Talán az sem véletlen, hogy a debütáló eseménynek éppen Lengyelország volt a helyszíne, ekképpen fricskát adva a konzervativizmus mellett az uniós bírálatok ellenére szilárdan kitartó államnak. Persze megfordíthatjuk a nézőpontot, olyan súlyosan tiporják lábbal az európai értékeket és jogot Lengyelországban, hogy még egy nemek közötti – inter gender – vegyes harcművészeti „gálát” is háborítatlanul meg lehet rendezni az országban...
Mindenesetre most aztán büszkék lehetnek magukra a gender felkent apostolai, testet öltött valóságában gyönyörködhettek abban, amit rászabadítottak a világra.
Kezdjük azzal, hogy az MMA – mixed martial arts, vagyis kevert harcművészetek, közismertebb nevén ketrecharc – a küzdősportok vitatott ága. Lényegét tekintve az MMA-ban mindent lehet: ütni, rúgni, birkózni – mint a kocsmai verekedésben. Másfelől viszont a hívei szerint ez az igazi harc, hiszen itt nincs mesterkélt szabályok közé szorítva a küzdelem. Amennyiben a résztvevők testi épsége – élete – nem forog veszélyben, ezzel még csak-csak egyet is érthetünk. Ám az MMA mégsem maga a „tiszta” harcművészet, a közelmúlt több eseménye ugyanis arra utal, bizony megesik, hogy a hatalmas haszon érdekében manipulálják a mérkőzéseket. Hol nem? – tehetjük fel a naiv kérdést, de érjük be azzal, az MMA hírnevének sokat árt, ha kiderül, hogy nem különb a társainál.
Ne rökönyödjünk meg azon, hogy nők is küzdenek az MMA szabályai szerint, a show és a pénz nem ismert tabut. A hét végén mégis sikerült más szintre lépni. A lengyelországi Czestochowában nők és férfiak harcával hirdettek meg gálát.
Mondjuk ki, abszurd az egész. A nők alkatuknál fogva nem vehetik fel a versenyt a férfiakkal, s a küzdősportokban ez hatványozottan így igaz. Sőt, menjünk tovább, egy magára valamit is adó férfi nem áll le egy nővel verekedni.
Persze csak mi, maradiak gondolkodunk így. Mert hát éppen attól nagyszerű a gender, hogy a nemiség sokkal összetettebb ennél, vannak fiús hajlamú lányok és lányos hajlamú fiúk. A részletes besorolást megspórolva utóbbi csoportba tartozik Piotrek „Muaboy” Lisowski, jelentsen a művészneve bármit is. (Amúgy valami olyasmit, olyan férfi, helyesebben hímnemű egyed, aki a sminkelésre sok időt fordít.) De talán közelebb visz minket Piotrek barátunk lelkivilágának megértéséhez, ha lejegyezzük, ő hogyan is jellemzi magát: „185 cm tiszta szex”.
S ha ezek után is lennének kétségeink, nézzük meg a gálát megelőző mérlegelést, „Muaboy” bevonulására összpontosítva, ami alapján Lisowski legkevésbé azonosítanánk harcosként; mondhatjuk, a küzdelem többszörösen volt „inter gender”.
A 185 cm tiszta szex – aki azzal kérkedik, hogy szabadidősport-jelleggel bunyózik – volt olyan bátor, s kiállt megküzdeni az MMA szabályai szerint egy nővel, a magát harcosként és fitnesztanácsadóként definiáló Ula Siekaczcal.
Nos, a harc inkább emlékeztet durcás, felajzott kisiskolások csetepatéjára – egészen végéig. Az addig a ketrecben inkább páváskodó Lisowskit egyszer csak elönti az adrenalin és a tesztoszteron, egy dobással földre viszi Siekaczot és miután rátérdel, elkezdi ököllel verni. A bíró ekkor véget vet a harcnak. Lisowski így triumfált a mérkőzés után: „A győzelmem megmutatja, egy könyvet ne a borítója alapján ítéljünk meg.” Szívből gratulálunk!
A felvételt csak az erős idegzetűek nézzék meg.
A nemzetközi sajtóban a záró jelenet váltott ki megbotránkozást. Érthetetlenül. Hiszen az MMA-ban teljesen általános az ilyen végkifejlet; ha már engedik a férfi–női küzdelmet, akkor ott miért kellene kizárni.
Nem, nem ez a botrány. Hanem az, hogy ez az egész megtörténhet, megtörténhetett. Igen, nem vagyunk egyformák, van, aki férfi létére is iszonyodik az erőszaktól, s van, aki nő létére is eltűri azt. De ez a fajta „küzdelem” nem egyéb, mint női és férfi mivoltunk megcsúfolása.
Nyílt provokáció, amiből – köszönjük – nem kérünk.
