egyéniben. Ezzel ráadásul történelmet írt, korábban erre senki sem volt képes a versenyszámban.
– Olyan nagyszerű emlékeket társítok az olimpiához, hogy ott én predesztinálva vagyok a sikerre – jelentette ki Szilágyi Áron. – Ezt ki is használtuk Tokióban, hiszen a londoni és riói pozitív élményeket előhívtam különböző módszerekkel, ami energiát adott. Például tudatosan ugyanabba az ausztriai magaslati edzőtáborba mentünk, mint 2016-ban. Minden asszóra papírra írtam magamnak egy-egy kulcsszót, amelyek Londonból és Rióból táplálkoztak.
Uralom. Ezt a szót írta fel a Luigi Samele ellen vívott tokiói döntőre.
– Dominálni akartam, a saját akaratomat érvényesíteni. Úgy vívni, hogy az ellenfélnek esélye se legyen kidugni a fejét a vízből.
Az olasznak tényleg nem volt sansza Szilágyi ellen, akinek a 15-7-es győzelme tulajdonképpen nagyobb izgalmak nélkül jött össze. Immáron az a kérdés, hogy a világbajnokságokon miért nem tudja megismételni ugyanezt az ihletett teljesítményt az első számú magyar vívó, akinél most a gyűjteményéből még hiányzó egyéni vb-arany került a fókuszba.
– A világbajnokságra ki kell találnunk valamit, mert 2007 óta indultam az összes vb-n, hatszor jutottam negyeddöntőbe, egyszer voltam bronzérmes, tehát nem lehet azt mondani, hogy ne tudnék vívni vb-n, de nem voltam döntős, nincs egyéni aranyérmem, ami hiányzik. A következő időszak fontos feladata, hogy megfejtsük a vb-siker titkát – válaszolta erre vonatkozó kérdésünkre.
Vannak olyan vélemények, miszerint a vb-t nehezebb megnyerni a népesebb mezőny miatt, mint az olimpiát, de ezzel Szilágyi Áron nem ért egyet:
Nem azért nehezebb a vb-t megnyerni, mert többen vannak. A mezőny krémje az olimpián is ott van, így akit meg kell verni a vb-aranyért, azt az olimpián is le kell győzni. Ugyanakkor az olimpián többet számít a mentális állapot, hogy ki tudja jobban kezelni a felfokozott körülményeket. A vb kicsit szakmaibb.
Szilágyi Áron 31 évesen még mindig fiatalnak számít a vívók között, a 2032-es brisbane-i olimpia idején is csak 42 lesz, így elméletileg még akkor is az esélyesek között szerepelhetne a neve. Ennek lehetőségét ő sem zárja ki:
– Semmilyen ígéretet nem teszek arra, hogy Brisbane-ben is indulok, mert egyelőre csak 2024-ig és Párizsig tekintek előre. De nem tartom elképzelhetetlennek, hogy folytatom a 2028-as Los Angeles-i játékokig, és a végállomás még annál is távolabbi lehet. Miért ne tervezhetnék így? Itt vagyok fiatalon, tele energiával, sikereket érhetek még el, ha beleteszem azt a munkát, amit eddig. Töretlen a lelkesedésem. Igaz, most leginkább a vb-k miatt, de ahogy közelítünk Párizshoz, az olimpia is újra egyre fontosabb lesz.
