A televízió nem mutatta, a meccs után sem esett róla szó, így nem tudjuk, ezúttal Diego Simeone kézfogással is kifejezte-e elismerését Jürgen Kloppnak, a Liverpool mesterének. Az előző fordulóban, amikor az angol csapat Madridban nyert 3-2-re, Simeone ezt nem tette meg, mondván, ő ezt a gesztust nem szereti, mert őszintétlennek tartja, és ennyivel túl is lépett az eseten. Most, az Anfield Roadon sokkal simább vereség után lett oka gratulálni, mert a Liverpool magabiztosan és jól futballozva esélyt sem adott az ő csapatának. Igaz, 2-0-s állásnál Luis Suárez a kapuba talált, amivel az Atlético visszajöhetett volna a meccsbe, ám a játékvezető les miatt jogosan nem adta meg a gólt.
– A Liverpool nagyon jól kezdte a mérkőzést, de nekünk is volt egy lehetőségünk Carrasco révén – idézte fel a történteket Diego Simeone. – Az kimaradt, az ellenfél viszont két gólt is szerzett, majd jött Felipe kiállítása, és akkor már nagyon nehézzé vált a helyzetünk. Elismerem, a Liverpool roppant erős és gyors volt, nem tudtuk azt játszani, amit szerettünk volna. A második félidőben keményen dolgoztunk, nagy összpontosítással egy emberrel kevesebben is jól tettük a dolgunkat. Reméltük, egy kontrával még visszajöhetünk a meccsbe, ám sajnos Luis Suárez gólja tényleg lesről esett, nem sokkal, de les volt.
A Liverpool ezzel a győzelemmel már csoportelső, és természetesen továbbjutott a tavaszi kieséses szakaszba, mögötte viszont még nyílt a harc a másik nyolcaddöntőt jelentő helyért. A Milan és a Porto találkozója 1-1-gyel zárult, így a Porto öt, az Atlético Madrid négy, a Milan pedig egy ponttal várja a hátralévő két fordulót, a spanyolok előbb otthon a Milánnal, majd idegenben a Portóval játszanak még.
– Tudtuk, hogy a végéig nehéz lesz ez a csoport – mondta az esélyekről Diego Simeone. – Hármunknak van lehetősége a továbbjutásra, szóval izgalmas meccsek lesznek. Ugyanannyi esélyünk van a továbbjutásra, mint a két vetélytársunknak, versenyeznünk kell és továbbra is száz százalékosan küzdenünk. Szeretnénk nyugodtabban kvalifikálni magunkat a következő szakaszba, de láthatóan nehezen találjuk meg azt a nyugalmat, amivel a múltban a csoportból való továbbjutásért küzdöttünk. Bizakodásra ad okot, hogy a csapat megértette a második félidőben, hogy szenvedniük kell, mert vannak pillanatok, amikor szenvedésre van szükség.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!